A mindannyiunkban ott élő klerikalizmus veszélyei – Hans Maier kilencvenéves

Nézőpont – 2021. június 25., péntek | 11:50

A múlt héten ünnepelte kilencvenedik születésnapját Hans Maier katolikus politikatudós, egykori bajor kultuszminiszter, aki fél évszázaddal ezelőtt Joseph Ratzingerrel együtt alapította meg a Communio című folyóiratot. Egyik ünnepi interjújából idéz közösségi oldalán a Vigilia.

Hogy miként tekintek az Egyházra? Mindenek ellenére bizalommal. Egyre több jele van annak, hogy új kezdet előtt állunk. Marx bíboros Ferenc pápának írt levele bátorító jel. Egyre többen belátják, hogy az Egyházban mindenkinek (mindenkinek!) felelősséget kell vállalnia a történtekért: a püspököknek, a papoknak, a szerzeteseknek, de a laikusoknak is, azaz az összes Krisztus-hívőnek. Én tiltakozom az ellen, hogy kizárólag a papságot tartsuk vétkesnek, s mintegy rájuk vessünk minden követ. Ez csak fordított klerikalizmus lenne. Az Egyház válsága mindenkit érint (és mindenki jogosult résztvenni a jogtalanságok elodázhatatlan feldolgozásában), aki hitet tesz az Egyház mellett.

Csak együtt tudunk vezekelni, és csak együtt tudjuk jóvátenni, ami történt.

Ma joggal kutatják sokan az Egyház válságának rendszerszintű okait, s ennek összefüggésében szóba kell hoznunk és határozottan meg kell kérdőjeleznünk a mindannyiunkban ott élő klerikalizmust. Hogyan fordulhatott elő, hogy ilyen hatalmas számban és ilyen könnyen áldozatul eshettek emberek, olykor diákotthonokban, iskolákban és kolostorokban, néha egyszerre többen is? Kétségkívül olyan meggyökeresedett engedelmességi és önalávetési kultúrával állunk szemben, amely sokakat egészen kiszolgáltatottá és tehetetlenné tett: megtanulták, hogy alázatosan kell viselkedniük, s tudatosan vállalták a megaláztatásokat, sőt olykor megérdemelt büntetésnek és vezeklésnek tartották, amit velük tettek.

Szerencsére az én talpraesett édesanyám időben felvilágosított engem, és így megvédett minden efféle szerencsétlenségtől. Gyerekkoromban nyíltan elmesélte, hogy egyszer egy gyóntató indiszkrét kérdéseire a következőt válaszolta: „Ez csak a férjemre tartozik”. Minden kereszténynek ilyen nyíltnak és bátornak kell lennie. Nagyon fontos, hogy ismét elsajátítsuk ezt a magatartásformát.

Úgy vélem, az alapvető keresztény üzenetet három szó fejezi ki: Isten emberré lett.

Emlékszem még, hogy ezt a mondatot Karl Rahner mindig egészen lassan, álmélkodva és szinte rémülten mondta ki. Hihetetlen dologról van szó, ami minden normális rendet felforgat. Lukács evangélistánál azonban az angyalok két mondattal egészítik ki ezt: „ne féljetek”, „gyermeket találtok jászolba fektetve”. Isten nem mérhetetlen hatalmával jön a világba, nem úgy „esik be”, mint az ókori istenek, hanem magatehetetlen gyermekként jászolban fekszik.

Isten diszkréten az emberi testet hordozók társa lesz, olyan, mint az emberek. Ugyanilyen diszkréten és körültekintően, de ugyanilyen elszántan és készségesen kell követniük Őt a keresztényeknek.

És ami nagyon fontos: soha és semmikor nem szabad félniük.

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria