Valami még hiányzik belőled

A mai evangéliumban azt olvassuk: egy fiatalember odament Jézushoz, és azt kérdezte, mit kell tennie, hogy elnyerje az örök életet. Sokak számára talán meglepő kérdés ez egy fiataltól, aki előtt még ott az egész élet, ő azonban máris az örök életre gondol. Ez arról árulkodik, hogy az ifjú kereső ember volt, aki nem elégedett meg a földi élet gazdagságával és sikereivel, s azzal sem, hogy istenfélő életet élt. Az örök életre vonatkozó kérdése és a tény, hogy a parancsolatokat gyermekkora óta betartotta, bölcsességre, okosságra és a tökéletesség utáni vágyára utal. Ezért amikor a Mester ránézett, belelátott, és megkedvelte őt. Mivel pedig megkedvelte, tekintete és szava is a szíve mélyéig hatolt. Jézus neki szóló válasza Isten szava volt, olyan szó, amely „eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit", ahogyan a mai szentleckében olvassuk, a zsidókhoz írt levélben. Látta: „Valami még hiányzik belőled." 

A názáreti Jézus küldetése éppen arra vonatkozott, azért jött e világra, hogy ezt a minden ember szívében meglévő hiányt betöltse. Lehetünk bár nagyszerű humanisták, betarthatunk minden parancsolatot, böjtölhetünk, templomba járhatunk az előírások szerint, elvégezhetjük a gyónásunkat, rendszeresen áldozhatunk, ám ha nagyon elégedettek vagyunk magunkkal, akkor Jézus tekintete a szívünk mélyéig hatol, és nekünk is mondhatja: „Valami még hiányzik belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz a mennyben, aztán gyere, és kövess engem." 

A gazdag ifjú története egy rosszul végződött meghívástörténet. A fiatalember Jézus hívó szavára elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. Máté lemondott jól fizető állásáról, Zakeus a vagyona felét szétosztotta, s a többi tanítvány is lemondott valamiről. Az Úr ma is sokakat meghív követésére azok közül, akik keresik őt és az örök életet, akik nyitottak üzenete befogadására. De mindig vannak olyanok, akik érzik ugyan a hívást, ám nem tudnak lemondani. Hiányzik belőlük valami, hiányzik a teljes önátadás készsége. Márpedig az örök élet elnyerésének ez a feltétele. Nem a mi teljesítményünk, erőlködésünk számít, hanem a Jézusba vetett bizalom, a teljes ráhagyatkozás bátorsága. Ezért mondja a mai evangélium végén Péter, a többi apostol nevében is: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged." Jézus a válaszában meg is ígéri nekik az örök életet, amelyre a gazdag ifjú is áhítozott: „Aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig az örök életet." 

Nekünk mi hiányzik ahhoz, hogy teljesen Jézushoz tartozzunk? Él bennünk az örök élet utáni vágy? Lemondtunk már valamiről azért, hogy egészen Jézushoz tartozzunk?

Ternyák Csaba