Aki imájával a fiát is megmentette a pokoltól – Beszélgetés Európa ismeretlen védőszentjéről

– Hogyan került kapcsolatba Szent Brigittával?

– Harmadrendi, világi domonkosként korábban Sienai Szent Katalinról fordítottam egy csodálatos könyvet Sigrid Undset Nobel-díjas írónőtől, akinek az életművét sok-sok éven át tanítottam az ELTE norvégirodalom-tanáraként. Nagyon szeretem és jól ismerem a középkori témájú regényeit. Az utolsó műve Sienai Szent Katalinról szólt, már betegen kezdte el írni. Sigrid Undset 1949-ben meghalt, a könyve posztumusz jelent meg Norvégiában, 1952-ben. A kötetben Szent Brigitta is szerepel, aki ugyanabban az időben járt Rómában, mint Szent Katalin, elvben akár találkozhattak is. Krisztustól kapott feladatuk mindkettejüknek az volt, hogy bírják rá a pápát: térjen vissza Avignonból Rómába. Szent Brigitta életművét is tanítottam az egyetemen, ugyanis kolostorának fontos szerepe volt a vadstenai klasszika megszületésében:

a kódexmásolások, a katolikus irodalom terjesztése révén nagyban hozzájárult a svéd írásbeliség kialakulásához és fejlődéséhez.

Amikor befejeztem a Sienai Szent Katalinról szóló könyv fordítását, űr támadt bennem, és akkor szinte egyik pillanatról a másikra a meggyőződésemmé vált, hogy Brigittával kell foglalkoznom.

– Ki volt Szent Brigitta?

– A legmagasabb társadalmi körökből származott, nyugodtan mondhatjuk, hogy a királyi család sarja volt. Brigitta tizenegy éves korában elvesztette az édesanyját, és ekkor a nagynénjéhez került. Ez is szerepet játszott abban, hogy egészen fiatalon, már tizenhárom évesen férjhez adták. Nagy kegyelem, hogy az akkor tizennyolc éves hitvesével, Ulf Gudmarssonnal szerelem szövődött közöttük.

Brigitta alacsony növésű volt, nem feltűnő szépség, de rendkívül friss intellektusa és erős akarata különlegessé tette.

Emellett művelt volt, tudott írni-olvasni, és több nyelven beszélt. Nagyon korán megfogalmazódott benne, hogy Istent szeretné szolgálni az életében. Először nem nagyon örült a házasság gondolatának, de nem volt más választása. Mélyen hívő férjével végül boldog szerelemben éltek, nyolc gyermekük született. Brigitta és Ulf együtt jártak zarándokutakra. Gondoljuk csak el, mit jelenthetett akkoriban Svédországból Spanyolországba zarándokolni gyalog vagy lóháton! Brigitta férje egy ilyen alkalommal, a Santiago de Compostelából hazafelé tartó úton megbetegedett. Kívánságára az alvastrai ciszterci kolostorba mentek, és itt halt meg. Brigitta pedig megköszönte Istennek a házasságát. Férje elvesztése után azonnal levetette a főúri viseletet, és az ékszereit, a vagyonát szétosztotta a szegények között, és visszavonult a világtól. Csendes magányában megerősítést kapott azzal kapcsolatban, hogy mit kell tennie.  

– Brigitta még férjes asszonyként komoly politikai tapasztalatokra tett szert. Hogyan történt ez? 

– Harminckét-harminchárom éves volt, amikor IV. Magnus svéd király felkérte, hogy legyen Namurből származó felesége, Blanka első udvarhölgye, az új királynénak ugyanis fogalma sem volt a svéd udvari szokásokról. Brigitta így tökéletesen belelátott a királyi család életébe. Magnus király könnyelműen kezelte az állam ügyeit, és a szodómia bűnében is vétkezett. Brigitta ezt határozottan elítélte, és bírálta őt azért is, mert keresztény király létére hadjáratot indított Novgorod ellen, nyilvánvalóan nem a hit védelmében, hanem területszerző szándékkal.  

Brigitta lassanként a király és a királyné könyörtelen kritikusává vált, és a hivatásukhoz méltatlan egyházi személyek ellen is felemelte a szavát.

Idővel eljutott arra a pontra, hogy lemondott udvari tisztségéről. 1349-ben isteni sugallatra elindult Rómába. A következő évben kitört a pestisjárvány, és kegyetlenül végigsöpört egész Európán, Skandinávia lakosságának a kétharmada meghalt.

– Ekkoriban jelentkeztek Brigitta életében a mennyei kinyilatkoztatások?

– Ebben az időben kezdtek sűrűsödni a jelenései.

Ha nem szólítana meg bennünket Brigitta személyiségének szent része, helytállása és cselekedetei akkor is méltóvá tennék arra, hogy példaként tekintsünk rá és megemlékezzünk róla.

Tökéletesen bánt a svéd nyelvvel, de latinul is tudott. Ismerte a királyi udvarhoz tartozó arisztokrácia és a nép szokásait is. A főúri asszonyok kötelességeit tökéletesen teljesítette azzal, hogy adományokat juttatott a szegényeknek, és ispotályt építtetett a betegeknek. Maga vezette a hatalmas birtokát. Határozott elképzelései voltak arról, hogy milyen a jó király és a jó püspök. Álláspontját a fölülről érkező látomások, audíciók alapján alakította ki. A mennyei kinyilatkoztatásokat ő maga vagy papi segítői le is jegyezték.

– Hans Hellström utal a könyvében arra, hogy Brigitta alapvetően félénk természetű volt. Miként lehetséges, hogy mégis olyan határozott tudott lenni?

– Elég okos volt ahhoz, hogy tudja, hol vannak a határok, amelyeket nem léphet át, mert azzal már a saját helyzetét veszélyeztetné. Jól tudta azt is, mi az, amit egy főúri asszonynak meg kell tennie, és mi az, amit nem tehet.

A lelkében ugyanakkor élt az igazság és a krisztusi törvények tisztelete, szeretete. Mindenképpen jobbítani akart a világon. 

– Brigitta alakja emlékeztet Árpád-házi Szent Erzsébetre, aki nagy szerelemben élt a férjével, IV. Lajos türingiai tartománygróffal, három gyerekük született. Miután Lajos meghalt, Erzsébet az egész további életét Istennek szentelte, a vagyonát szétosztotta, betegeket ápolt, törődött a szegényekkel.

– Abban az időben a ferences lelkiség Európa-szerte megszólította az embereket, és a hivalkodó gazdagságban élő főúri osztályok tagjai közül is többen az életszentség útjára léptek. Szent Brigitta, Sienai Szent Katalin, Szent Erzsébet és Szent Margit is Jézus Krisztust látta a szegény emberekben, ezért segítették őket.

Brigitta szavaival szólva „lángoló szerelemmel” szerették Istent, teljesen neki szentelték magukat, bízva a gondviselésben.

– Hogyan történt, hogy Brigitta fia, Karl szerelmi viszonyt folytatott a szabados életű nápolyi királynővel, Johannával? Brigitta azért imádkozott, hogy mielőbb érjen véget ez a kapcsolat, és Karl rövidesen meghalt egy betegségben.

– Karl klasszikus férfiszépség volt, emellett anyja gyakori figyelmeztetései ellenére is hivalkodóan öltözködött. Egy látomásban Jézus megígérte Brigittának, hogy megláthatja Jézus születésének és golgotai kereszthalálának helyszínét. 1370-ben így három gyermekével útnak indult a Szentföldre. A hajó Nápolyból indult. Itt találkoztak Johanna királynővel, aki azonnal szemet vetett az egyébként már nős Karlra. Brigitta rémülettel fedezte fel ezt a kapcsolatot. Amikor búcsúztak, a kor szokásai szerint meg kellett csókolniuk a királynő cipőjét. Brigitta, a lánya, Karin és a másik fia, Birger ezt meg is tette, Karl azonban szájon csókolta Johannát. Brigitta ekkor kétségbeesett, és

erősen imádkozni kezdett a Szűzanya közbenjárásáért, hogy Krisztus mentse meg szeretett fiát a halálos bűntől és a pokoltól.

Karl ezekben a napokban váratlanul megbetegedett, és két nappal később meghalt. Brigitta szíve persze sajgott a fájdalomtól, de megnyugodott, amikor egy csodálatos revelációban üzenetet kapott a Szűzanyától, aki megvigasztalta, hogy a fia megmenekül a kárhozattól.

– Hogyan vált Brigitta a XIV. század emblematikus szentjévé?      

– Amikor Brigitta 1349-ben elhagyta Svédországot, égi üzenetet kapott, hogy újítsa fel „a régi szőlőskertet”, vagyis Isten kertjét, amelyben nagy szükség van a munkásokra, mert rengeteg a tennivaló. Megszületett benne az elhatározás, hogy megalapítja a Legszentebb Üdvözítő rendjét, férfi és női ággal. Az általa keményen bírált Magnus király pénzadománnyal támogatta, emellett pedig kolostoralapítás céljára ajándékba adta neki a hatalmas vadstenai palotát is. Brigitta már 1350-ben Rómába ment, hogy elismertesse a rendet a pápával, de erre csak húsz évvel később, 1370-ben került sor. Brigitta 1373-ban bekövetkezett halála után Karin lánya – aki Európában Svédországi Szent Katalin néven ismert – lett a vadstenai kolostor apátnője. A házat édesanyja elgondolásai szerint rendezte be.

A Brigitta-rendi nővérek a fátylukat leszorító pántkoronát viselnek, amely Krisztus öt sebére emlékeztet.

A lányok, akik belépnek a rendbe, olyanok, akár a hercegnők, a király pedig maga Jézus Krisztus.

– A hajdan virágzó Róma lakossága Brigitta idejében jelentősen csökkent, az emberek tobzódtak a bűnökben, amelyeket ő keményen bírált. Az Egyház embereit sem kímélte. Az egyik főpapnak például ezt írta: „Ennek a kornak a papjai fogták a tíz parancsot, és egyetlen paranccsá zsugorították össze: Adj pénzt!” Az egyik apátról pedig így beszélt: „A szerzetesek tükrének kellene lennie, és a szajhák feje.” Rosszakarói állítólag boszorkánysággal vádolták, máglyára akarták juttatni, az terjesztették róla, hogy a kinyilatkoztatásokat az ördögtől kapja.

– A hanyatló Róma valóban siralmas állapotban volt Brigitta korában, erről Sigrid Undset is ír a Sienai Szent Katalinról szóló könyvében. Disznók legelnek a fórumon, gaz nő a régi templomok oltárai alatt. Brigitta a római házát lényegében zarándokházként működteti, maradék vagyonából pedig segíti a prostituáltakat, a megesett lányokat, a rászorulókat. Aki Jézus Krisztust úgy szereti, mint Brigitta – vagy Katalin –, annak törvényszerűen gyűlölnie kell a bűnt, és ők valóban gyűlölték. Látták, mivé lett, hogy szenved az Egyház, Krisztus misztikus teste, és a baj nagyságával szembesülve úgy érezték, ki kell mondaniuk: ha megtértek, talpra álltok.

Brigitta és Katalin kritikái mögött temérdek ima, böjt, szenvedés és áldozat rejlik. A Jóisten két ilyen különleges hölggyel akarta megerősíteni a női nemet.

Brigitta valóban csodálatos. Bár főúri körökből származik, lemond a földi javakról. Nyolc gyermeket szül korán elvesztett férjétől, majd már özvegyként egy kinyilatkoztatás után így imádkozik Jézushoz: „Ha nem támaszkodom a Te segítségedre, akkor nem tudok uralkodni magamon. Mert testem, mint egy rakoncátlan csikó, szertelenül vágtat, ahová csak kedve tartja. És az akaratom olyan, mint a mindig menekülni vágyó madár.” Itt a szexuális kísértéseiről beszél, de később azt is írja: „Miután hitvesemet eltemettem, vele minden szerelmemet eltemettem. Noha úgy szerettem, mint a saját szívemet, mégsem szeretném Isten akarata ellenére az életbe visszavásárolni.” Brigitta valódi reneszánsz ember volt: a hit, az élet, a természet örömei, szépségei mind jelen vannak az életében.

– Vajon miért döntött úgy II. János Pál pápa, hogy Sienai Szent Katalinnal és Edith Steinnel együtt Európa tárvédőszentjévé avatja Szent Brigittát?

– Amikor Brigitta 1373 júliusában meghalt, először Rómában temették el. Már akkor az életszentség hírében állt. Gyermekei, Karin és Birger decemberben hazavitték a földi maradványait Vadstenába. Útközben néhány hónapot Gdańskban kellett tölteniük, mivel befagyott a tenger. Brigitta hamvait erre az időre egy ottani templomban helyezték el, ahol csodák történtek. Svédország és Lengyelország történelmében ezen kívül is sok a közös vonás. A Vasa-dinasztia, közös királyuk, Zsigmond, a harmincéves háború és sok minden más is összekapcsolja a két országot. A lengyelek lelkében Brigitta fontos szerepet tölt be. Emellett Gdańsk és II. János Pál neve is összefonódott.  Ez lehet az egyik tényező. A másik pedig az, amit a Szentatya úgy fogalmaz meg, hogy az Egyháznak nem szabad lemondania a szentség igényéről, hiszen ebben rejlik a legnagyobb ereje. És ebből a szempontból eddig nem értékeltük megfelelően a nők szerepét.

II. János Pál, amikor a három férfi, Szent Benedek, Szent Cirill és Szent Metód mellett Európa társvédőszentjeivé nyilvánította Szent Brigittát, Sienai Szent Katalint és Szent Edith Steint, zseniálisan meglátta, hogyan alakíthat ki az Egyház egy új képet a nőkről, és hogyan teremthet egyensúlyt a két nem között.

A katolikus az egyetlen vallás, amelyben létezik a teremtés lényegéből fakadó, valódi egyenjogúság férfi és nő között. Persze ugyanakkor megvannak a megfelelő nemi szerepek és a hozzájuk tartozó feladatok is.

– Mit üzen a mának Szent Brigitta?

– Brigitta csodálatos példája annak, hogyan lehet elkötelezett keresztény életet élni a házasságban, és közben úgy gondolkodni a hitről, hogy az ember kész a szerzetesi létállapot választására is. Ő mindkettőt tökéletesen élte meg, elmenve az emberi képességek határáig.

Minden élethelyzetében abszolút követendő női példa, a családban és az Egyházban egyaránt.

Óriási a kisugárzása, sokak számára követendő minta.

Életével azt üzeni, hogy jó nőnek lenni, fogadjuk el a nőiségünket, mert sem jobbak, sem rosszabbak nem vagyunk, mint a férfiak, csak másmilyenek.

Más a feladatunk, és ez hatalmas ajándék is. Sok minden van, amit csak mi, nők tehetünk azért, hogy jobbá, krisztusibbá váljon a világ. Jól kiegészítjük egymást a férfiakkal. Sigrid Undset Sienai Szent Katalin-könyve ezzel a mondattal zárul: „Rászorulunk a szentek bölcsességére.” Bizony, nagyon nagy szükségünk van rá! Nem lehet kiiktatni az életünkből a jót, a szépet, az igazat és a szentet. Erre a négyre kellene igazán törekednünk.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel, Kuzmányi István/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. február 21-i számában jelent meg.