A hit őrzi meg a magyarságot? – Külhoni lelkipásztorokat kérdeztek a „Szólj be a papnak!” eseményén

Ebben a közös gondolkodásban – természetesen nem véletlenül – olyan papok, lelkészek vettek részt, akik valamelyik szomszédos ország magyar kisebbségéhez tartoznak, és próbálnak anyanyelvükön missziót folytatni gyakran más anyanyelvűek körében is: Böjte Csaba katolikus ferences szerzetes, aki a dévai gyermekotthon létrehozásával vált világszerte ismertté; Kacsó Géza, aki a kárpátaljai Bátyúban szolgál református lelkészként; Nagy Olivér, aki Felvidéken, Alsószeliben evangélikus lelkészként tevékenykedik. Az anyaországot Orosz István görögkatolikus pap, a Máriapócsi Nemzeti Kegyhely igazgatója képviselte. Az est moderátora a Kárpátalján született Hájas István református teológushallgató volt.

A válaszadók a beszélgetés során szinte egyhangúlag fogalmazták meg, hogy Isten előtt nem számít, ki milyen nemzetiségű, a mennyországban ennek nem lesz jelentősége; identitásunk elsődleges meghatározója az, hogy keresztények vagyunk, Krisztushoz tartozók, így a nemzetiség a hívő számára másodlagos kell hogy legyen. Mindemellett természetesen abban is egyetértettek, hogy fontos megőrizni anyanyelvünket, kultúránkat, s ebben a hitnek kiemelkedő szerep jut, különösen az elcsatolt területeken.

A kérdésekre válaszolva Böjte Csaba testvér kiemelte: számára sosem volt kérdés, hogy egy román származású gyereket is ugyanolyan szeretettel fogadjon árvaházába, mint egy erdélyi magyar gyermeket. Kacsó Géza a kárpátaljai vallási megoszlás kapcsán arról beszélt, hogy sokkal nagyobb a kontraszt egy kárpátaljai református és egy ukrán ortodox között, így nehezebb a közeledés is; a legnyitottabbak a vegyes házasságban élők és családjaik. Nagy Olivér beszámolt a kétnyelvű férfitalálkozó szervezéséről és arról, hogy részükről megvan a nyitottság a szlovákok irányába, ám egyre kevesebben vannak a magyar nemzeti érzelműek a Felvidéken, ezért sokkal inkább a magyarság megmentésére törekszenek. Orosz István arról beszélt, hogy milyen csodálatos, amikor Máriapócsra mindenféle nemzetiségű és felekezetű ember elzarándokol, és a közös nevezőt az Istenszülő közelségében találják meg.

Az érdeklődők Böjte Csaba atyától szerettek volna választ kapni arra a kérdésre, hogy voltak-e zavargások vagy nemzetiségi villongások június 4-én a románok részéről Erdélyben. A ferences szerzetes frappáns választ adott: a vírushelyzet alakította úgy, hogy a románok ne tudjanak semmiféle nagy, közös megmozdulást csinálni, s talán nem is véletlen, hogy éppen most ez így alakult.

Csaba testvér, amellett, hogy értékes válaszokat adott, kicsit a „beszólók” oldalára került, ugyanis az egész beszélgetés során igyekezett „provokálni” minden válaszadót – pozitív értelemben: közös gondolkodásra hívva beszélgetőtársait azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne egymáshoz közelíteni a Kárpát-medencei népeket; s ha már Isten így rendelte, hogy együtt kell élnünk, melyek azok a közös programok, amelyekkel erősíteni lehetne az együttműködést, félretéve minden nemzetiségi ellenérzést és százéves sérelmet.

Kacsó Géza biciklikerék-hasonlata volt talán a legszemléletesebb a népek együttélésére nézve: a küllők, ha egymáshoz nem is tudnak közeledni vízszintesen, függőlegesen akkor is egy irányba tartanak, s ez a közös pont, ami felé nézünk, az Krisztus kell hogy legyen.

A közös gondolkodás sokkal inkább bizonyult előremutatónak, mintsem kesergésnek a trianoni trauma megélését tekintve, hiszen a válaszadók a „hogyan továbbra” igyekeztek koncentrálni.

A revíziós törekvések mindig más kárára történnek, az erőszakos cselekedeteken pedig nincs Isten áldása – mondta Kacsó Géza. Böjte Csaba szerint a népek egymáshoz közelítésében a leghatékonyabb talán az lehetne, ha megkeresnénk azokat a pontokat, amelyek mindannyiunknak ugyanolyan fontosak: ilyen lehetne például Hunyadi János, aki talán az utolsó olyan személy a Kárpát-medence történelmében, akit mindenki sajátjaként fogad el – erre a tematikára építve akár közös zarándoklatokat is lehetne szervezni.

Konklúzióként a részt vevő papok és lelkészek megállapodtak abban, hogy a hiteles keresztény élet tudja elhozni a Kárpát-medencei népek közös felemelkedését, és ha a magyarság felvállalja saját térségének problémáit, akkor tud majd igazán nagy lenni.

Trianon fájdalmas, de az Isten országához kell viszonyítani életünket, ugyanis Nagy-Magyarországról is el lehet kárhozni, és a tragédiát is be tudja építeni Isten üdvösségünk útjába – mondta Orosz István.

Az esemény visszanézhető ITT.

Forrás és fotó: szoljbeapapnak.blog.hu

Magyar Kurír