Szemléljük a tanító Jézust!

Jézus a Genezáreti-tó partján egy bárkában ülve, a korabeli hétköznapi életből merítve, példabeszédekben tanít a mennyek országáról, vagyis Isten uralmáról (Mt 13). Milyen szép szemlélnünk Isten Fiát, aki eljött közénk, hogy feltárja előttünk: Isten közel van hozzánk! A búzáról és a konkolyról, a mustármagról és a kovászról szóló hasonlattal, amit az évközi 16. vasárnap evangéliumi részletében hallunk (Mt 13,24–43), Mesterünk Isten országának egy-egy jellemzőjére hívja fel a figyelmünket.

A búzáról és a konkolyról szóló példázat (Mt 13,24–30; 36–43) arra utal, hogy Isten az Ura a világnak és a történelemnek, hiszen történéseit, „mozgató rugóit” csak ő látja át teljesen. Nem ránk, hanem rá tartozik a végső ítélkezés, amit az irgalom és az igazság fényében végez majd el a világ végén. Addig viszont a földi életben, ahol fokozatosan bontakozik ki Isten uralma, Ferenc pápa szavaival szólva „szellemi harc” folyik a jó és a rossz között, és ebből a küzdelemből nekünk is ki kell vennünk a részünket bátor, egyértelmű tanúságtétellel, hűséges alázattal és bizalommal Jézus iránt. Ez a küzdelem nem egyes emberek ellen, hanem az emberért folyik, hogy mindenki megnyissa a szívét az üdvösséget adó evangélium előtt, és így eljusson a mennyországba.

A mustármagról mondott történet (Mt 13,31–32) továbbá arra világít rá, hogy Isten országa állandóan növekszik, de nem az emberi, hanem az isteni gondolkodásmódot követve. Isten Igéje, aki a megtestesülés útját választotta az ember felé (vö. Jn 1,14), az alázat, a kicsinység lelkületét és a szeretet szelíd erejét élte elénk és tanítja nekünk (vö. Mt 5,3–10; Mt 11,25.29). Arra hív bennünket, hogy éljünk „a mustármag alázatában és reményében”, azzal a meggyőződéssel, hogy a kicsinek tűnő dolgokat nagy szeretettel végezve születnek meg az igazán nagy események. Istennél a kegyelem rendjében elsősorban nem az számít, hogy mennyi mindent teszünk, hanem az, hogy milyen lelkülettel, mekkora szeretettel végezzük mindezt.

A kovászról szóló példabeszéd (Mt 13,33) pedig arra mutat rá, hogy a kovásznak nagy ereje van: egy kevés is elég belőle ahhoz, hogy megkelessze a tésztát. Ám mindez akkor valósul meg, ha a kovász találkozik a liszttel. Vagyis Isten országának üzenete, azaz az evangélium ereje képes átjárni és átformálni minden ember életét, ha az ember találkozik az evangélium kovászával. Tehát mindannyiunk küldetése, hogy lehetőségünk és életállapotunk szerint hirdessük Jézus Krisztus örömhírét ott, „ahol az emberek élnek, dolgoznak és szenvednek” – ahogyan Ferenc pápa fogalmaz. Mindannyiunk felelőssége, hogy hiteles életünkkel, az evangéliummal összhangban lévő beszédünkkel és tetteinkkel tanúságot tegyünk Jézus Krisztusról azok előtt is, akik még nem ismerik (vö. Mt 5,13–16; Róm 10,14–15; 1Pét 3,14–17). Így hozzájárulhatunk ahhoz, hogy másokban is kibontakozzék Isten szereteturalma.

Szemléljük bátran isteni Mesterünket, aki bennünket is tanítani szeretne, és hagyjuk, hogy a búza, a mustármag és a kovász jelképes üzenete minket is átformáljon!

Nyúl Viktor