A rituális öltözék liturgikus jelentései

A legkorábbi vallási ábrázolások világszerte arról tanúskodnak, hogy a teokratikus közösség szellemi vezetői megkülönböztető öltözéket viseltek. A varázsló, sámán, pap, király ruhája általában az elkülönülést és a kultusz címzettjével történő azonosulást fejezi ki, ami arra figyelmezteti a jelenlévőket, hogy a különleges öltözék viselője magasabb rendű üzenetek és információk közvetítője.

A zsidó-keresztény vallási kultúra korai szakaszában jellemző a kultuszvezető megkülönböztető öltözete, majd a kereszténység első periódusában nem találunk kifejezetten a kultusz megkülönböztető szerepazonosító jelképeként használt rendszeresített és központi jelleggel terjesztett ruhadarabokat. A római liturgia aranykorától válik általánossá a rituális fegyelem keretében terjedő, központilag rendszeresített normatív ruhaviselet.

A keresztény liturgia öltözékalkalmazása nemcsak a hagyomány követése, hanem az áldozati cselekmény közelében ünneplő közösség szerepfelfogását is tükrözi. A liturgikus cselekményt vezető püspök és pap szerepe megegyezik a rituális közösséget vezető Krisztus személyével, tehát az öltözékviselet célja egyrészt megkülönböztető jellegű: az oltár körül álló hívők cselekvési minősége nem azonos az áldozatot bemutató személyek jel szerepével; másrészt abban az értelemben azonosulást és egyesülést fejez ki, hogy valamennyi áldozatbemutató püspök és pap a megfelelő ünneprendnek megfelelő időszakban ugyanabban az öltözékrendben végzi a liturgikus szolgálatot, kifejezve az egységet Krisztussal, a kultusz közvetítőjével és címzettjével. Ez az azonosító és megkülönböztető eszközalkalmazás a rituális öltözéket a liturgikus szimbólumértelmezés központi elemévé formálta az elmúlt másfél évezredben.

A II. vatikáni zsinatot követő időszakban néhány teológus és hívő félreértette a reform irányait és célját, ezért a liturgikus öltözékek kritikájaként azok szimbólumértelmezési nehézségeire hivatkozva olyan érvekkel próbálták helyettesítési lehetőségek nélkül felszámolni a szertartásban használt ruhákat, amelyek nem a liturgia alkalmazástechnikájára vonatkoztak, hanem általános egyháztani és szerepfelfogási ideológiákban keletkezett képzetekkel szándékozták pótolni az öltözékszimbolika tartalmát. Más szélsőséges gondolatkísérletek arra irányultak, hogy a liturgiában a részvétel reprezentációja érdekében a hívők is kapjanak olyan megkülönböztető ruhát, ami a szertartásokban elkülöníti őket azoktól, akik nem vesznek részt az ünneplésben.

Ezekkel a félreértésekkel szemben a liturgia szent öltözékei nem üresítik ki a jelen lévő hívők áldozati aktivitását és nem távolítják el őket az oltáron történő misztériumjelenség beavatási lehetőségétől, hanem hatékonyan és az áldozati cselekmény méltóságához illő ünnepélyességgel jelzik a liturgia üdvrendi monumentalitását. A felszentelésben nem részesült Krisztus-hívők liturgikus öltözéke az általuk legértékesebbnek értékelt ruhadarab, amellyel azt jelzik, hogy az emberi méltóság legtisztább állapotában kívánnak érintkezni a megváltás forrását jelentő örök liturgiával.

Forrás: Hitvallás, a Győri Egyházmegye online magazinja

Fotó: Cushnieent.force9, Liturgicalartsjournal, Twitter

Magyar Kurír