Az Eucharisztia ünneplése 101. (3. rész)

Nézőpont – 2021. június 13., vasárnap | 12:00

Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.

Te Deum laudamus himnusz „Te, hogy megmentsd, magadra vetted az embert – nem irtóztál a Szűz méhétől” szakaszának hátterében nemcsak hitvallásformulákat és megnyilatkozásokat találunk, hanem alapvető irodalmi forrásként felismerjük a már említett A pogány vallások tévelygéséről című mű sorait is Firmicus Maternus tollából. Könyvének 24. fejezetében a következőket olvassuk: „Krisztus, az Isten Fia, hogy az emberi nemet kiszabadítsa a halál kötelékéből, elszenvedte mindezeket, hogy levegye rólunk a szolgaság kemény igáját, hogy az embert visszaadja az Atyának” (De errore 24,2). Majd néhány sorral lejjebb: „Minden elem zavarba jött a harcos Krisztus miatt – tudniillik akkor, amikor először fegyverezte fel az emberi testet a halál zsarnoksága ellen. Három napon át harcoltak így viaskodva, míg végül, gonoszsága erejének legyőztével, megtört a halál” (De errore 24,2). A feltámadás misztériumának leírásakor pedig így kiált fel a szerző: „Ujjongott az üdvösséget adó Isten, és diadalkocsiját az igazak és a szentek serege követte. Akkor emelkedett örömmel kiáltotta a felszabadult emberség: Halál, hol a te fullánkod?” (De errore 24,4) Ebből a szakaszból lépünk át a következő kérdéskörhöz. Ez pedig a kereszthalál, a feltámadás és a mennybemenetel misztériumának kapcsolata az ember üdvösségével.

Annyi eddig is bizonyos volt, hogy a himnusz krisztológiai részét teljes egészében áthatja a 24. zsoltár és annak korai keresztény értelmezése. De az is bizonyos, hogy mai kifejezéssel élve a zsoltár értelmezésében benne van az ember beteljesedésének keresztény felfogása, ahogy ezt Szent Athanasziosz is mondja: „most nem a törvény szigora következtében halunk meg mi, akik Krisztusban hiszünk, mint hajdan (mert megszűnt az átok), hanem mivel a feltámadás kegyelmével megszűnik és megsemmisül a rontás, immár csak a testi halandóság következtében áll elő az időben a feloszlás, amely időt mindenkinek Isten szabott meg, hogy majd még dicsőségesebb feltámadásban részesülhessünk” (Szent Athanasziosz: Az Ige emberré válásáról, 21.).

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria