Szavak, amelyek megváltoztatják az életünket

Időközönként azt szoktuk mondani egyesekre, hogy „hálás természete van”. Az ilyen emberrel jó együtt lenni, mert azt érzed, hogy figyel rád, és az élet nehézségeit jól tudja kezelni. Biztos, hogy egyeseknél ez adottság vagy a szüleiktől kapott nevelés eredménye, és vannak, akik megküzdöttek ezért, mindenesetre hosszú évek tapasztalata csapódik le rajtuk keresztül, amely rendkívül jó hatással van a környezetükre.

A mai evangéliumban a tíz leprás közül csak egyetlenegy köszönte meg Jézusnak a gyógyulást. Ez igazából neki jó, mert tudja, hogy ajándékot kapott, amit illik megköszönnie. A többiek nem jutottak el idáig, ezért egészen biztos, hogy életüket ez a fajta hiány kellőképpen megnehezíti. Aki nem tud hálás lenni, annak nehezebb az élet.

Talán nem vagyok egyedül, ha azt mondom, vannak szavak, amelyek képesek megváltoztatni az életünket. Ilyen például a köszönöm. Isten kegyelméből általa olyan lélek születik meg bennünk, ami belső békét, nyugalmat, harmóniát teremt. Ebben a lelkületben nem csak azt köszönjük meg, ami már megtörtént, hanem azt is, ami ezután fog történni. Milyen más lehet a reggel, ha azt mondom: „Köszönöm, Uram, ezt a mai napot, mindazokat, akikkel találkozni fogok, az eseményeket, amelyek rám várnak!” Ez biztos jobb, mintha felnyögve azt motyogom: „Már megint itt a reggel, csak bírjam ki ezt a napot is!”

Az Istent dicsőítő szavakban erő rejtőzik! A meggyógyult leprás nagyon jól tudta ezt, nem is hagyta ki a lehetőséget, és a hasonló betegségben szenvedő arámi Námán sem, hiszen még ajándékot is szeretett volna adni Elizeus prófétának, miközben megvallotta Isten egyedülvalóságát és hatalmát.

Mi ugyan nem szenvedünk leprában, esetleg más betegségben sem. De sok mindenért hálát adhatunk. Hogy mégis miért? Ebben segíthet Reményik Sándor Köszönöm, Uram című verse:

Köszönöm, Uram, hogy tiszta a szemem,
S látom ragyogni arcodat.
Köszönöm, hogy erős a lelkem,
S tudom harcolni harcodat.
Köszönöm, hogy tudlak szeretni,
Köszönöm, hogy hitem erős.
Köszönök mindent, mindent, Uram,
A sok tavaszt, lepkét, búzavirágot,
Köszönöm a dalt, életet, álmot.
Köszönöm, hogy végig enyém voltál,
Köszönöm a Tábort és Golgotát,
Köszönöm Emmaust és Betániát.
Ha elmegyek, Uram, mindent megköszönök,
S megcsókolom Szentséges Kezed,
Mely átkarolva tartott a viharban,
Védett, és el nem eresztett.
Köszönöm, hogy oly sok szerető szívet adtál,
Vendégséget Szentelt Oltárodnál.
Köszönöm, melyben eljössz: a Percet,
S mit letűznek fölém: a Keresztet.

Bátor Botond OSPPE