Az Egyház életének széles távlatú áttekintését segítette – Boór János halálára

Június 8-án, 88 éves korában elhunyt Boór János, a Mérleg, alcíme szerint Lapok és könyvek szemléje tallózó folyóirat alapító főszerkesztője. Mivel aktívan részt vett az 56-os eseményekben, a forradalom leverése után emigrálni kényszerült, majd végül Münchenben telepedett le. Több barátjával, a Magyar Pax Romana, a Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom tagjaival 1965-ben ott hozta létre a Mérleg című évnegyedes folyóiratot. Akkoriban nemcsak a drótkerítéssel fölszerelt határok zárták el hermetikusan az országot a nagyvilágtól, de megszüntették a szellemi, főleg a teológiai érintkezést is a külvilággal: „nyugati” könyvekhez, folyóiratokhoz lehetetlen volt hozzájutni. A Mérleg ablakot nyitott a világegyházra: beszámolt a II. vatikáni zsinatról és annak utóéletéről, ismertette a kor vezető teológusainak írásait, fontosabb előadásait. Itt találkozhattak a magyar olvasók néhány jelentős zsinati teológus gondolataival, a zsinat szellemében született Concilium folyóirat írásaival, de itt csodálkozhattak rá először Pierre Teilhard de Chardin új távlatokat nyitó teológiájára is. A szorosan vett teológiai témák mellett helyet kaptak irodalmi és kulturális események is. Új távlatokat nyitott a modern természettudományok és a vallás, a tudomány és a hit viszonyát vizsgáló írásaival is.

Boór János élete valóban eggyé forrott a Mérleggel. Aki kézbe veszi bármelyik számát, elcsodálkozik azon a tágas panorámán, amely megnyílik előtte: könyvek, előadások és folyóiratcikkek ismertetése mellett híreket kapunk a világ- (pontosabban az európai) egyháznak a zsinat után fölpezsdülő életéről. A rendszerváltás előtti évek egyes számaiban ma lapozgatva az olvasó elcsodálkozik, hogyan bukkantak fel már akkor is olyan témák az egyház életében, amelyek ma is sokakat foglalkoztatnak – amilyen például a felelős családtervezés, a vegyes házasság, az ökumenikus kapcsolatok, a teológia és a tudomány kapcsolatának kérdése. Alig lehet elképzelni, mekkora munkát jelentett a (főleg német és francia nyelvű) szellemi termésből kiválogatni a közlésre alkalmasakat, majd azokat lefordítani magyarra – s ennek a munkának oroszlánrészét a főszerkesztő egyedül végezte! S akkor még nem esett szó szükséges anyagi fedezet előteremtéséről, aztán pedig arról a küzdelemről, hogy a Mérleg bejuthasson Magyarországra is: 1969-től hivatalosan is megrendelhetővé lett a Magyar Postán keresztül. A példányszámok imponálóak: 1000, 5000, majd 2000 példányban jelent meg.

1990-ben megnyíltak a határok, szellemi értelemben is. A Mérleg páratlanul fontos szerepe azonban továbbra is megmaradt, hiszen kevesen engedhették meg maguknak külföldi könyvek, folyóiratok beszerzését. Másrészt pedig egyedülálló az Egyház életének az a széles távlatokat nyitó áttekintése, amelyet a Mérleg a rendszerváltozás után is változatlanul nyújtani tudott (bár persze mindig akadtak olyanok, akik az egyházi élet integritását féltették ettől a tágas szemlélettől).

A lap a rendszerváltozás után fokozatosan hazaköltözött. Bár 2004-ben Boór János visszavonult a főszerkesztői feladatoktól, de „főmunkatársként” továbbra is oroszlánrészt vállalt a lap szerkesztésében, amely a megnehezült körülmények miatt az utóbbi tíz évben kénytelen volt egyre jobban ritkítani a megjelenését. Nagy szerencse, hogy a lap hatalmas kincset érő, teljes anyaga elérhető digitális változatban. Boór János földi élete befejeztével valóban pótolhatatlan űrt hagyott maga után, nemcsak szűkebb családja, rokonai, barátai és tisztelői körében, de félő, hogy a Mérleg sorsában is.

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír