Ami fenntartható, és ami nem – Online teremtésvédelmi kerekasztal a Mária Rádió szervezésében

A kerekasztal-beszélgetés moderátora Farkas István, a Magyar Természetvédők Szövetségének társelnöke volt, beszélgetőpartnerei pedig Kőrösi Csaba, Magyarország volt ENSZ-nagykövete és fenntartható fejlődési célrendszerének kidolgozója; Ürge-Vorsatz Diána klímakutató, a 2007-es megosztott Nobel-békedíj részese, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) alelnöke; Nobilis Márió, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanszékvezetője, a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület alapító alelnöke (és Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű teremtésvédelmi enciklikája magyar fordításának szakmai lektora), valamint Perényi Zsófia, a Tudatos Vásárlók Egyesületének alelnöke voltak.

Mekkorára rúghat napjainkban az emberiség ökológiai adóssága? Törleszthető egyáltalán? Pontosan megbecsülhető, felmérhető-e, hol és mennyit ártottunk idáig? Ajándékul kaptuk a Földet és az életet, mégis akarva-akaratlanul kizsákmányoljuk. De vajon mi az, ami ténylegesen rajtunk múlik? Mi múlik az egyes országokon, és mi az egyes embereken? Visszafordítható vagy legalább megállítható ez a folyamat? Mit jelent a teremtésvédelem, és miben különbözik a fenntartható fejlődés fogalmától? – a meghívott szakértők e kérdésekre igyekeztek a rendelkezésükre álló, a téma szerteágazóságához képest igen szűkre szabott időben, a legfontosabb szempontokat legalább érintőlegesen megemlítve választ találni.

Abban mindannyian egyetértettek, hogy a végletekig kiszipolyozott természeti környezet, a profitot az embernél és minden másnál értékesebbnek tartó gazdaságpolitikai szemlélet, a társadalmi egyenlőtlenségek, a szegényebb területek elnéptelenedése, az egyes nemzetek identitását és kultúráját háttérbe szorító globális uniformizáltság egyre jobban elhomályosítja a tisztánlátást. Ugyanakkor bizonyos: a cselekvés nem halogatható tovább. Hogy mit tehetünk globálisan, és mit szűkebb környezetünkben a fenntartható fejlődés érdekében, azt mindannyian más-más nézőpontból világították meg.

Kőrösi Csaba a beszélgetés kezdetén Szent II. János Pál pápa emblematikus mondatát idézte: „Ne féljetek!” Majd hozzátette: ez a rövid, mégis mindennél fontosabb bátorítás a klímavédelmi célokért való küzdelemben, az együtt gondolkodásra törekvésben, illetve az útkeresés során is kulcsmondat, hiszen bár a gazdasági, politikai érdekek különbözőek, a teremtett világ közös, és az életünk múlik azon, hogy megoldást találjunk a megóvására. A biztonságról és a veszélyről alkotott fogalmaink átalakulóban vannak. Jó példa erre, hogy míg a fenyegetettségre korábban alapvetően geopolitikai indíttatású kockázatként gondoltunk, az elmúlt évtizedekben a fogalomkör kibővült:

reális veszélyként jelentek meg a természeti erőforrások kiapadásának kockázata és a klímaváltozásból fakadó szélsőséges, sokszor kiszámíthatatlan folyamatok, amelyek az általános politikai szempontokon túl jelentős gazdasági-társadalmi vetülettel bírnak.

A volt ENSZ-nagykövet ennek kapcsán rámutatott: a világban korábban létrejött politikai szövetségek és eszközrendszerek (fegyverkereskedelem, gazdasági nyomásgyakorlás és szankciók), különböző érdekek és szándékok mentén kialakított akciótervek, együttműködések, stratégiák, keretmegállapodások nagy része felborulni, bedőlni látszik, vagy újragondolásuk szükséges. Mint mondta, egészen a közelmúltig abban a hitben éltünk, hogy az emberiségre leselkedő legnagyobb veszély valamilyen politikai indíttatású fegyveres konfliktus, világégés lehetősége, azonban látnunk kell, hogy az előbbinél ma már sokkal nagyobb fenyegetést jelent ránk nézve a klímaválság, a biodiverzitás csökkenése, a Föld egyes területeinek elégtelen ivóvízellátása, a betegségek, a halmozódó megoldásra váró környezetvédelmi problémák. Ezek a kockázati szempontok a hagyományos geopolitikai aspektusok mellett az elmúlt évtizedekben egyre hangsúlyosabbá váltak, 2021-re pedig gyakorlatilag túlsúlyba kerültek. A szakértő úgy látja: ezzel együtt

ez a fajta veszélyérzet még nem épült be kellő mértékben a társadalmi gondolkodásba, a kollektív felelősségvállalásba.

Noha kifejezetten gyors tempóban megkezdődött a nemzetközi megállapodások és klímavédelmi stratégiák többszintű kidolgozása, ezek integrálása a társadalmi, gazdasági és politikai eszközrendszerekbe még nem teljes, ráadásul a nemzetközi jogi kötelezettségek szigorú keretrendszerének kidolgozása is várat még magára. „Félúton vagyunk” – szögezte le Kőrösi Csaba.

Nobilis Márió e gondolatmenetre reflektálva kifejtette: a megfelelő fenntarthatósági keretek kialakításához mindenképpen szükséges, hogy fogalmainkat tisztázzuk. Fel kell tennünk a kérdést – és meg is kell válaszolnunk, hogy mit is akarunk megvédeni, és miért? Erre a kérdésre már 2012-ben, a Rio de Janeiróban megrendezett háromnapos klímavédelmi ENSZ-konferencián (Rio+20) megszületett a válasz: az embert szükséges megvédeni, vele együtt pedig azt az ökológiai-társadalmi-kulturális egyensúlyt, amely működőképessé teszi világunkat, azt a világot, ahol egymással és a környezetünkkel képesek vagyunk békében és összhangban élni. „Ezt kétségkívül értéknek tekinthetjük” – mutatott rá Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű teremtésvédelmi enciklikája magyar fordításának szakmai lektora, hozzátéve, hogy az utóbbi szempont hangsúlyozása azért fontos, mert ahogyan másban, úgy e kérdést illetően sem szerencsés szélsőségekbe csúszni. Létezik ugyanis egy olyan radikálisabb szemlélet is, amely szerint nem élvezhet sem az ember, sem az emberi kultúra elsőbbséget a természettel szemben, ha az utóbbi megvédése a tét. De éppígy jelen van az a szemlélet is, melyben pedig az ember kerül legelőre, mondván, a teremtett világ az embert kell hogy szolgálja.

A teremtésvédelem lényege éppen ez: nem pusztán a bennünket körülvevő környezetet, természetet védjük, hanem egységben, komplex módon tekintünk a teremtésre, s benne az emberre, s ezeket az értékeket védjük.

A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanszékvezetője szerint a legfontosabb az, hogy ne tévesszünk arányt, hiszen nem önmagában az ember az érték; a teljes teremtett világ értékes. Ezt a komplex értéket és a benne rejlő további lehetőségeket kell harmonikusan kibontakoztatnunk úgy, hogy bármilyen fejlődés szerves egységben valósulhasson meg a teremtés isteni céljával. „Felelősek vagyunk azért, hogy el tudjuk végezni ezt a feladatot” – mondta Nobilis Márió. – A közös célokat ehhez az alapvetéshez igazítva szükséges meghatározni, és ennek alapján fogjuk majd felismerni a konkrét kockázatokat is.

Ürge-Vorsatz Diána arról beszélt, hogy az emberiség hatása a természeti forrásokra három tényezőből tevődik össze: egyrészt abból, hányan vagyunk, tehát mekkora aktuálisan a Föld népessége, másrészt hogy mennyi az egy főre jutó fogyasztás, károsanyag-kibocsátás, hiszen ezzel arányos, hogy mekkora az ökológiai lábnyomunk, illetve hogy milyen technológiákat használunk, s hogy ezeknek mekkora a környezeti lenyomata. A szakértő szerint a jelentkező problémák kapcsán

sokszor mutogatunk a túlnépesedésre, míg a technológiát megoldásnak tartjuk, ez a szemlélet azonban csalóka.

Mint mondta, az éghajlatváltozást okozó gázok kibocsátásának több mint 50 százalékáért az össznépességnek csupán a 10 százaléka felelős, de fordítva is érdekes az arány: a legszegényebb réteg, a világ népességének fele az összkibocsátás csupán 7 százalékáért felelős.

A klímakutató rámutatott: ahol jelentős volt a népességnövekedés az elmúlt két és fél évtizedben – s ez éppen a szegényebb régiókra jellemző –, ott gyakorlatilag stagnál a mérhető károsanyag-kibocsátás, míg a világ „nyugati” felén fekvő országok felelőssége megkérdőjelezhetetlen, mert bár ezekben a népesség növekedése stagnál, sőt bizonyos területeken, országokban csökken is, addig kifejezetten nő a lokális ökológiai lábnyom, gondoljunk csak a világ e féltekén jelentkező és ki is szolgált marhahúsigényre; majd külön ráirányította a figyelmet arra is, hogy bizonyos problémák, noha a fejlődő országokban jelentkeznek, ugyancsak egyértelműen a világ gazdagabb felének felelőssége: az esőerdők kivágása például a legkevésbé sem a helyi lakosság törekvése. A környezettudatosnak kikiáltott pálmaolaj-használat adott esetben többet árt, mint használ, ám ezzel a gazdagabb oldalon nem foglalkozunk, lelkiismeretünk tisztítására éppen kapóra jön a „környezettudatos” jelző. Az emberiség leggazdagabb 10 százalékának hatalmas ráhatása van az egész Föld jövőjére – összegzett Ürge-Vorsatz Diána, szembesítve azzal, hogy a legtöbben jó eséllyel itt, Magyarországon is túlnyomórészt az említett 10 százalékba tartozunk. Ugyanakkor rögtön hozzátette, hogy

jó hír is van: bár egyértelműen felelősek vagyunk a káros környezeti hatásokért, a lehetőség is a miénk, hogy megoldjuk a problémát.

„Ha semmi mást nem tesz ez a 10 százalék, mint hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását eredményező tevékenységét, illtve az abból fakadó egy főre eső károsanyag-kibocsátást az EU-s átlagra csökkenti, akkor már globálisan is harmadára csökkenhetne az összkibocsátás. Ez hatalmas lehetőség nekünk.”

Perényi Zsófia, a Tudatos Vásárlók Egyesületének alelnöke ehhez kapcsolódva megjegyezte:

a személyes felelősség kérdése sem elhanyagolható, mert igaz a mondás: sok kicsi sokra megy. Legszűkebb pátriánkban is elkezdhetünk tenni a környezetünkért.

Erre jó példa az ÖkoKör program, amelynek keretét, az EcoTeams programot a Global Action Plan International (GAP) nemzetközi civil szervezet dolgozta ki még a ’90-es években. A cél a háztartások környezeti terheinek csökkentése és az ehhez szükséges jó gyakorlatok megosztása, hogy a háztartások lépésenként fenntarthatóbbá tehessék fogyasztási és életmódbeli szokásaikat.

Már több mint húsz országban találkozhatunk ökokörökkel a skandináv országoktól az Egyesült Államokon át Vietnámig; a kezdeményezés milliónyi embert mozgatott meg és indított el a változás útján. A Tudatos Vásárlók Egyesülete Magyarországon 2010-ben vezette be az Ökokör programot.

Az eszmecserét követően a szakértők az interneten feltett kérdésekre is válaszoltak.

A kerekasztal-beszélgetés, a kérdések és a válaszok ITT megtekinthetők.

Szerző: Horogszegi-Lenhardt Erika

Fotó: Mária Rádió Facebook-oldala, Pixabay

Magyar Kurír