A 2015-ös szinódus módszertanát követve a valóság feltérképezése után a pápai buzdítás felmutatja az egyház házasságra és családra vonatkozó tanításának főbb elemeit, támaszkodva a korábbi egyházi dokumentumokra, különösen is a többször idézett Familiaris consortio kezdetű buzdításra. Ez a harmadik fejezet azért is értékes, mert viszonylag röviden, de célratörően és világosan fogja össze, kapcsolja egybe a tanítás legfontosabb alkotórészeit.
Idézve az Evangelii gaudium kezdetű dokumentumot, Ferenc pápa megerősíti, hogy nincs semmi, ami az apostoli igehirdetésnél, a kérügmánál szilárdabb, mélyebb és biztosabb lenne, s ezért a teljes keresztény oktatásnak, így a családra vonatkozónak is, erre kell támaszkodnia (58; vö. EG 165). „A házasságra és családra vonatkozó tanításunknak szüntelenül ennek a szeretet- és gyöngédség-üzenetnek a fényéből kell ösztönzést merítenie, ennek a fényében kell átalakulnia”, hiszen csakis a szentháromságos szeretet tükrében érthetjük meg a család küldetését (59). „Ezért az élő Krisztust szeretném szemlélni, aki jelen van megannyi szeretettörténetben, és le szeretném hívni a Szentlélek tüzét a világ minden családjára” (uo.).
Miként a bibliai tanítást felmutató második fejezetben is láttuk, a házasság és a család folyamatosan jelen van Isten tervében és az üdvtörténetben. Sajnos azonban megjelenik a rossz, a bűn is, ezért szükség van arra, hogy az eredeti teremtői terveket Krisztus állítsa helyre és teljesítse be az emberek életében. „Az Ige megtestesülése egy emberi családba, Názáretben, megindítja újdonságával a világ történetét.” Ezért folyton szemlélnünk kell Jézus életét az emberi családban, Máriát és Józsefet, a tágabb családot, az embereket, akik találkoznak velük. „Ez karácsony misztériuma és Názáret titka, amelyet áthat a család illata! […] ez után szomjaznak a keresztény családok, hogy megújítsák reményüket és örömüket” (65).
Nem csoda, hogy az elmúlt évtizedekben a család szüntelenül jelen volt az egyházi dokumentumokban, gondoljunk csak a legfontosabbakra: Gaudium et spes, Humanae vitae, Gratissimam sane, vagy az emeritus pápa Deus caritas est kezdetű enciklikája, ahol ezt olvassuk: „A kizárólagos és végleges szereteten nyugvó házasság képe [ikonja] lesz annak a kapcsolatnak, mely Istent a népéhez fűzi, és fordítva: a mód, ahogyan Isten szeret, az emberi szeretet mércéje lesz” (Deus caritas est, 11). Ezen a látásmódon alapul a házasság szentségének helyes szemlélete, hisz ez „nem társadalmi konvenció, üres rítus, puszta külsődleges jel vagy kötelezettség. A szentség a házastársak megszentelődésére és üdvösségére szóló ajándék […]. A házasság hivatás, amennyiben választ ad az egyedi meghívásra, hogy a házastársi szeretetet a Krisztus és egyháza közötti szeretet tökéletlen jeleként éljék meg” (72). Ennek a szentségi jelnek természetesen része az élet átadására való nyitottság és a gyermekek hitben való nevelése, hisz „a család az élet szentélye” (83).
Ahol ember van, ott persze – mint a fenti idézetből is látjuk – megjelenik a tökéletlenség. Az életállapotok sem tökéletesek, azonban ez nem jelentheti azt, hogy mindent, ami nem tökéletes, sommásan elvessünk. A buzdítás szerint a zsinati Ad gentes dokumentumban található útmutatást – más kultúrákban is jelen vannak az isteni Ige magvai – a családra, a házasságra is lehet alkalmazni. Vagyis megerősítést nyer a 2015-ös szinódus zárójelentése, amely – a Familiaris consortióra hivatkozva – kijelentette: „Általános elvként mindig emlékeznünk kell erre: »A pásztorok tudják, hogy az igazság iránti szeretet arra kötelezi őket, hogy helyesen különböztessék meg egymástól a konkrét helyzeteket«. A felelősség foka nem azonos minden esetben, és létezhetnek tényezők, amelyek korlátozzák a döntési képességet. Ezért miközben világosan ki kell mondani a tanítást, el kell kerülni az ítélkezéseket, melyek nem vetnek számot az eltérő helyzetek összetettségével. Oda kell figyelni arra a módra, ahogyan ezek az emberek életállapotuk okán élnek és szenvednek” (79).
Mindezen nehézségek ellenére sem feledhetjük: „A családokban megélt szeretet állandó erőforrás az egyház élete számára” (88).
A dokumentum ismertetését holnap folytatjuk.
Fotó: News.va
Török Csaba/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria