Az apostoli nuncius Szent Márton ünnepén: Isten ajándékait ne zárjuk páncélszekrénybe!

Nézőpont – 2019. november 17., vasárnap | 11:01

November 15-én, pénteken délután a pannonhalmi Szent Márton-bazilikában ünnepélyesen átadták az idei Szent Márton-díjat a Sant’Egidio közösség képviselőinek. Michael August Blume SVD apostoli nuncius ünnepi beszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk.

Tisztelt vendégek, Krisztusban kedves testvérek!

Köszönöm szépen a meghívást. Miközben a mai beszédemre készültem, a keresztény Magyarország egyik nagy kincsét fedeztem fel: a Szent Mártonhoz kötődő hűséges, ősi tiszteletet.

Szent Márton több mint ezerhatszáz éves tisztelete nem csak Magyarországon virágzik. A világ más részein is ismerik, tisztelik Mártont. Kevés szentről mondható el, hogy ilyen hosszú ideig tisztelték, s teszik ezt ma is, szerte a világban.

Szent Márton egyike azoknak a magyaroknak, akiknek a hatása, a kisugárzása, jóval meghaladta korát és országát. Ezért ma hálát kell adnunk. Szent Márton tisztelete építi Isten iránti szeretetünket és a vele való kapcsolatunkat. Isten csodás dolgokat tett Szent Márton életében. Isten apró csodákat szeretne tenni a mi életünkben is.

Ferenc pápa kitartóan hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden megkeresztelt ember a keresztség szentségéből fakadóan missziós tanítvány. A keresztség szentsége új teremtményekké formál minket Krisztusban, de ez a kegyelem még nem jelenti a történet végét. Isten és az ember közös története igazán itt kezdődik. A Szentatya figyelmeztet bennünket: a kegyelem ajándék, de felelősség is. Felelősség, hiszen tanúságtételre hív meg minket. Aki ma tanúságot szeretne tenni Krisztusról, annak ki kell lépnie a komfortzónájából, el kell felejtenie a saját kényelmét, és ki kell lépnie az utcára. Embertársaink csak így tudják észrevenni, hogy Isten közöttünk él, aki a mi szerető, irgalmas és megbocsátó Atyánk.

A kegyelmet és Isten sok más ajándékát nem azért kapjuk, hogy jól elrejtsük mások elől, és egy biztonságos, zárt helyre tegyük. Nem szabad bezárni ezeket egy tűzálló és feltörhetetelen páncélszekrénybe, mint az ékszereinket, pénzünket s egyéb értéktárgyainkat. Az Isten jelenlétét, a kegyelem valóságát, a fenntről kapott kincseket hirdetnünk kell szavakkal és tettekkel. Ezek nem elzárhatóak...

Mindenki számára ismerős az a jelenet Szent Márton életéből, amikor a koldussal megosztja kabátját. Mártonnak ez a gesztusa több száz éven keresztül inspirálta és ma is meghívja a keresztény közösséget arra, hogy nincs mire várni, el kell indulni a szegények felé. A szegényekben, a föld kicsinyeiben meg kell találnunk és tisztelnünk kell Krisztus arcát.

Isten kegyelme jelen volt Szent Márton életében, küldetésében. Márton személye Isten különleges ajándéka a magyar népnek. Őt a Szentlélek formálta magyar földből, magyar gyökerekből.

Szent Márton tisztelete a Katolikus Egyházban több mint 1600 éve jelen van. Nemcsak Magyarországon tisztelik, hanem Lengyelországban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Finnországban is.

A protestáns reformátor Luther Márton a Márton nevet kapta a keresztségben, s a szokással ellentétben egyes protestáns templomok szintén a Márton nevet viselik. Szent Mártont az óceán másik partján Mexikóban, Columbiában és az Amerikai Egyesült Államokban is ismerik és tisztelik. Egyes országokban a tábori lelkészség, a katonaság védőszentje.

Nagyszerű szentet kaptunk az ő személyében, akit évszázadok óta tisztelet övez. Ugyanakkor a történelem során sajnos voltak olyan pillanatok is, amikor Szent Márton személye áldozatul esett különböző aktuálpolitikai érdekeknek, gondoljunk a 19. század Franciaországára. Bár Márton tiszteletét igyekeztek aktuálpolitikai törekvésekhez igazítani, de ez az Istenbe vetett hitet nem ingatta meg.

Napjainkban ez a probléma új köntösben jelenik meg. Szent Márton devóciója nagyon könnyen elüzletiesedhet, hiszen manapság személye körül egyre népszerűbbek a nagy zarándokutak, hatalmas étkezések, ünnepi vacsorák. Ezek önmagukban nem elítélendő jelenségek – mi is nemsokára egy finom vacsorát fogunk elfogyasztani –, azonban van egy veszélyük, amelyet nem szabad figyelmen kivül hagynunk...

Szomorú tapasztalataink vannak már karácsony ünnepének devalválódása, elüzletiesedése kapcsán. Elkeserítő a kultuláris szekularizáció jelenléte társadalmunkban, kétségbeejtő a reklámtáblák felirata: „vasárnap is nyitva”. Pontosan a lényeg vész el... Mindkét esetben arról van szó, hogy Krisztus születésének ünnepe és az Úr napja kezd feledésbe merülni. Ezek a jelenségek végső soron az Isten Fiának létét kérdőjelezik meg.

Szent Márton ünnepe is nagyon könnyen ebbe az irányba tévedhet, elindulhat a szekularizáció útján. A vallásukat gyakorló keresztények megfékezhetik ezeket a bizonyos „kulturális áramlatokat”. Krisztus tanítványai képesek megfordítani ezeket a folyamatokat, de nem azzal, hogy valakire ráerőltetik a vallásukat vagy új törvényeket követelnek. Megfordíthatóak ezek a folyamatok azzal, hogy bátorítjuk a fiatalokat, a családokat, hogy induljanak el Krisztus útján. Olyan jó lenne, ha egyre többen tudnánk megmutatni a világnak azt, hogy az Isten titka felé nyitott emberi gondolkodás logikus, szép, értelmes és igaz.

A mi életünk normája nem az, amit a szekularizált világ kínál. A mi normáink Krisztus kultúrájából, a keresztény kultúrkörből erednek, amely továbbél Szent Márton és a szegény képében is – Márton és a szegény ikonján.

Az ikon nem csupán egy vallásos műalkotás. Minden igazi ikon az elmélkedés, a személyes imádság gyümölcse. Az ikonfestészet egy olyan tevékenység, amely összeköti az eget és a földet. Pontosan ebből fakad az, hogy a keleti keresztények az ikonokat olyan nagy tisztelettel veszik körül.

Amikor Szent Márton ikonját szemléljük, akkor Szent Márton látogat meg minket. Ezen az ikonon Márton a szegénnyel együtt szemléli az Urat. Mindketten Krisztus dicsőségét tükrözik vissza ránk, földi zarándokora. Ami az ikonon Mártonban és a koldusban lejátszódik, több mint amit a szemünkkel látunk vagy elképzelünk. Az ikonon jelen van Krisztus fénye, Krisztus dicsősége, amely minket is Krisztus élő ikonjává képes átalakítani.

A mai ünnep arra hív minket, hogy igyekezzünk mégjobban belépni Krisztus és az ő szentjeinek misztériumába imádsággal és csenddel. Ebbből a csendből és imádságból fakad majd az a tapasztalat, amely képes átalakítani a jelent és a jövőt.

Minden jelenlévőnek örömteli megújulást kívánok a keresztény testvériségben. A megújulás abból az örömből fakad, hogy figyelünk a föld kicsinyeire, igyekszünk közel lenni hozzájuk. Ezek a kicsinyek nincsenek messze tőlünk. A föld kicsinyei jelen vannak a plébániákon vagy a plébániák körül. Jelen vannak mindenféle egyházi és világi intézményben. Csak el kell kezdenünk közeledni hozzájuk...

Imádkozzunk, hogy Isten kegyelme kísérjen minket. Világosítsa meg találkozásainkat, hogy az ő jelenléte sokkal jobban látható legyen közöttünk.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria