Várjuk és hívjuk a Vigasztalót

Nézőpont – 2022. június 4., szombat | 16:00

Pünkösd – Gondolatok az evangéliumhoz (Jn 14,15–16. 23b–26)

Mostani élethelyzetünkben több minden is elszomorítja az ember szívét: háborúk, járvány, gazdasági és szociális nehézségek, bizonytalanságok, kudarcok. Megfogalmazódik bennünk a vágy, hogy gyógyírt találjunk erre a szomorúságra. Ferenc pápa egy alkalommal arra hívta fel a figyelmet, hogy senki sem képes megvigasztalni önmagát. Mindig szükségünk van tehát valakire, aki megvigasztal minket. Végső soron Isten az, aki igazi vigaszt nyújt nekünk, és arra hív, hogy mi is merjük vállalni a vigasztalás szolgálatát (vö. 2Kor 1,3–4).

Jézus ebben a rövid szentírási szakaszban (Jn 14,15–16.23b–26) kétszer is Vigasztalónak nevezi a Szentlelket (Jn 14,16.26). Pünkösd ünnepére készülve érdemes elgondolkodnunk azon, hogy miként vigasztal meg bennünket az Úr Lelke. A Mester a Szentlelket az igazság Lelkének hívja (Jn 14,17). Vagyis a Szentlélek egyrészt azáltal vigasztal, hogy rámutat arra, kik vagyunk, és ki az életünk igazsága. A Lélek tudatosítja bennünk, hogy mindannyian Isten gyermekei és egymásnak testvérei vagyunk (vö. Róm 8,16). Ő mutatja meg azt is, hogy Jézus Krisztus által szeretett és szabaddá tett emberek vagyunk, s hogy ettől az isteni szeretettől senki és semmi nem szakíthat el minket (vö. Róm 8,35–39). A Szentlélek erősíti meg bennünk azt a bizonyosságot, hogy Jézus Krisztus a létünk igazsága és egyetlen állandója, akire az életünket építhetjük (vö. Jn 14,6).

Az Úr megígéri, hogy a Szentlélek örökre a tanítványokkal marad (Jn 14,16). Ez egybecseng a feltámadt Jézus szavaival, aki biztosítja az apostolokat arról, hogy velük marad a világ végezetéig (vö. Mt 28,20). A Szentlélek tehát azáltal is vigasztal, hogy a szívünkbe írja az örömöt: Isten sohasem hagy magunkra minket. Ő mindig a velünk lévő Isten marad, aki közel van minden teremtményéhez, különösen az emberhez. Jelenléte, velünk léte igazi vigasz a magány, a betegség és a bizonytalanság óráiban is.

A Szentlélek, akit az Atya küld el nekünk Jézus nevében, végül azáltal is vigasztaló, hogy tanít és emlékezetet bennünket az Úr tanítására (Jn 14,26). A Lélek által írták le a szent írók Isten szavát a Szentírásban. A Szentlélek az, akinek vezetése alatt nemzedékről nemzedékre hűségesen adja át Isten írásba foglalt szavát az Egyház. A Lélek az, aki által Isten megszólal a Biblia lapjain keresztül. S ő az, aki segít minket abban, hogy a Szentírást olvasva benne Istennel találkozzunk és megőrizzük, szívünkbe véssük az Úr szavát.

Reményt adó örömhír tehát tudnunk, hogy nem a szomorúságé és a fájdalomé, hanem Istené az utolsó szó. Hívjuk és kérjük bátran s gyakran a pünkösdi Lelket, hogy megpróbáltatásainkban vigasztaljon meg minket, és a tőle jövő vigasznak mi is továbbadói lehessünk!

Nyúl Viktor 

Kapcsolódó fotógaléria