Papp Miklós előadása elején leszögezte: „A liturgia nem azzal kezdődik, hogy vasárnap kilenc órakor betoppanunk a templomba. Már előző este el kellene kezdenünk fölszítani magunkban a vágyat, hogy szeretnénk találkozni Istennel és szemtől szembe látni őt. Soha nem lennénk képesek Istenre vágyni, ha ő már előtte nem nem vágyna ránk.”
Gyakorlatias tanácsot is adott a készülethez: szombat este érdemes elmondani az áldozás előtti imát. A készülethez hozzátartozik a böjt is. A papság igyekszik már éjféltől a másnapi szentáldozásig tartózkodni az ételektől. „Miért fontos ez? A nyugati ember ésszel akar találkozni Istennel, de ha a testem is sóvárog, hogy magához vegye az Eucharisztiát, talán a lelkem is könnyebben mozgásba lendül” – magyarázta Papp Miklós.
A görögkatolikus pap szólt a liturgia három részéről, az áldozati kenyér és bor előkészítéséről; a tanító, valamint az áldozati részről. A szentáldozással kapcsolatban hangsúlyozta: közösségbe hoz a Szentháromsággal, és egymással is egyesít minket; közelebb kerülhetünk általa házastársunkhoz, gyermekeinkhez – mindig van egy közösségi dimenziója is. A pap mindenkit megáld az Eucharisztiával, azt is, aki nem áldozhat, ezért is fontos részt venni a Szent Liturgián.
„Békével távozzunk” – ez az útra bocsátás régebben egyfajta harci kiáltásként hangzott: megtapasztaltuk az Eucharisztia tüzét, vigyük ki a világba. Az első keresztények úgy távoztak a liturgiáról, hogy nem tudták, ki fog még élni következő vasárnap.
Papp Miklós e szavakkal engedte útjára a hallgatóságot: „Menjetek, és az egész életetek legyen liturgia.
Az életünk és a liturgia nem két világ,
ahogy az egész életemet beviszem egy-egy liturgiára, úgy viszem ki aztán a liturgiát az életembe.”
Az előadásról szóló részletes beszámolót ITT olvashatják.
Az előadás-sorozatról további információ a főiskola honlapján található.
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria