A Mindszenty-ügy fáradhatatlan szolgája – Vertse Márta, a Mindszenty-életműdíj idei kitüntetettje

Nézőpont – 2020. május 2., szombat | 12:00

A Mindszenty József hercegprímás által 1972-ben alapított, Vaduzban bejegyzett Kardinal Mindszenty Stiftung és a budapesti székhelyű Magyarországi Mindszenty Alapítvány – Erdő Péter bíboros főpásztori jóváhagyásával – 2015-ben életműdíjat alapított. A vándordíjat idén Vertse Márta, a Vatikáni Rádió Rómában élő nyugalmazott főszerkesztője kapta.

Az elismerést a két alapítvány az együttes kuratóriumi ülésén meghozott, egyhangú döntése alapján adományozhatja olyan, hatvanöt év feletti, keresztény vallású személyeknek, akik az egyházi, a tudományos és a közösségi életben kimagasló érdemeket szereztek Isten Tiszteletreméltó Szolgája Mindszenty József bíboros tiszteletének előmozdítása terén, és akik személyes életvitelükkel is méltóvá váltak az életműdíjra. 

Az életműdíj odaítéléséről latin nyelvű adományozó levél készül, melyet a tiszteletreméltó főpásztor bronzból készült szoboralakjának kíséretében, ünnepélyes formában adnak át a díjazottnak a Mindszenty-évforduló alkalmából. Az idei esztendőben a veszélyhelyzet miatt az oklevelet online juttatják el Vertse Mártának, a szobor ünnepélyes átadására pedig később kerülhet majd sor. A kitüntetettet telefonon kerestük meg, és arra kértük, meséljen nyugdíjasként is tevékeny mindennapjairól, illetve arról, hogy milyen szerepet töltött be az életében Mindszenty bíboros.

– Nyugdíjba vonulása után sem szakította meg a kapcsolatot egykori munkahelyével, ma is számítanak a munkájára a Vatikáni Rádió magyar adásában. Hogyan és mikor került a rádióhoz?

– Budapesten, a bölcsészkaron szereztem angol–francia szakos tanári diplomát. Egy esztendőn át gimnáziumi tanár voltam, majd munkahelyet váltottam, közben felsőfokú olasz nyelvvizsgát szereztem. 1980-ban Budapesten házasságot kötöttem olasz férjemmel, így kerültem Rómába. 1982-ben Kovács Angelusz atya, az olaszországi magyarok lelkipásztora segítségével bekapcsolódtam az ottani magyar közösség életébe. A csoport tagjai között a hozzám hasonló helyzetű nők voltak többségben: feleségek, akik olasz–magyar vegyes házasságokban éltek. Így találkoztam Ipacs Katalinnal, a rádió egyik munkatársával. Kiderült, hogy éppen munkatársat keresnek. Jelentkeztem, és Szabó Ferenc, valamint Kozma György jezsuita atyák alkalmasnak találtak arra, hogy a Vatikáni Rádióban dolgozzak.

– A rádió révén kezdett foglalkozni Mindszenty bíborossal?

– Gyakorlatilag igen, de a Mindszenty bíboros iránti tiszteletem otthonról indult, a szüleimtől és a nagymamámtól kaptam örökségbe. Első emlékeim az 1956-os forradalom idejéből származnak. Abban az évben kezdtem el az általános iskola első osztályát. A tanévet megszakította a forradalom kitörése. Ehhez az időszakhoz kapcsolódik Mindszenty bíboros kiszabadulása, az a felnőttek körében szinte hihetetlennek tűnő hír, amiről a szüleink örömteli könnyekkel számoltak be nekünk, gyerekeknek is. A forradalom vérbe fojtása után pedig csak suttogva emlegették a bíboros hercegprímás nevét. Sok más családhoz hasonlóan mi is a külföldi, titkos rádióadókat hallgatva értesültünk a továbbiakban a bíboros helyzetéről.

Egy másik emlékem az 1969-es holdra szálláshoz kapcsolódik. Az Egyesült Államok nagykövetségének közelében járva szerettem volna megnézni a kirakatba kitett színes képeket. Ám amint lelassítottam a lépteimet, az ügyeletes rendőr azonnal kilépett a fabódéjából, és ellentmondást nem tűrő hangon elküldött. Szomorúan gondoltam arra, hogy a képek nézegetése közben milyen jó lett volna legalább egy Miatyánkot elmondani magamban a bíborosért, akihez fizikai értelemben ekkor voltam a legközelebb az életem során. Azóta is gyakran eszembe jut, hogy két évvel később, 1971. szeptember 28-án, amikor Mindszenty József kilépett az amerikai nagykövetség épületéből, ugyanazon a járdán állva adta áldását a városra, a hazájára, ahová életében többé már nem térhetett vissza.

A rádiónál eltöltött évtizedek során egyre több lehetőségem nyílt arra, hogy Mindszenty bíboros életszentségéhez kapcsolódó adatokat gyűjtsek a magyar hívek számára, illetve olasz és angol nyelven másokkal is megismertessem az örökségét, hozzájárulva ezzel tiszteletének terjesztéséhez. Egy-egy évforduló különösen jó alkalom volt arra, hogy szemtanúkat kutassak fel és szólaltassak meg, olyan személyeket, akiknek lehetőségük volt találkozni vele Magyarországon, a Vatikánban vagy lelkipásztori látogatásai során az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában, Dél-Afrikában, bécsi tartózkodása idején.

– Kikkel beszélgetett a bíborosról? Említene néhány példát?

– 2005-ben, tiszteletreméltó Mindszenty József bíboros halálának harmincadik évfordulóján a Vatikáni Rádió sorozattal emlékezett meg a hercegprímásról. Ezeknek az interjúknak a nagy részét Szőke János szalézi atya, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány kuratóriumi tagja, a boldoggáavatási eljárás viceposztulátora gyűjtötte össze. Az összeállításban szerepelt többek között Szőke János műsorunknak adott nyilatkozata is, amelyben felidézte, hogy 1994. március 19-én kezdődött meg a boldoggáavatási eljárás, és az anyag 1996 őszén került Rómába. Megemlítette többek között azt is, hogy 72 tanút hallgattak ki az egyházmegyei eljárás során.

Az évforduló alkalmából megkértem Bőzsöny Ferencet, a Magyar Rádió nyugalmazott főbemondóját, hogy elevenítse fel hallgatóink számára Mindszenty bíboroshoz fűződő személyes emlékeit. Az első ilyen közvetlenül a háború utáni időszakból származott: Bőzsöny Ferenc 1946. február 10-én az Üllői úti Örökimádás-templomban hallotta a főpásztor prédikációját. Mindszenty bíboros azt hangsúlyozta, hogy az újjáépítés csak akkor lesz sikeres, ha együtt jár a lelkek újjáépítésével is. Bőzsöny Ferenc azt is felidézte, hogy annak idején ő konferálhatta fel a Felsőpetényből a rétsági páncélosok által 1956. november 3-án kiszabadított bíborosnak a Szabad Kossuth Rádióban elhangzott szózatát, amelyet a nemzethez és a világhoz intézett.

Eszembe jut Kondor Lajos verbita szerzetes nyilatkozata is, amelyet szintén a bíboros halálának 30. évfordulója alkalmából adott a Vatikáni Rádió magyar műsorának. Visszaemlékezésében többek között arról beszélt, hogy 1972. október 13-án, vagyis a Szűzanya utolsó fatimai jelenésének 50. évfordulóján Mindszenty bíboros vezette a zarándoklatot a kegyhelyre. A bíboros magyar és más nemzetiségű zarándokokkal október 15-én végezte el a keresztúti ájtatosságot, és végigsírta a Magyar Keresztutat. Vele együtt sírtak és imádkoztak a zarándokok. 

A megemlékezők között volt Habsburg Ottó is, az Európai Parlament tagja. Ő többször is találkozott Mindszenty bíborossal, akit a magyar nemzet és a kereszténység hősének nevezett. 1947-ben ismerkedett meg vele a chicagói érsek rezidenciáján. A bíboros tudta, hogy hamarosan le fogják tartóztatni, ám ennek ellenére sem akar külföldön maradni. Így fogalmazott: ha egy hajó süllyed, a kapitány nem hagyja el. A mi hajónk nem fog elsüllyedni, mivel Isten nem hagyja cserben. Az embert megölhetik, de a lélek nem hal meg.

Másodszor Bécsben, a Pázmáneumban találkoztak, amikor a bíboros kifejtette: célja, hogy segítsen megtalálni a hitet külföldre szakadt honfitársainak, és igyekszik mindent megtenni azért, hogy ne veszítsék el az anyanyelvüket.

– Munkája és nyelvtudása révén Ön számtalan külföldit is megszólított Mindszenty bíborossal kapcsolatban. Milyen véleménnyel voltak róla?

– Mások mellett beszélgettem például Gianfranco Grieco minorita szerzetessel is, aki 2008 novembere óta a Család Pápai Tanácsának irodavezetője. 37 éven át volt a L’Osservatore Romano című vatikáni napilap munkatársa, főszerkesztője, tudósítója, emellett pedig számos alkalommal kísérte apostoli útjaira VI. Pált, II. János Pált és XVI. Benedeket.  Jelen volt akkor is, amikor II. János Pál pápa Esztergomban felkereste a hercegprímás sírját. Egy 2014-ben megjelent kötetben felidézi Mindszenty bíboros és Montini pápa kapcsolatát. Gianfranco Grieco nagyon szereti a magyarokat, és gyakran jár Magyarországra. Amikor felkerestem, hogy interjút kérjek tőle, átadtam neki egy Mindszenty bíborosról szóló olasz nyelvű kis kötetet. Megcsókolta, és csodálkozásának adott hangot, hogy a bíboros még nem került a boldogok sorába. Ő is igazi vértanúként tiszteli őt.

Ferenc pápa megválasztása után azonnal felvettem a kapcsolatot a Buenos Airesben élő magyarokkal, hiszen kulturális központjuk, a Mindszentynum a nevében is őrzi a bíboros emlékét. Az azóta elhunyt elnökkel, Fóthy Istvánnal készítettem interjút az 1972-ben létrejött kulturális központról. A 2013. május 11-én elhangzott beszélgetésben Fóthy István elmondta, hogy Jorge Mario Bergoglio pápa jól ismeri a Buenos Aires-i magyar közösséget, mivel a Plátanosban élő magyar angolkisasszonyok lelki vezetője volt. Az interjú után, május 21-én a rádió szerkesztőiként részt vehettünk Ferenc pápa reggeli szentmiséjén a Szent Márta-házban. A szertartás után személyesen adhattam át a Szentatyának a Buenos Aires-i magyarok és a Mindszentynum üdvözletét, amelyet a pápa kedvesen viszonzott, szeretettel emlékezve azokra az időkre, amikor a magyar szerzetesnők lelki gondozása is a feladatai közé tartozott. 2013-ban interjút készítettem Mindszenty József bíboros tisztelete az USA-ban címmel Phyllis Schlafly írónővel, aki a Saint Louisban ma is működő Mindszenty Bíboros Alapítvány egyik alapító tagja. Ő 1971-ben, Bécsben ismerkedett meg Mindszenty bíborossal, és utólag úgy nyilatkozott: ez a találkozás élete egyik legcsodálatosabb élménye volt.  Ezt meg is írta a Mindszenty, az ember című könyvében.

A külföldi beszélgetőpartnerek között volt Arturo Mari is, akit Magyarországon is jól ismernek, hiszen 2009-ben ő zárta le ünnepélyesen a Szent II. János Pál pápának szentelt fotókiállítást. A L’Osservatore Romano című vatikáni napilap fényképrészlegének igazgatója hat pápa mellett teljesített szolgálatot. 2006-ban XVI. Benedek pápa ellátogatott a 75. évfordulóját ünneplő Vatikáni Rádióba, és felkereste a magyar szerkesztőséget is. Arturo Mari, amikor megpillantotta a szerkesztőség falát díszítő Mindszenty bíboros-képeket és -plakátokat, megjegyezte, hogy 1972-ben a Vatikánban találkozott a bíborossal, interjút és képriportot készített vele. Erről a látogatás után műsorunknak is részletesen beszámolt.

– Az életműdíj laudációjában többek között azt írták, hogy Ön hosszú éveken át segítette a szentszéki főrelátor tevékenységét és a peranyag összegzését, az úgynevezett positio elkészítését: iratok beszerzésével és fordításával, a csaknem 900 oldalas kötet nyelvi lektorálásával járult hozzá ehhez a munkához. Most min dolgozik?

– Amikor a boldoggáavatási eljáráshoz szükséges positio elkészítésében részt vettem, anyagokat kellett gyűjtenem a bíboros halálával és temetésével kapcsolatban. Ekkor olyan részletekre bukkantam, amelyeket jó volna a jövőben még elmélyíteni. A szemtanúk szerint ezek voltak a bíboros méltóságteljes, utolsó szavai a halála előtt: „sum paratus” – készen vagyok. Ez a készenlét az egész életét is jellemezte. Csonka Emil történész leírása szerint Mindszenty bíborost a halálakor magyaros hímzésű, fehér miseruhába öltöztették, alá bíborvörös reverendát adtak. A miseruhára fehér stóla került, az ujjára a dél-afrikai Hurley bíborostól kapott gyűrűt húzták fel, a kezébe barna rózsafüzért helyeztek. A Mindszenty bíboros és Denis Hurley közötti gyűrűcserét maga a 2004-ben elhunyt durbani bíboros érsek fedte fel az Új Szó magyar stábjának. Hurley elmondta: amikor Mindszenty bíboros meglátogatta a Durbanben élő magyar közösséget, észrevette, hogy azt a gyűrűt viseli, amit a II. vatikáni zsinat után VI. Pál pápától kapott, noha nem volt ott a zsinaton. Látta, hogy a gyűrűt még nem igazíttatta az ujjára, ezt ugyanis minden püspöknek magának kellett elvégeztetnie. Kiderült, hogy mindkettőjüknek a másik gyűrűmérete az ideális, így aztán cseréltek. Denis Hurley bíborost, a XX. század második felének legjelentősebb dél-afrikai egyházi vezetőjét 2004. február 28-án temették el Mindszenty gyűrűjével, 1991-ben Mindszenty bíborost pedig Hurley gyűrűjével.

Mindszenty bíboros élete kiapadhatatlan kincsestár, melynek apró, ám fontos részleteit kutatni még bőven lehet. A Magyarországi Mindszenty Alapítvány római megbízottjaként továbbra is közvetítő szerepet töltök be, és segítem a boldoggá-, illetve a szenttéavatási eljárást.

Szöveg és kép: Bókay László

Magyar Kurír

Az interjú az Új Ember 2020. május 3-i számában jelent meg nyomtatásban.

Kapcsolódó fotógaléria