A szinodalitás a keleti egyházak hagyománya – Interjú Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolitával

Nézőpont – 2022. május 21., szombat | 13:01

A Rómában tartózkodó Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita május 18-án a Vatikánban találkozott Mario Grech bíborossal, a Püspöki Szinódus titkárával. Kocsis Fülöp beszámolt a magyar görögkatolikus metropoliában megkezdett szinódusi folyamat eredményeiről és meghívta Grech bíborost, hogy közeljövőben esedékes magyarországi útja során látogasson el Máriapócsra, ezt a bíboros örömmel elfogadta.

A görögkatolikus főpásztorral a Vatikáni Rádió magyar adásának főszerkesztője, Vértesaljai László SJ készített interjút.

– Mi a sajátos jellege a szinodális folyamatnak a görögkatolikus egyház számára?

– A szinodális út kapcsán a görögkatolikus egyháznak különleges helyzete van, mert nekünk ötévenként meg kell szervezni az úgynevezett metropóliai gyűlést, amiben még nincs gyakorlatunk, mert mindössze csak 2015 óta vagyunk metropóliaegyház, amikor Ferenc pápa két új egyházmegyét alapított: a miskolcit és a nyíregyházit. 2015-ben születtünk meg, és azt terveztük, hogy 2020-ban fogjuk megtartani az első metropóliai gyűlésünket, de akkor az egész ország a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készült. Közbejött a világjárvány. Mi a kongresszus után akartuk megszervezni a gyűlésünket, de a koronavírus-járvány miatt egy évvel eltolódott a kongresszus, ezért mi is egy évvel arrébb tettük a gyűlésünket, és úgy terveztük, hogy 2022 húsvét táján tudjuk majd megtartani ezt a bizonyos metropóliai gyűlést. Közben pedig Ferenc pápa meghirdette tavaly szeptemberben az új szinódust, amely ugyan nem forradalmian új, de abban mégis, hogy mindenkit meg akar hallgatni, hogy mindenki hozzászólhasson, hogy miként tudjuk megújítani az Egyházat és hogyan tudjuk az Egyházat még inkább szinodálissá tenni.

Ez nekünk, keletieknek nem annyira új, hiszen maga a szinodalitás a keleti egyházak hagyományához tartozik. Természetesen hierarchikusan strukturált a keleti egyház is, de minthogy nincs az ortodox egyházban primátus, ezért a püspököknek a testvéri kapcsolata sokkal hangsúlyosabb a döntéshozatalban, és ez érzékelhető az egyház minden területén. Azért azt el kell mondanunk, hogy nekünk, magyar görögkatolikusoknak ez mégis új volt, nem láttunk bele eddig, viszont nagy segítséget jelentett a szinódusnak a meghirdetése, mert nagyon jó kézikönyveket és irányelveket kaptunk, hogy miként is kell lebonyolítani, illetve előkészíteni egy ilyen gyűlést. Mert a metropóliai gyűlésnek is, mint ahogy hitem szerint magának a szinódusnak is, nem az a lényege, hogy mi fog kijönni a végére, hanem hogy hogyan jutunk el addig. Hogyan tudjuk megszólítani és megmozgatni a híveket és papokat abban a nagy kérdéskörben, hogy milyen az Egyházunk, milyen legyen az Egyházunk, milyen hibák vannak benne, mit kell, és mit lehet jobban csinálni. Minthogy erre elég jó irányelveket kaptunk a szinódusi folyamat segédanyagaiban, így aztán természetesen mi is bekapcsolódtunk: mind a három egyházmegyénk lefolytatja ezt az egyházmegyei szakaszt, melynek összegzéseképpen pedig – tervünk szerint – ez év októberében megtartjuk a metropóliai gyűlést, ami viszont a keleti egyházi létünkből fakadóan egy másik kötelességünk.

– Mit jelent ez a szinodális folyamat egy parókia szintjén?

– Csak arra tudok hivatkozni, amit a szinódusi anyagok kifejeztek, mert mi is erre támaszkodtunk, hogy alakítsunk ki csoportokat, amelyek lehetővé teszik technikailag is, hogy minél több ember megszólaljon. Mert ha egy parókus, egy plébános kihirdeti a templomban, hogy „na, testvérek, hozzá lehet szólni, itt vannak a kérdések, várjuk a válaszokat”, abból nem sok minden fog kijönni. De ha összehívjuk a fiatalokat, összehívjuk az időseket, összehívjuk az egyedül élőket, összehívjuk az elváltakat…, tehát azokat a csoportokat, melyeket mi határoztunk meg a könnyebbség kedvéért az egyházunkon belül,az már más. Talán tíz ilyen kategória született, például a pedagógusoknak a köre, aztán a szociális területen dolgozóknak a köre, a cigányok és a velük foglalkozóknak a köre. Tehát próbáltuk az egész életünket, egész egyházi valóságunkat lefedni, hogy senki se maradjon ki, természetesen többen vannak, akik több csoportban is érdekeltek. Ezeket a csoportokat tehát kialakítottuk úgy, ahogy a szinódusi anyag tanácsolja. Nagyon érdekes vélemények fogalmazódtak meg, mert a kérdéseket is úgy fogalmaztuk át, kicsit kiegészítve, hogy a mi magyar görögkatolikus egyházunkra is rálássunk ezek alapján. Így nemcsak a nagy egyetemes katolikus egyház működésére figyeltünk, hanem kifejezetten a mi görögkatolikus egyházunkra is tekintettelvoltunk: mik a gyenge pontjai, mik az erősségei, merre menjünk.

– Milyen a fogadtatás, a hozzáállás?

– Már volt egy püspöki egyeztetésünk és azt látom, hogy a nyíregyházi és a miskolci egyházmegye is nagyon tartalmas kérdéseket készített elő, ezt még ugyan nem fejeztük be, de lassan közeledünk hozzá. Pünkösd utáni vasárnapra tervezzük ennek az egyházmegyei folyamatnak a lezárását, de leginkább a saját egyházmegyéink tapasztalatairól beszélhetek. Nem mindenki volt egyformán lelkes, ahogy ez lenni szokott, sem a papok, sem a hívek között, viszont akik bekapcsolódtak, akik a beszélgetésekben és azok szervezésében részt vettek, azok mind arról számolnak be, hogy milyen sokat adott nekik ez, hogy most közösen gondolkodhatnak erről, közösen fogalmazhatják meg a saját véleményüket és meghallgatják mások véleményét, tehát lehet ütköztetni a gondolatokat. Nagyon termékeny ez a párbeszéd, úgyhogy én Grech bíborosnak is örömmel számoltam be arról, hogy egyházmegyénk és az egész magyar görögkatolikus egyházunk eléggé jól vette a lapot és a kanyarokat ebben a munkában, és jó reményeket látok arra, hogy a hívek számára is érthető módon megfogalmazódik majd az, hogy mit kell tennünk, hogy mi többet tehetünk azért, hogy Krisztusnak hiteles egyháza legyünk. A hitoktatók közül páran javasolták, hogy a gyerekeket is kérdezzük meg. Kicsit átfogalmaztuk a kérdéseket és így a gyerekek is elmondták az ő véleményüket. Nekik úgy fordítottuk le a szinodális kérdést, hogy mit tehetünk azért, hogy az Egyházunk „családiasabb” legyen. Egy jó családban mindenkinek van szava, mindenki számít, tudásának megfelelően, és nagyon jó, szép eredmények születtek a gyerekeknek a véleménye alapján.

A beszélgetés ITT hallgatható meg.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria