A szűk kapu, amely az üdvösségre vezet

Nézőpont – 2022. augusztus 20., szombat | 16:00

Évközi 21. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Lk 13,22–30)

Kemény szavak hangzanak el a mai evangéliumban. Mitől euangelion, vagyis örömhír ez, amit a görög szó jelent, és olyan sokszor hangsúlyozunk? „A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón…” Az önmagába zárkózott ember kívül reked, nem tud belépni mások életébe. És ha engedjük, hogy ebben az állapotban maradjunk, akkor bizony egyre inkább távolodunk Istentől, embertársainktól és ezáltal igazi önmagunktól. Bár együtt élünk másokkal, mégis elzárjuk magunkat tőlük, félve a megsebződéstől, a kudarctól. De ez soha nem lehet megoldás. Kamaszkorom kedvenc dala jut eszembe:

Ne zárd be a lelked ablakát
Ne húzd le rá a rolettát
Bár igaz, hogy kívül reked a kétség
De belül örök lesz a sötétség

(Tolcsvay László)

Az evangélium üdvösségre szóló meghívása az egyetlen útja az igazi örömnek, hogy kilépjünk bezárult világunkból, és annak idején ne zárt ajtókra találjunk. Jézus nem mondja meg, hogy „kevesen” vannak-e, akik üdvözülnek, inkább arra buzdít, hogy mi törekedjünk erre!

Évekkel ezelőtt a pécsi pálos kolostorunkban egy békét sugárzó, kedves női hang kért meg telefonon keresztül arra, hogy az ötvenedik házassági évfordulójukra áldást kapjanak. Semmi különösebbet nem szerettek volna, csak hálát adni Istennek és kérni a kegyelmét életük hátralevő részére. Ebből az első találkozásból barátság szövődött. Sokat beszélgettünk Isten szeretetéről, hitünkről és arról, hogy miképpen alakult hosszú és tartalmas életük. Persze az is szóba került, hogy mennyire szeretik egymást. Az idős feleség egyszer elmondta, hogy a keresztény házasok elfelejtik: a legfontosabb dolog az életükben nem más, mint elvezetni a másikat az üdvösségre. Sokat gondolkodtam ezen, és úgy látom, hogy teljesen igaza van. Mennyire másképpen viszonyulnának egymáshoz, ha ez lenne a szemük előtt. Olyat és úgy szólni, hogy az a másik emberben szeretetet szüljön és ne haragot. „Jézusom, te szólalj meg bennem, te cselekedj általam!” Az ehhez hasonló szavak imádsággá nemesülnek bennünk, ezáltal szavaink és tetteink más minőségben fognak megjelenni a környezetünkben. Szűk kapu ez, mert kevésbé enged teret a bennünk lévő indulatoknak, ugyanakkor Isten országának varázsa hatja át az életünket.

Az üdvösségre elvezetni tehát nemcsak a házastársunkat, a családtagjainkat kell, hanem azokat is, akik találkoznak velünk.

Lellisi Szent Kamill ezt mondta: „Jót gondolni, jót szólni, jót cselekedni: az ember Isten irgalmából e három dolog által a Mennyországba jut.”

Mintegy Isten helyévé válni ebben a világban, hogy aki találkozik velünk, közelebb kerüljön Istenhez.

Bátor Botond OSPPE

Kapcsolódó fotógaléria