Nincs boruk

Nézőpont – 2022. január 15., szombat | 16:00

Évközi 2. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 2,1–11)

A vasárnapi evangélium elbeszéli, hogy a galileai Kánában menyegzőt tartottak, amelyen ott volt Jézus anyja is. A meghívottak között volt Jézus is a tanítványaival együtt. 

Mária egy jó háziasszony figyelmességével észreveszi a vendéglátók zavarát, akik kevés bort rendeltek az ünnepségre. Amikor tudatosul benne, hogy a házigazdák nem látnak kiutat kellemetlen helyzetükből, elhatározza, hogy Fiához fordul segítségért, és azt mondja neki: „nincs boruk”. Ez a két szó sokkal többet jelent annak a ténynek a megállapításánál, amit ő vett észre elsőnek, és ami rövidesen úgyis mindenki számára nyilvánvalóvá vált volna. Diszkrét és rövid megjegyzésével Mária meg akarta előzni, hogy a többi vendég is felfigyeljen a bajra, ezért feltehetően csak halkan súgta oda Fiának, amit észlelt. Ismerte Jézust, tudta róla, hogy neki hatalmában áll segíteni. A kánai csoda ezért mindenekelőtt Mária hitének és közbenjáró erejének a csodája. Nem véletlen, hogy az Egyház hitében Mária közbenjárásának kezdettől fogva rendkívüli erőt tulajdonítottak, és legszebb máriás imádságunkban naponta többször kérjük tőle: „imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján”. 

Érdemes felfigyelni Mária különleges képességére, arra, hogy amit sokan majd csak később fedeznek fel – fogytán a bor –, azt ő már látja. Mintha előre tudta volna azt is, hogy Fia meg fogja hallgatni a kérését, azért rendelkezett így: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Elgondolkodtató, hogy Mária szerepe ezzel véget is ér a történetben. Többet már nem szól, nem értékeli a helyzetet, nem ül diadalt a jó bor sikere felett, csendesen a háttérben marad. Ezt teszi azóta is mindig, amikor általa előterjesztett kéréseink meghallgatásra találnak. 

És mit tett Jézus édesanyja kicsit talán alkalmatlankodva előadott kérésére? Először elhárító választ adott: „Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám” – válaszolta Máriának. Nem oktatja ki, nem feddi meg, nem kérdezi, hogy mi közünk hozzá. Csak annyit mond, „még nem jött el az én órám”. Mintha csak azt mondta volna: helyénvaló, amit kérsz, de ez még korai, most még nincs itt az ideje, még nem akarom felfedni csodatévő hatalmamat, mindent a maga idejében kell tenni, nem korábban és nem is később. 

Mikor jön el az az óra, amire Jézus utal? Mit jelent egyáltalán az ő órája? Arról a döntő pillanatról van szó, amikor már nemcsak a kiválasztottak, hanem mindenki számára nyilvánvaló lesz Jézus igazi identitása, amikor misszióját többé már nem fedi titok, hanem a szenvedés epifániája fellebbenti róla a fátylat. 

És mégis! Annak ellenére, hogy először azt mondja, még nem jött el az az óra, Mária kérésében Jézus felismeri az Atya akaratát, hogy most van itt az alkalmas idő, most van itt az üdvösség napja, és engedelmeskedik. 

Az evangélista a történet végén summásan összegezi a harmadik szereplői kör, a tanítványok válaszát, akik „hittek benne”. 

Ternyák Csaba érsek

Kapcsolódó fotógaléria