Az Eucharisztia ünneplése 101. (2. rész)

A Te Deum laudamus himnusz tizenhatodik versének alapjait keresve elsőként az Egyház hitvallásaihoz fordulunk. A Traditio apostolica szövegében találjuk a következő megfogalmazást: „aki a Szentlélektől Szűz Máriából született” (DH 10). Hasonló megfogalmazás szerepel Toledói Szent Ildefonz De cognitione baptismi című művében (DH 23). A nyugati hitvallásformulák mellett mégis a keletiek felé fordítjuk figyelmünket, és leginkább Jeruzsálemi Szent Kürillosz katekéziseit olvasva keresünk választ: „Teli ajakkal magasztaljuk a Szűztől született Istent. (…) Legelőször is azt kérdezzük magunkban, minek a kedvéért szállt alá Jézus? (…) Nagyon megsebzett volt az emberi nem, lábától a fejéig nem maradt rajta ép rész. (…) Nem hagyta az Atya elveszni nemünket. Elküldte a mennyből Fiát, az Urat, az orvost. (…) Ám lássuk világosan, hogy szűztől születik az Úr. (…) Az illett a legtisztábbhoz és a tisztaság Tanítójához, hogy szennytelen menyegzői szobából jöjjön ki. (…) Nem szégyellte tehát, hogy ilyen tagokból álló testet vegyen fel, aki ezeknek a testtagoknak az alkotója. Ki mondja ezt nekünk? Jeremiásnak mondja az Úr: Mielőtt megalkottalak volna, az anyaméhtől fogva ismertelek téged, és mielőtt anyád megszült volna, megszenteltelek. Aki tehát az ember megalkotásánál nem utálkozott tőle, hogy hozzáérjen, ő szégyellte volna a maga miatt alkotott szent testet megalkotni, az istenség függönyét?” (XII. katekézis, 1.3.7.8.23.26; vö. DH 41.)

Ezt követően Szalamiszi Epiphaniosz rövidebb hitvallása már így szól: „aki értünk, az emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből, és megtestesült a Szentlélekből és Szűz Máriából, és emberré lett” (DH 42). A bővebb formula (DH 43) az Athanasziosz-féle hitvalláson keresztül (DH 46) mindig pontosodott, és csiszolódott a hittitok megfogalmazása. Kérdésünket tekintve figyelemreméltó a Nagy Szent Makariosz bölcs mondásaiból kiolvasható szöveg: „aki az idők beteljesedésével a bűn eltörlésére otthont vett a testben, amely Szent Szűz Máriából való születéssel valósult meg benne” (DH 55; vö. 56).

Az I. toledói zsinat hitvallásában már a következőket olvassuk: „Isten megszentelte a Boldogságos Szűz Mária méhében, és a Fiú onnan férfi magja nélkül nemzettetett, valóságos embert vett fel magába (atque ex ea verum hominem, sine viri generatum semine suscepisse). (…) Ő Urunk, Jézus Krisztus” (DH 189).

Alapvetően megmarad a kérdés, hogy a Te Deum laudamus krisztológiai tételeinek és sorainak szerkesztője mennyire értelmezte a megtestesülés misztériumában a megváltó kereszthalált, amellyel Isten Báránya megmentette a világot: „hogy a vétkeknek kiszolgáltatott teljes embert megszabadítsa minden bűntől” (DH 149; vö. 231), ahogyan a XI. toledói zsinat hitvallásában olvassuk: „A három személy közül egyedül a Fiú személyéről hisszük, hogy az emberi nem megszabadításáért (pro liberatione humani generis hominem verum assumpsisse) bűn nélküli, igaz emberséget vett fel a Szent és Szeplőtelen Szűz Máriától” (DH 533; vö. DH 539). 

Magyar Kurír