A törődés távlatokat nyit – Látogatás a nyíregyháza-huszártelepi Magvető Tanodában

Lerakják az iskolatáskát, papucsra cserélik az utcai cipőt, kezet mosnak, és már veszik is le a polcról a játékokat. Tick… Tack… Bumm, Találj ki!, Éhes dinók, Golyókapkodó, Halli Galli, Monopoly Junior – nagy a választék társasból. Mindenki talál magának szórakozást, vidám csivitelés kíséri a játékot. Így kezdődik délután négy órakor a tanoda élete.

Azt hiszem, sokan összetennénk a kezünket, ha otthon sem a számítógép vagy a tévé elé ülnének le a gyerekeink iskola után. A tanodában egy órán át tart a kötetlen játék. Öt órakor aztán elcsendesülnek, felállnak, és egy Miatyánk elimádkozása után beszélgetőkör kezdődik. A foglalkozásvezető kérdez, a gyerekek pedig sorban beszámolnak arról, hogy mi történt velük aznap. Mindenki szóhoz jut, de csak az mond valamit, aki akar. A vezető figyel arra, hogy meghallgassák egymást, a bátortalanabbakat kérdésekkel bírja szóra. Pontosan tudja, ki hol tart, miben jó, és hol vannak nehézségei. Aztán előkerülnek a tankönyvek, a füzetek, és azt gyakorolják, amiből a következő napon dolgozat várható. A három foglalkozásvezető segít, követi a munkájukat.

Közben a szomszédos teakonyhában megterítik az asztalt, a gyerekek ugyanis együtt vacsoráznak, utána mennek haza. Ilyen egy átlagos hétköznap a Magvetőben. Ezt tapasztaljuk a látogatásunkkor, és ez történik a hét minden napján a tanév során. Szabó Bernát Sándorné Vali, a Nyíregyházi Egyházmegye Tanodairányító Szervezete és a Magvető Tanoda szakmai vezetője, Szikora Ede Szabolcs huszártelepi szervezőlelkész és Pusztai László, az egyházmegye szociális irodájának gazdasági vezetője fogad bennünket, ők mutatják be az életüket.

A Nyíregyházi Egyházmegye cigánypasztorációjában kulcsszó a jelenlét.

„Félelem és előítélet a cigánysággal szemben azokban van, akik távolról nézik őket. Aki jelen van közöttük, az megérzi a ragaszkodásukat, szeretetüket. Az, hogy itt vagyunk, kapaszkodót ad nekik a mindennapokban. Bizalmi viszony alakul ki közöttünk, és mi megtapasztalhatjuk, hogy az állandó jelenléttel tényleg hatékonyan tudunk tenni értük. Sokan léptek fel itt érdekvédőként, de amikor az adott pályázat véget ért, eltűntek. A szegény családok és a gyerekek viszont itt maradnak, és mi is velük maradunk, mert holnap is segíteni kell rajtuk” – fejtik ki gondolataikat a szolgálatukról.  

A Huszártelep nincs messze Nyíregyháza belvárosától, de vasúti sínek választják el attól; szegregált lakónegyed. Szegény roma népesség lakja, kétszázhetvenegy család szociális bérlakásokban. Neve százharminc évvel ezelőttről származik, amikor a császári és királyi huszárezred befogadására felépült a pavilonszerű épületekből álló laktanya. A mintegy negyven egyemeletes házban 1953-ban lakásokat alakítottak ki. Ma ipari övezet és mezőgazdasági területek veszik körül a telepet. Gyalogosan egy felül- és aluljárón keresztül lehet bejutni a városba, járművel, nagyobb kerülővel, azon a sivár vidéken át, ami a gyárakat körülveszi.

Szabó Bernát Sándorné jól ismeri a helyi viszonyokat, sok évvel ezelőtt a Sója Miklós Iskolában kezdte a munkáját. „A gyerekek itt nagyon sok mindennel szembesülnek, prostitúcióval, drogfogyasztással, függőségekkel. Vannak szülők, akik felveszik a családi pótlékot, de nem törődnek a gyerekkel. Olyan is előfordul, hogy nevelésbe kell venni a gyereket. Ebben a környezetben próbáljuk megmutatni az igaz értékeket, és vonzóvá tenni számukra azt, ami az emberhez méltó életet lehetővé teszi. Lejtőn lefelé menni mindig könnyebb, mint felfelé. Én abban látom az iskola és a tanoda küldetését, hogy felemeljük a gyerekeket, a családokkal együtt. Mindennap foglalkozunk a gyerekekkel, és ez hatással van a családokra is, mert a gyerekek élményekkel telve mennek haza, mesélnek, a szülők pedig elkezdik értékelni a munkánkat.”

Tíz évvel ezelőtt kezdték meg a szolgálatukat a telepen. A szakmai vezető felidézi, milyen megdöbbentő állapotban voltak akkor az épületek. Beszakadt tetők voltak mindenütt, sok helyen a gerendát, a szarufát, de még az ablakkeretet is kiszedték és elfűtötték. A lakások többsége komfort nélküli volt.  Mára óriási a változás. A házak többségét teljeskörűen felújították, utak, járdák épültek. A telep közepén áll a Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskola, mellette a családsegítő felújított épülete, focipálya, játszótér. Mindez az Európai Unió támogatásával egy átfogó városrehabilitációs program keretében valósult meg. „Mindenben partnerek vagyunk, hogy az itt élők körülményeit javítsuk” – mondja Szabó Bernát Sándorné.

2019-ben a tanoda is felújított épületet kapott az óvoda és a bölcsőde szomszédságában. Szépen rendbe tett udvarra lépünk be a sáros Dália utcáról. Trambulin, pingpongasztal, hintaágyak – gondosan letakarva várják a jó időt. Oldalt egy konténer áll, tavasztól mosókonyhaként szolgál majd: „Amíg a gyerekek foglalkozáson vannak, az anyuka beteszi a mosógépbe a ruhát, és este tisztán viheti haza. Kis dolog, de ez is hozzájárulhat a család komfortérzetének javulásához. Nem feltétlenül ez az Egyház küldetése, de ha tudunk jót tenni az embertársainkkal, akkor meg kell tennünk” – magyarázza Vali.

Az épületben a legtágasabb helyiség a közösségi tér; középen asztalok, a falak mentén polcok, rajtuk könyvek, társasjátékok. A terem egyik végében számítógépek, a sarokban nagy szőnyeg. A mennyezetre szerelve vetítővászon és projektor. Ez utóbbiakat abból az összegből vásárolták, amit a nemzetközi romahimnusz-feldolgozásukkal nyertek, ugyanis első helyezést értek el. A falon sok-sok dekoráció, a faliújságon farsangi díszek. A teremből az egyik ajtó a kápolnára nyílik. Ez az imádság és a vasárnapi szent liturgiák helye. A másik oldalon a teakonyha, ahol a technikai alkalmazott, aki egyúttal szakács is, minden este valamilyen finomságot készít a gyerekeknek. „Igyekszünk meleg ételt adni nekik. Tejbegrízt, tejberizst, hot-dogot, bundás kenyeret, olyasmit, amit szívesen elfogyasztanak, és laktatóbb is, mint egy szendvics. A hónap végén mindig nagyobb az étvágyuk, otthon akkor már kevesebb jut” – mondja Ede atya.

A tanodába harminc gyerek jár, elsősorban rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő, hátrányos helyzetű vagy halmozottan hátrányos helyzetű családokkal foglalkoznak itt. A részvétel önkéntes és ingyenes, a diákok többsége a szomszédos Sója-iskolába jár. Harminc főben maximálták a létszámot, várólista van, akik elballagnak, azok helyére újakat tudnak felvenni. Nagy változás történt a tíz év alatt: „Kezdetben újdonság volt a gyerekeknek az angol WC, és rácsodálkoztak, hogy a csapból meleg víz folyik, otthon ugyanis a többség a kútról hordta a vizet” – mondja a szakmai vezető. Mára a családok láthatóan odafigyelnek arra, hogy szépen öltöztessék, tisztán járassák a gyerekeket, akár egy elit iskola napközijében is lehetnénk. 

A tíz foglalkozásvezető között van tanár, tanító, gyógypedagógus, hitoktató, fejlesztőpedagógus, szociális munkás, szociálpedagógus, pedagógia szakos hallgató, és munkájukat önkéntesek is segítik. „Abban bízunk, hogy amit itt kapnak a gyerekek, az a sajátjuk lesz, és akárhová sodorja is őket az élet, biztos kapaszkodó marad” – mondja a szakmai vezető. Moziba, színházba, játszóházba viszik őket, pizzáznak a városban, kirándulnak, nyáron táboroznak, és játékos formában nagyon sok mindent megtanítanak nekik, ami segíti őket eligazodni az élet dolgaiban.

A hitélet alakításáért Ede atya a felelős. Ő a telep papja, keresztel, hitoktat, temet, karitászmunkát végez. Ő az óvoda, az iskola és a tanoda lelkivezetője, egész napját a gyerekekkel tölti. „A népszokások, a hagyományok itt vannak körülöttünk. Együtt veszünk részt Egyházunk ünnepeiben. Nem erőltetjük a gyerekekre a vallásgyakorlást, a templomba járást. Vonzó példával szeretnénk elöl járni, az hozhatja őket közelebb hozzánk és talán rajtunk keresztül a Jóistenhez is. Azt szeretnénk megmutatni nekik, hogy nehéz, de jó igaz módon élni, és ha betartjuk az isteni és a földi törvényeket, akkor Istennel és egymással is békességben élhetünk” – vélekedik Vali és Ede atya.

A tanoda életének szerves része a szülőkkel fenntartott kapcsolat, bevonják őket az itteni mindennapokba. A munkatársak látogatják a családokat, rendszeresek a nyitott programok, hiszen tudják, a gyerek tanulási motivációja nagyban függ a családi háttértől. A szakmai vezető szerint nagyon fontos, hogy megmutassák az anyukáknak – a roma családokban az ő dolguk gondoskodni a gyerekekről –, hogy vannak távlatok. Akinek van elképzelése arról, hogy mi szeretne lenni, azt igyekeznek segíteni a célja elérésében. Különleges figyelmet fordítanak a pályaorientációra. Filmeket vetítenek különböző szakmákról, üzemlátogatásokon vesznek részt, mert meggyőződésük, hogy a munka világát tapasztalhatóvá kell tenni a gyerekek számára, közel kell vinni hozzájuk ezeket az élményeket. „A tanoda az életre szeretne felkészíteni. Hiába az egész, ha csak beszélünk, hiszen a szó elszáll. De ha elvisszük a gyereket a gyárba, és megmutatjuk neki, mi történik ott, vagy beleszeret, vagy pedig azt mondja: azért tanulok, hogy felnőttként ne álljak majd egész nap a szalag mellett.”

A kapcsolat a tanoda és az itt élők között mára jól működik, beérett a gyümölcs – értékel Vali. „Az itt élők igénylik a törődést. Megtapasztalják, hogy őszintén velük vagyunk, értük dolgozunk, s ezért nagyon hálásak tudnak lenni, ragaszkodó szeretettel viszonyulnak hozzánk. Tudják, hogy isten- és emberszeretetre neveljük őket.”

A Sója Miklós Görögkatolikus Általános Iskola a 2011/2012-es tanévben indult egy első osztállyal, alulról építkezve. Egy évre rá megnyílt az óvoda, 2016-ban pedig a Magvető Tanoda. Éveken át kellett úgy dolgozniuk, hogy perelték az iskolájukat. „Ezt is el kell viselni. A legfontosabb, hogy meglegyen a belső meggyőződésem: jót teszek” – mondja a szakmai vezető, és arról is beszél, a szülőknek fontos, hogy az iskola itt van helyben. Kezdetben pedagógiai asszisztenst foglalkoztattak, aki minden reggel körbejárta telepet, bekopogott a családokhoz, felkeltette őket, és elhozta a gyerekeket az iskolába. Induláskor még szükség volt erre. Ma már jönnek maguktól. De ha messzebb, mondjuk két kilométerre lenne az iskola, nem biztos, hogy megtennék. Az osztályokban alig van lemorzsolódás, a ballagók közül mindenki szakmát választ magának. A Husztártelepen az óvoda, az iskola, a tanoda, a szervezőlelkészség és a családsegítő munkatársai mindannyian a szépre, a jóra, az igazra és a szentre próbálnak igényt ébreszteni az emberekben, és személyes példát mutatni ehhez.

A Nyíregyházi Egyházmegye öt településen (Tuzsér, Kántorjánosi, Hodász, Máriapócs, Nyíregyháza-Huszártelep) működtet tanodát, melyek hálózatban látják el a feladatukat. Egységes szakmai irányítással dolgozó, de a helyi adottságokat mindenütt figyelembe vevő közösségek ezek, melyek együttműködnek az egyházközségekkel, a helyi nevelési-oktatási és kulturális intézményekkel, a civil szervezetekkel és egymással is. Hitben, tudásban és a sport területén egyaránt gazdagítják egymást. Az egyházmegyében működő szociális munkának egy fontos szelete a tanodahálózat. 

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. április 17–24-i ünnepi számában jelent meg.