A türelem mint formáló erő – Írások a teremtés hetében (II. rész)

„De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.” (Róm 5,3–5)

Öt évvel ezelőtt jelent meg Ferenc pápa Áldott légy (Laudato si’) kezdetű enciklikája, mely a keresztény társadalmi tanítás egészébe ágyazva nagy erővel szólt „a szegények és a Föld kiáltásáról”, vagyis a társadalmi és a környezeti egyensúlytalanságok és igazságtalanságok megoldásának elodázhatatlan szükségességéről. A teremtés heti füzet ökumenikus szerzői csoportja az egyes részekhez elhelyezett pápai idézetekkel hívja fel a figyelmet az enciklikára, mely immáron öt éve hív bennünket gondolkodásra közös otthonunk gondozásáról. Ezt a meghívást tolmácsolva kívánjuk közösségeinknek a cselekvés és változtatás lelkületét és Isten áldását.

„Martin Buber A próféták hite című könyvében így látta az Isten iránt elkötelezett emberek, próféták szolgálatát: »A kudarcban élnek és lélegeznek. Az a dolguk, hogy győzelem nélkül harcoljanak.«

Az ökológiailag tudatos életvitel nem vagy csak kis mértékben hoz az egyén számára látható eredményt az általa átlátható, véges időben. Néha sziszifuszi küzdelemnek tűnik, de egy globális perspektívában minden aprónak tűnő felelős döntés és a túlzó fogyasztásról való lemondás értelmet nyer, s idővel célba is ér.

Sziszüphosz alakja türelemre tanít minket, arra, hogy a naponkénti küzdelmek, sikertelenségek, melyek a környezettudatos ember cselekvését kísérik, lokális nézőpontból talán értelmetlennek tűnnek, de globálisan szemlélve, a távoli jövőben meghozzák gyümölcsüket.” (Teremtés hete 2020 kiadvány, A teremtő bizonytalanság – 2. nap, részlet; Réz-Nagy Zoltán)

„Az ember jól tudhatja: élete teremni fog, anélkül, hogy tudná, hogyan, hol és mikor. Bizonyos abban, hogy szeretettel végrehajtott tettei közül egyik sem hiábavaló, másokkal való törődése nem vész el, nem eredménytelen Isten iránti szeretetének egyetlen tette sem, nem vész el a nagylelkű fáradozás, a szenvedéssel teli türelem egyetlen tette sem. Mindez életerőként kering a világban.” (Ferenc pápa: Gaudete et exultate 279.)

A teremtés hetének minden napján gondolkodjunk el az alábbi kérdéseken, és lehetőség szerint beszéljük is meg azokat! Az alábbi meditáció segíthet nekünk ebben.

Második nap: Milyen formákban találkozunk az idő haszonelvű szemléletével fogyasztói társadalmunkban?
Melyik csapdáját hogyan lehet elkerülni? Miként segíthetik ebben egymást egy közösség tagjai?

A türelem mint formáló erő

A türelem, ahogy a római levélbeli szakaszból is láthatjuk, a szenvedés, a megpróbáltatás méltó elviselése. A nehézséggel, a rosszal való szembesülés, a megpróbáltatás útjának egy fontos szakasza, az észrevétlen átalakulás fázisa, amely során a rossz passzív elviseléséből kifejlik a jóra irányuló aktív várakozás, a reménység.

A türelem az idő dimenziójában válik értelmezhetővé – az időről, az idő változatosságáról való lemondás tesz türelmessé.

A fogyasztói szemlélet nemcsak az anyagi javak felesleges halmozásával járul hozzá a teremtett világ rejtett működési rendjének végzetes szétzilálásához, hanem az idő mélységesen haszonelvű megközelítésével is.

A hasznosan töltött időnek mindig láttatnia kell valamilyen tárgyiasítható eredményt, amely kizárólag az emberre mutat vissza: az elvégzett munka akkor hasznos, ha anyagiakban mérhető gyümölcse van, a szabadidő akkor telik értékelhetően, ha a lehető legtöbb élmény zsúfolható bele. Az időt kihasználjuk, miközben az időkihasználás agyonhajszolt rabjaivá válunk.

A türelem lemond az idő használatáról, a türelmes ember átengedi magát az időnek, nem a tűnő pillanat megragadását tűzi ki célul, hanem az idő szemlélődő átélését. Ez az átélés nem tétlen bámészkodás, hanem az egyik legmagasabb rendű tevékenység. A szenvedés tudatosítása és elfogadása (az Ige szavaival a szenvedéssel való dicsekvés) lehetővé teszi, hogy a fájdalom által lecsupaszítva érzékenyebbé váljunk mások szenvedésére és kitettségünkben jóval több felületen érintkezzünk a bennünket körülvevő világ minden teremtményével.

Az idei teremtés heti textus gondolati ívében a türelem egy különleges átmeneti szakaszt jelöl. Ez az a kontinuum, amelyben szemléletünk átalakul, sebzettségünk az elutasítás okából az elfogadás lehetőségévé válik.

A türelem azt jelenti, nem akarjuk a valóságot saját képünkre formálni, hanem engedjük, hogy a szenvedés által megnyitott pórusainkon járjon át minket a lehető legnagyobb mértékben Isten valósága.

Az engedelmességnek, az önátadásnak ez a folyamata megszentelt idő, nem tárgyiasítható és nem számszerűsíthető, akár a négy fal közti magányban, akár közösségben éljük át. Az elmúlt hónapok sokféle szenvedésének és az előttünk álló jövő köddé vált bizonyosságának különleges ajándékaként tekinthetünk arra, hogy legalább átmenetileg megszakadt a mindennapok nyereségközpontú egyhangúsága és lehetőség nyílt az önismeret elmélyítésére, a számvetésre, az új tervek kimunkálására. Erre a türelemre van szükségünk, hogy a szaporodó környezeti válságjelenségek közepette ne a csüggedt kilátástalanság, hanem a reménység felé vezessen utunk.

Istenünk, vezess bennünket a lemondás és a türelem útján! Engedd meglátnunk, hogy a szenvedésből reménység sarjadhat, engedd, hogy türelmünk várakozássá, várakozásunk Neked tetsző tetté érhessen. Segíts felismerni a lemondásban rejlő örömöt, a vágyakozásban formálódó kapcsolódást, a türelemben megnyilvánuló szeretetet! Légy türelmes hozzánk, hogy az ajándékul kapott időben megérthessük, hogyan gyakorolhatjuk magunkkal és másokkal szemben is a türelem reménységtermő erényét! Ámen.

Forrás: Teremtésünnepe.hu/Pécsi Egyházmegye

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír