Az én papom: Mátyás Imre komlói plébános

Nézőpont – 2016. augusztus 24., szerda | 19:59

„Az én papom” kampányunkra szeretettel várjuk olvasóink írásait 500–2000 karakter terjedelemben, jó minőségű fotóval (jpg formátumban). Mátyás Imrét Borbás Sándor papnövendék mutatja be.

Mátyás Imre 1966. augusztus 13-án született Szekszárdon, gimnáziumi éveit Esztergomban, a ferenceseknél töltötte. Papi hivatásában meghatározó szerepet játszottak azok a személyes megtapasztalások, istenélmények, melyek gyermekkora óta jelen voltak életében, különösen az Istennel való személyes kapcsolat, melyet imádságban tapasztalt meg. A papságra a győri, majd a pécsi szemináriumban készült. 1994. június 18-án szentelte pappá Mayer Mihály megyéspüspök Pécsen. Első szolgálati helye Komló volt, a mecsekjánosi plébánián való lakhatással. Itt egy évet töltött, majd a svájci Fribourgban folytatta tanulmányait. 2002-ben a helyi közösség örömére mint plébános tért vissza Komló városába.

Lendületes, modern gondolkodású személyiség, aki ugyanakkor fontosnak tartja a folytonosságot, az egyház gazdag hagyományait, különösen azt a megszentelő tevékenységet, melyet a szentmisében fedezhetünk fel leginkább. Vagyis azt, hogy a Krisztusban már hívő emberek a szent liturgia, a szentmise által Isten felé fordulnak és így megszentelődnek. Lelkipásztori munkája során nagy figyelmet fordít a liturgia méltó ünneplésére, a hitoktatás, a lelkipásztori adminisztrátori feladatok és az egyházközség gazdálkodásának szakszerű, korszerű és a II. vatikáni zsinat tanításának megfelelő ellátására. Tizennégy éve tartó komlói szolgálata alatt mind fizikai, mind lelki szempontól igyekezett megerősíteni a plébániához tartozó valamennyi templom közösségét. Ennek szimbolikus jelei a korszerűsödött egyházi épületek. A változások és megpróbáltatások kihívásaira a lelki élet területén is igyekszik korszerű módon válaszolni, szolgálata alatt indulhatott el a katolikus iskolai és óvodai nevelés a városban.

Imre atya egyszerűsége (gyakran mondogatja: „Haszontalan szolga vagyok, csak azt teszem, ami a kötelességem!”), valamint a Jóisten és embertársai felé való nyitottsága („Istennek hála, nektek pedig köszönet”) hamar rokonszenvessé vált számomra. Mosolya és derűje reménységgel tölt el, amikor elbizonytalanodom, a vele folytatott beszélgetések hozzájárulnak ahhoz, hogy minél valóságosabb kép alakuljon ki bennem a papi életről, őszinte szavai és világos iránymutatása tovább mélyítik hitemet és az egyházi szolgálatra való elköteleződésemet.

Borbás Sándor
1. éves papnövendék

Kapcsolódó fotógaléria