Az asszír keresztények ma sem élhetnek békességben – Az erbíli püspök előadása a Pázmányon

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A vendégeket Fodor György prorektor, dékán és Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere köszöntötte. Fodor György a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kötelességének nevezte, hogy helyt adjon a keresztények üldözését bemutató konferenciáknak – ez a mai már tizenkettedik a sorban. Balog Zoltán arról beszélt, hogy a kormány számára egyre nyilvánvalóbb: ha nem őrizzük és erősítjük meg Európa keresztény alapjait, veszélybe kerül a kontinens, és benne Magyarország jövője is. A kabinet nemet mond a migrációra, de ez nem jelent érzéketlenséget; a kormányzat segíti az üldözéstől szenvedőket a szülőföldjükön, mert meggyőződése szerint erre ott, helyben van szükség. Az Emmi vezetőjének szavaiból kiderült, hogy hazánk több száz millió forinttal támogat iraki, szíriai kórházakat, iskolákat, segíti az Iszlám Állam (ISIS) által lerombolt templomok újjáépítését. Az ösztöndíjprogram keretében üldözött keresztények tanulhatnak Magyarországon, számuk eddig kétszáz volt, jövőre remélhetőleg megduplázódik. Balog Zoltán bízik benne, hogy a kereszténység szülőföldjén, ahonnan kétezer évvel ezelőtt kiáradt Jézus Krisztus egyetemes, mindenkire kiterjedő szeretete, beköszönt egyszer a béke.

Mar Abrisz Juhana püspök történelmi áttekintést adott az asszír keleti egyházról a kezdetektől napjainkig. Eredete egészen a Krisztus előtti első századig, az apostoli időkig vezethető vissza. Az első pünkösdkor, a Krisztus mennybemenetelét követő ötvenedik napon, amikor a Szentlélek szétáradt a világban, asszírok is voltak Jeruzsálemben a háromezer megtérő között. Az erbíli nesztoriánus püspök emlékeztetett rá, hogy az Asszír Birodalom Kr. e. 612-ben megbukott, és ekkor sok asszír menekült Mezopotámiába. Arám nyelven beszéltek, vagyis azon a nyelven, mint maga Krisztus is. Abrisz Juhana kitért arra is, hogy a Krisztus után 7 és 50 között uralkodó V. (Fekete) Abgar edesszai király ókori legendák szerint Jézussal levelezett, és Júdás Tádé keresztelte meg. Abgar gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, amikor tudomást szerzett Jézus csodáiról, gyógyításairól. Levelet írt Krisztusnak, amiben a segítségét kérte, és menedéket ajánlott fel neki. A legenda szerint Jézus válaszolt a király levelére, és maga helyett egyik tanítványát küldte el az uralkodóhoz, aki meggyógyította. Eusebius püspök, a Krisztus utáni 4. században élt egyházatya azt állította, hogy az edesszai királyi őslevéltárban megtalálta V. Abgar Jézussal folytatott levelezését, és e levelekből néhányat Jézus válaszával együtt szó szerint közölt történeti munkájában. A levelek másolata Rómába került, ahol I. Gelasius pápa 491-ben hamisnak, apokrifnek nyilvánította a leveleket. A legenda szerint Abgar király egyik, Jézushoz küldött hírvivője lefestette Krisztust, ez az ún. Edesszai Szent Kép, az asszír egyház egyetlen képe, mert egyébként nincsenek ábrázolások a templomaikban, csak egyszerű keresztek láthatók – mondta a főpásztor. Az asszíriai keresztényeket a szasszanidák uralma alatt üldözték, ennek ellenére az egyház virágzott, s már a Krisztus utáni első évszázadban elterjedt Észak-Arábiában, Tamás apostol jóvoltából Indiában is, a harmadik századra pedig a Perzsa Birodalom egész területén hirdették az Igét, és jó viszonyt ápoltak az antiochiai keresztény közösséggel is. Az erbíli püspök kitért arra, hogy a nesztorianizmus alapítóját, Nesztorioszt (381–451) az efezusi zsinat 431-ben eretnekként elítélte.

Mar Abrisz Juhana kiemelten szólt arról, hogy az asszír egyház igen intenzív missziós tevékenységet folytatott, hittérítőik eljutottak Kínába, Mongóliába, Azerbajdzsánba, Türkesztánba is, terjeszkedésüket a 13. századi mongol hódítás állította le. 853-ban Bagdad lett az egyház új székhelye, 1283-ban az iráni Tabriz, 1365-ben az iraki Moszul, 1538-ban az ugyancsak Irakban fekvő Alqos. 

A 20. század elején az Oszmán Birodalomban lezajlott asszír holokauszt elől sokan az Amerikai Egyesült Államokba menekültek. Az asszír egyház székhelye 1933-ban a Chicago agglomerációjához tartozó Morton Grove városba került át. Napjainkban háromszázezer asszíriai keresztény él az Egyesült Államokban; ezenkívül 43 országban élnek az egyházhoz tartozó asszírok, és csak nagyon kevesen, néhány ezren Irakban és Iránban.

Az erbíli püspök rámutatott, hogy az asszíriai keresztények üldözése nem az Iszlám Állammal (ISIS) kezdődött, végigkísérte a közösség kétezer éves történetét, s ma sem élhetnek békességben. Bár ők alkotják a legősibb kisebbséget Mezopotámiában, üldöztetésük folyamatos. Az iszlám többségű Irakban és Iránban nem tekintik őket egyenlő félnek, veszélyben van az egzisztenciájuk, így a megélhetésüket biztosító földjeiket is könnyen elveszíthetik. Üldözni egy kisebbséget nem csak fegyverrel lehet, a diszkriminációnak sokféle formája működik: politikai, gazdasági, szociális, vallási, kulturális, ezért szertefoszlott a többségi iszlám vezetés és a muszlim népesség iránti bizalom is – mondta a nesztoriánus püspök. Hozzátette: a Mezopotámiában megmaradó kevéske számú asszír keresztény közösség nem akarja elhagyni szülőföldjét, ott akarnak élni, dolgozni, de szeretnék, ha ugyanannyi joguk lenne nekik is, mint az Európában élő kisebbségeknek.

Mar Abrisz Juhana végül reményét fejezte ki, hogy egyszer majd bekövetkezik a béke, és akkor a most diaszpórában élő asszíriaiak visszatérhetnek szülőföldjükre, hogy szabadon hirdethessék, élhessék a krisztusi evangéliumot.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír