Aranydiplomát kapott Beer Miklós püspök

Nézőpont – 2018. október 16., kedd | 14:56

Aranydiplomát kapott a hittudomány művelése terén ötvenévnyi tevékenységének elismeréséért Beer Miklós váci megyéspüspök a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán. A főpásztort Bölönyi Gabriella kérdezte kitüntetéséről.

– Püspök atya, mit jelent az aranydiploma? Kik kapják, és milyen alkalomból?

– Minden egyetemnek és főiskolának kedves hagyománya, hogy megemlékeznek egykor végzett hallgatóikról a kerek évfordulók alkalmából. Így a Pázmány Péter Katolikus Egyetem is megünnepli az ötven éve diplomázott jubilánsokat. Jómagam 1968-ban szereztem meg a doktori diplomámat a Római Katolikus Hittudományi Akadémián. Kránitz Mihály dékán úr értesített a jubileumi alkalomról, amin nagyon meglepődtem; bevallom, eszembe sem jutott ez a kerek évforduló. Nagy örömmel tölt el, hogy több mint ötven éve állhatok az Úristen szolgálatában. Ez a mostani jubileumi megemlékezés is a szolgálatra való meghívásra emlékeztet engem.

– Milyen érzés volt visszatérni az alma materbe?

– A hittudományi karon a Központi Papnevelő Intézet dísztermében rendezett évnyitó ünnepség keretében adták át az új diplomákat, valamint a jubileumi díszokleveleket is. Annak idején hatan doktoráltunk, akik közül hárman már nincsenek közöttünk, és akikre most is meghatottan gondolok. A három élő jubiláló közül ketten vettünk részt az ünnepségen, és eljött egy gyémántdiplomás ünnepelt is, aki hatvan éve végzett. A díszteremben felidéződött bennem sok élmény, amelyeket a terem falai között éltem meg, s most ünnepeltként állhattam ugyanott. Engem kértek fel, hogy mondjak néhány gondolatot a jubilálók nevében az emlékeimről. Az egyik ilyen meghatározó emlékem, amit ott is elmeséltem, hogy mikor a teológiára jártam, 1962. október 11-én nyitotta meg a II. vatikáni zsinatot Szent XXIII. János pápa a római Szent Péter-bazilikában, pont azon a napon, amikor a reverendát először ölthettük magunkra. Szent VI. Pál pápa 1965. december 8-án zárta be a zsinatot, amikor szubdiákonussá szenteltek. Óriási élmény volt kispapként hallgatni a zsinaton részt vett püspökök beszámolóit, akik a szemináriumban megszállva, vacsora közben mesélték el a Rómában történteket.

– Biztos vannak olyan tanárok, akik egész életre szóló útravalót adtak püspök atyának. Mesélne kicsit róluk?

– Mi Gál Ferenc professzor úr növendékei voltunk, az ő világos, józan, szolid istenképe és egyházképe nagyon meghatározó volt számomra. Előadásai egész papi életemre kihatással voltak, iránymutatást adott keresztény hitünkről. Szennay András későbbi pannonhalmi főapátnak, a fundamentális teológia professzorának is hálás vagyok, a diplomamunkám témáját is neki köszönhetem, amelyet az Egyház katolicitása témájában írtam. Olyan sokszor visszatér bennem az a gondolat, hogy a katolicitás, az egyetemesség igazi értelme, a Jézus Krisztusban kapott kinyilatkoztatás teljessége az, amit az Úristen ránk bízott és azt a maga teljességében akarjuk elfogadni, követni, azzal a törekvéssel, hogy ezt a teljességet egyre jobban megközelítsük. Ezt a teljességet tartjuk iránymutatónak az ökumenikus törekvéseknél is.

Forrás és fotó: Bölönyi Gabriella/Váci Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria