A Szent Jobb története

Nézőpont – 2020. augusztus 20., csütörtök | 9:01

A Szent Jobb kalandos története István király temetésével kezdődik. Az első írásos forrás erről Hartvik győri püspök 1116 körüli időkből származó legendagyűjteménye. Ebben leírja, hogy a királyt, végakaratának megfelelően, a székesfehérvári bazilikában temették el. István király halála után zavaros, nehéz évek következtek. Pogánylázadások igyekeztek megdönteni a még gyenge, kialakulatlan államot.

A fehérvári káptalan, féltve a megszentségtelenítéstől a bebalzsamozott és mumifikálódott holttestet, 1083-ban kiemelte a bazilika közepén álló márványszarkofágból – ahová 1038. augusztus 15-én temették el István királyt –, és a bazilika alatt lévő sírkamrában rejtette el. Ekkor történt, hogy az épségben megmaradt jobb kezet leválasztották, mivel csodás erőt tulajdonítottak neki, és a bazilika kincstárába vitték. A kincstár őre Merkur volt, aki később eltulajdonította a szent ereklyét, és bihari birtokán rejtette el.

Amikor Szent László hírt hallott az ereklyéről, felkereste Merkurt a birtokán. Megbocsátott a „tolvajnak”, és a Szent Jobb megtalálásának helyén – első királyunk tiszteletére, a szent ereklye méltó elhelyezésére – Szent Jobb-apátságot alapított. (Az apátság s a körülötte kialakult mezőváros neve Szentjobb; a mai Románia területén található, román neve: Siniob).

Az Aranybulla (1222) törvénybe iktatta a Szent Jobb tiszteletét. A Jobb kifejezés itt még nemcsak a ma is látható kézfejet jelentette, hanem az egész kart, amelynek rajza (egy könyökben meghajlított kar) a szentjobbi apátság pecsétjén látható. A felső kart valószínűleg 1370-ben leválasztották, és Lengyelországba vitték Nagy Lajos uralkodásának idején, a lengyel–magyar perszonálunió megkötésekor. Abban az időben nem volt ritka, hogy a királyok ilyesféle ajándékokkal szerezték meg idegen uralkodók jóindulatát, vagy éppen a békekötést pecsételték meg ilyen gesztusokkal.

A 15. században kezdődött a Szent Jobb vándorútja: először Székesfehérvárra vitték, majd a török uralom alatt Boszniába; később (1590 körül) Raguzába, a mai Dubrovnikba került, az ottani domonkos szerzetesekhez.

Amikor Mária Terézia tudomást szerzett az ereklye hollétéről, mindent elkövetett annak visszaszerzése érdekében. Hosszadalmas diplomáciai tárgyalások után a raguzaiak kiadták, így 1771. április 16-án már Bécsben csodálhatták a hívek, majd nagy pompával Budára szállították. Itt a Szent Jobbot az angolkisasszonyok gondjaira bízta Mária Terézia, ezzel együtt elrendelte Szent István napjának, augusztus 20-ának megünneplését.

Az 1800-as évek elején II. József rendeletére a keresztesek férfirendje őrizte, majd a rend megszűnése után, 1865-től az esztergomi főegyházmegye feladata volt a Szent Jobb biztonságos őrzése. Az 1900-as évek elején a budavári palota Zsigmond-kápolnájába került, ahol 1944-ig volt látható.

1937 októberében a magyar katolikus püspöki kar elfogadta a „kettős szentév” programját, amely a 34. Eucharisztikus Világkongresszus és a Szent István jubileumi év előkészítésének tervét tartalmazta. Amikor meghirdették első apostoli királyunk halála 900. évfordulójának megünneplését – a Szent István jubileumi évet –, elhatározták, hogy a kereszténység ezen kimagasló ünnepén méltóképpen fognak megemlékezni Szent István királyunkról, és ez alkalomból körülhordozzák az országban a Szent Jobbot.

Az ünnepségsorozat nyitó rendezvényét május 30-án, közvetlenül az eucharisztikus világkongresszus bezárását követően rendezték.

A II. világháború alatt a Szent Jobbot a koronázási ékszerekkel együtt elhurcolták, és egy salzburgi barlang mélyén rejtették el. Itt talált rá az amerikai hadsereg, s megőrzésre a salzburgi érseknek adták át. Végül az Amerikai Katonai Misszió három tagja hozta vissza Magyarországra, az 1945. augusztus 20-i körmenetre. A küldöttség egyik tagja magyar származású volt, Kovach György ezredes.

Az ünnepség végén a Szent Jobbot visszavitték az angolkisasszonyok zárdájába, és ott őrizték 1950-ig, a rend feloszlatásáig. Ezután a Szent István-bazilika plébániájának páncélszekrényében rejtették el, mert ezekben az években már nem volt szabad nyilvános körmentben tisztelni Szent István jobbját.

Így volt ez 1987. augusztus 20-ig, amikor a Szent István-bazilikában Paskai László bíboros, esztergomi érsek fölszentelte a Szent Jobb-kápolnát, amelynek létrejöttét néhai Lékai László bíboros kezdeményezte. Itt helyezték el szent királyunk ereklyéjét, amely azóta is látogatható.

Szent István király halálának 950. évfordulóján, 1988-ban ismét sor kerülhetett a Szent Jobb országjárására. Az érseki és a püspöki székvárosokban, valamint Pannonhalmán tízezrek fogadták a nemzeti ereklyét megilletődve és áhítattal. 1989-től ismét évről évre elindul Szent István napján a könyörgő körmenet.

A mumifikálódás bekövetkezéséről Bochkor Ádám orvos írt először, aki 1951-ben megbízást kapott, hogy megvizsgálja a jobbot. Állítása szerint az 1038 és 1083 között eltelt negyvenöt év elegendő idő volt István király holttestének teljes felbomlásához. A jobb épségét valószínűleg annak köszönheti, hogy a kéz volt a hanyatt fekvő halott legmagasabban lévő testrésze. A koporsó fedele és a folyadékréteg között megrekedt meleg levegő hatására következhetett be a mumifikáció. Ez a jelenség délen, a meleg, száraz levegőnek kitett holttestek esetében nem ritka. Hasonló példa a brünni száraz barátok kolostora, amelynek mumifikálódott tetemeket őrző kriptája a cseh-morva város egyik fő látványossága.

A Szent Jobbot 1988-ban Szentágothai János, 1999-ben Réthelyi Miklós professzorok vezetésével alapos anatómiai vizsgálatnak vetették alá. Mindkét esetben megállapították: egy 900-1000 éves, mumifikálódott, erős szorítású férfi kézfej található az ereklyetartóban. A testrész természetes módon mumifikálódott, mindenféle emberi beavatkozás nélkül, és igen jó állapotban van. Ezért továbbra sincs akadálya, hogy nagy tisztelettel körbehordozzák, és augusztus 20-án hívők ezrei láthassák a Szent István-napi körmeneten.

Forrás: Szent István király jobbja, Formatív Kiadó, Budapest, 1991.

Fotó: Wikipédia

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria