Az Ecclesia Szövetkezet hetven éve az Egyház szolgálatában – Beszélgetés Török Csaba elnökkel

Budapesten, a Városház utca 1. szám alatt megismerhettük az üzletet és annak dolgozóit is.

– A szövetkezet idén ünnepli létrejöttének hetvenedik évfordulóját. Ha utánaszámolunk, kiderül, hogy a legkegyetlenebb Rákosi-korszak idején alapították az egyházi szövetkezet. Mi volt a megalakulás oka és célja? 

– A világháború előtt voltak olyan cégek Budapesten – sőt Ecclesia néven is futott már egy –, amelyek kifejezetten azzal foglalkoztak, hogy ellátták a templomokat és a plébániákat a hitélethez szükséges felszerelésekkel: liturgikus textíliákkal, ötvöstárgyakkal, borral és ostyával, tömjénnel, de akár faszénnel is. A plébániai irodáknak szükségük volt anyakönyvi lapokra, előjegyzési füzetekre. Nem szoktunk belegondolni abba, hogy egy templom üzemeltetése speciális tárgyi feltételeket is megkövetel, és ezeket az eszközöket nem tudjuk beszerezni a sarki boltban.

A világháború előtt sok szerzetesrend azt tekintette a hivatásának, hogy kifejezetten a liturgiát szolgáló tevékenységet végzett. A szerzetesek ostyát sütöttek, szőlőgazdálkodást folytattak, misebort állítottak elő, liturgikus textileket készítettek, hímeztek.

A Rákosi-korszakban a magánszektort megszüntették, a szerzetesrendeket feloszlatták, felszámolták. Hatalmas űr keletkezett, mert nem volt, aki a mindennapi működéshez szükséges eszközökkel ellássa a plébániákat. Így született meg a szövetkezet létrehozásának a gondolata.

A kommunizmus idején egyetlen ilyen cég létezhetett, ami persze állami felügyelet mellett működött. 1951-ben, a szerzetesrendek feloszlatása után adódott tehát egy olyan helyzet, amit meg kellett oldani, hiszen az Egyháznak „működnie” kellett.

– Százötvenöt pap alapította a szövetkezetet. Miért éppen ezt a szervezeti formát választották? 

– Jogi szempontból többfajta magántársaság létezhet. A szövetkezet hasonlít egy részvénytársasághoz, hiszen a szövetkezeti tagok részjegyeket váltanak, és ennek megfelelően társtulajdonosokká válnak. Azonban egyik tulajdonos sem szerezhet nagyobb tulajdonrészt, mint tizenöt százalék. A taggyűléseken mindenki egyetlen szavazattal rendelkezik. A tagok – akik vagy egyházi természetes személyek lehetnek, tehát papok, vagy egyházi belső jogi személyek, így plébániák, egyházmegyék – közös felelősséget viselnek, és részesülnek a cég sikeréből, osztalékot kapnak. Csődközeli helyzetben pedig invesztálnak abba, hogy a szövetkezet talpon maradhasson.

– Hogyan épül fel az Ecclesia szervezeti szempontból?

– Átfogó, döntéshozó szervünk a közgyűlés, amelynek évente legalább egyszer, általában május 31-ig kell összeülnie, hogy az előző évi zárszámadást és a beszámolót elfogadja. Ilyenkor meghatározzuk a stratégiát, beszámolunk arról, hogy mi történt az elmúlt évben, és ismertetjük a terveinket. Az operatív vezetéssel kapcsolatos konkrét kérdések a közgyűlés által megszavazott vezetőségre tartoznak: a hét igazgatósági tagra, illetve az elnökre, aki jelenleg én vagyok, ezenkívül pedig egy háromtagú felügyelőbizottságra. A mindennapokban én képviselem a tulajdonosi testületet. Szektorokra bontva dolgozunk: van nagykereskedelmi, kiskereskedelmi és webáruházas felületünk, antikvitás, és természetesen pénzügy, munkaügy. Egy munkatárs, Csontos László a személyes képviselőm, „alteregóm”, hiszen Esztergomban élek, Budapesten hetente egy munkanapot tudok eltölteni.

– A hetven év alatt milyen nagyobb átalakulásokon ment keresztül a szövetkezet? 

– A rendszerváltás előtt és alatt megjelent a konkurencia: olyan magáncégek, amelyek az Egyház ellátásával kezdtek foglalkozni. A taglétszámunk addigra felgyarapodott, de a tagok passzívabbá váltak. A 2010-es évek legelején, Török József atya elnökségének végén elérkezett a pillanat, amikor döntenünk kellett, hogy vagy véget vetünk az Ecclesia működésének, vagy a tagok anyagi felelősségvállalását kérjük a folytatáshoz, pontosabban inkább egy új kezdethez. Megszűrtük, kik azok, akik hajlandók áldozatot hozni a cégért. A részjegyek névértékét jelentősen megemeltük. A tagság létszáma akkor ötven körülire csökkent, mára a hetven felé közelít.

A szövetkezeti tagok elkötelezettsége, felelősségvállalása mentette meg az Ecclesiát: voltak papok, akik a saját félretett pénzükből fektettek be az újraindulásba. Ennek az áldozatvállalásnak köszönhetjük például, hogy van egy hittankönyvsorozatunk, ami jelenleg a legkeresettebb az országban. 

– A tevékenységi kör is bővült a megalapítás óta. A könyvkiadás valamivel később indult be. 

– A könyvkiadással kapcsolatban jelenleg útkeresésben vagyunk. Ma nagyon nehéz megtalálni a megfelelő profilt. A rendszerváltásig korlátozott volt azoknak a köre, akik katolikus könyveket adhattak ki. Az Ecclesia ekkor szépirodalommal, egyházi tudományok ismeretterjesztő irodalmával és egyháztörténelmi könyvekkel jelent meg a piacon, például Szántó Konrád háromkötetes egyháztörténetével. Raymond Moody könyve, az Élet az élet után nagy bestseller volt. Prédikációs irodalmat és fiataloknak szóló könyveket is adtunk ki. Az imakönyveinket folyamatosan próbáljuk frissíteni, gyerekeknek szóló sorozatunk nagyon szép grafikai megoldású. Tavaly megjelentettük egy felvidéki atomfizikus könyvét is, és most készítjük elő kiadásra olyan édesanyák beszámolóit, akik megtartották a gyermeküket, bár abortuszt javasoltak nekik. A márianosztrai monostor történetéről is van egy vaskos monográfiánk, amely a pálosok jelentős támogatásával jelenhetett meg. A magyar Egyház évezrede című Török József-könyvet is újra kiadtuk. Az Egyházi protokoll című könyvünk egészen egyedülálló mű, mert katolikus, evangélikus, református és zsidó közösségek sajátos protokolláris szokásait dolgozza fel. Vegyes tehát az anyagunk, de dolgozunk a stratégia kialakításán. 

A rendszerváltás előtt tízezres példányszámban jelentettük meg a kiadványainkat, és még olyan is előfordult, hogy civil kiadó átvette a könyvünket. Mostanában néha csak háromszázas példányszámról beszélhetünk, átrétegződött az olvasóközönség, változott a könyvek fogyasztása. Kiadjuk, ami fontos nekünk, de nem biztos, hogy ezek a kötetek piaci sikert hoznak. Példaként említhetném Pascalina Lehnert gyönyörű visszaemlékezését XII. Piuszról, melyben a szerzetes nővér érdekes betekintést nyújt a történelmi kulisszák mögé. 

– Modern szemléletűek és nagyon szép kivitelűek az iskolásoknak szánt hittankönyveik. 

– Az utóbbi években a hittankönyvkiadás lett a legerősebb ágazatunk. Tízévi munkával elértük, hogy van egy teljes, nyolcosztályos hittankönyvsorozatunk, mindegyik kötethez tanári kézikönyvvel, az alsósoknak kiegészítő szemléltető csomaggal. Az iskolai tankönyveket ötévente meg kell újítani, hogy korszerűek maradjanak, mi is ezen vagyunk. A tanári kézikönyvet felső tagozaton egybekötöttük a tankönyvvel, így nagyon könnyen használható. A tananyagok és a feladatok mellett két verzióban adunk óravázlatokat, mert katolikus iskolában két óra, állami iskolában egy óra hittan van hetente. Az iskolai hitoktatást igyekszünk professzionális szintre emelni. Udvardy György érsek felügyelete alatt fejlesztettük a tankönyveinket, melyek sokszínűek, patchworkszerűek. Szintézisre törekszünk, hiszen vannak olyan gyerekek, akik csak egy évig tanulnak hittant. Szeretnénk, hogy így is találkozzanak liturgikus, hittani és bibliai ismeretekkel. A diákok vizuális igényeit is figyelembe vesszük, így az évfolyamok előrehaladtával változik az ábrázolások grafikai stílusa is: a negyedikeseknél bejönnek a képregények, majd a felsősöknél a fényképek.

Mindegyik kötetünk többszerzős. A szerzőknek, valamint a szerkesztőknek, a grafikusoknak végtelenül hálás vagyok, hiszen a hittankönyvfejlesztés nem egy jól fizető szakma, csak az eladott példányok után jár szerzői jogdíj. Nem volt finanszírozási keretünk, az íróink így ma is szolgálatként végzik ezt a munkát. 

 *

Az irodai beszélgetés után Török Csaba végigvezetett bennünket a munkahelyen és az üzleten. Először Nagy Gáborral találkoztunk, az Ecclesia „élő emlékezetével”, aki negyvennégy éve dolgozik a szövetkezetnél, a munkaügyi részlegen.

A hetvenes évekre visszaemlékezve felidézi, hogy megjelenés előtt még a szentképeket is ellenőriztetni kellett az Állami Egyházügyi Hivatalnál. A könyveket nagyjából 1982-ig cenzúrázták.

2010-ig a Ferenciek terén működött az Ecclesia üzlete, erre nosztalgiával emlékezik vissza. A bérleti díjak emelkedése miatt azonban el kellett hagyni a nagyon előnyös elhelyezkedésű, száztíz négyzetméteres, nagy belmagasságú üzlethelyiséget, amelyben galériát alakítottak ki. Varrodát is működtettek a helyszínen, 15–16 dolgozó készítette a liturgikus ruhákat, reverendákat. Ötvösök, szobrászok, iparosok és művészek dolgoztak a cégnek. „Olyan nagy volt a forgalom, hogy szeptembertől karácsonyig két pénztárgépet is be kellett állítaniuk a folyamatos kiszolgálás érdekében” – mondja a régi szép idők emlékétől lelkesülten.

A költözésre visszaemlékezett az antik osztályon dolgozó két kolléga is, akiken szintén érezni, hogy második otthonuk lett a bolt. Forgách Tiborné Anikó 1997-től, Czétényi András 1986-tól dolgozik a régiségek között, az összes tárgyat és azok történetét is jól ismerik. Többször is előfordult olyan, hogy egy-egy műtárgy, például a másfél méteres adoráló angyal később, akár húsz év elteltével, visszakerült hozzájuk. A tárgyak a szívükhöz nőttek, ennek ellenére ez lett a mottójuk: „Egyszer mindennek megjön a vevője.”  És ez valóban így is van. „A Ferenciek terén levő üzlet Közép-Európa legjobb helye volt – állítják egybehangzóan –, a szomszédos Kárpátia étteremből rendszeresen betértek a külföldi turisták is.” Ötvenkilenc év után, 2010 augusztusában költözött az üzlet a Városház utca 1.-be. Mivel közel esik egymáshoz a régi és az új hely, így nem teherautóval, hanem gyalog és kis kocsikkal szállították át az üzlet felszerelését. Igyekeztek minden értéket átmenteni, a régi galériabútort azonban mindenki sajnálja, egy elemet máig őriznek belőle.

„Az antik részleg bizományi alapon működik, értékesítési szerződést kötünk az eladókkal, akik általában hagyatékot hoznak be. A művek kiválasztásánál két fő szempont a döntő: a kvalitás és a kor” – ismerteti a galéria működését Anikó és András. A fix vásárlói kört értesítik, ha a gyűjteményükbe illő tárgy érkezik hozzájuk. Ezek lehetnek nem egyházi jellegűek is: árulnak bizsut, festményeket, ezüstöt, órákat, bútorokat, de a vitrinekben ezüst ollót, étkészletet és csiptetőket is találunk.

Sokszor előfordul, hogy kellékesek keresnek meg minket színházi előadások vagy filmforgatások miatt, ilyenkor akár egy XIX. században játszódó történethez is tudunk biedermeier miseruhát adni, vagy csak elmondani, ha arra van igény, hogy egy püspök milyen ruhában járt akkoriban”

– meséli a hozzáértés örömével András.

A járvány idején a webáruház működik, erre töltenek fel újabb és újabb képeket. Érkezésünkkor éppen antik miseruhákat fotóznak, melyek iránt egyre nagyobb az érdeklődés. A bevétel, bár az apróságokat vásárlók elmaradoztak, nem csökkent, a nagyobb értékű alkotások ma is elkelnek, akár a webáruházon keresztül is. A nagykereskedelem működik, igaz, mindenképpen számolni kell azzal, hogy a zárás miatt tavasszal csökken a kereslet.

Az üzletben továbbhaladva láthatunk püspöksüvegeket, belga és magyar miseruhákat, olasz és lengyel márkájú papi ingeket, sőt saját márkás termékeket is, melyek igen jó minőségű anyagból készülnek. A ministránsok számára csemegét csomagoltak az ostyagyártás során megmaradt tésztából, csokis változatban is. Noé bárkájával és az állatpárokkal kedvünk lenne újra gyermekként játszani, főleg úgy, hogy életünk első Képes Bibliája is ott van mellette a polcon. Az imakocka szintén fiataloknak készült, meghúzódik a vitrinben a megszámlálhatatlan érem, ikon, szobor, tömjéntartó és feszület között. 

Sajátos univerzum fogadja a látogatót a Városház utca 1.-ben. Várjuk, hogy az üzlet a kényszerű zárás után újra kinyithasson. A puttó pedig addig is hűségesen lóg a fülkéjében, a vevőre várva, aki egyszer úgyis megjön. Akár online is.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. március 28-i számában jelent meg.