Az Eucharisztia ünneplése 108.

Nézőpont – 2021. október 31., vasárnap | 12:00

Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják

És kormányozd őket, és emeld föl egészen az örökkévalóságig. A Bangor Antiphonale változatában: et extolle illos usque in saeculum (és emeld fel őket nemzedékeken át), a mozarab változatban: et extolle illos usque in saeculum et in saecula saeculorum (és emeld fel őket nemzedékeken és a századok századain át), míg a ma ismert és használt szövegben: et extolle illos usque in aeternum (mindörökké).  

A Zsolt 28,9 megjelenik a Te Deum laudamus himnusz soraiban, az Úr a népének pásztorként tűnik fel: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem. (…) Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem.” (Zsolt 23,1b–2.4); „Figyelj ránk, Izrael pásztora, aki Józsefet nyájként vezérled!” (Zsolt 80,2); „Mint pásztor, legelteti nyáját, karjával összegyűjti a bárányokat, és ölébe veszi, az anyajuhokat gondosan vezeti.” (Iz 40,11)

Szent Ágoston a zsoltár fölötti elmélkedésében így fogalmaz: „közbenjárok tehát, miután újjáéledt a testem, mert mondottad: Kérjed tőlem és örökségül néked adom a nemzeteket (…), és vezéreld őket e mulandóban, és vidd el őket az örök életbe.” (En. in Ps 28.9)

A Zsolt 28,9 jelenléte himnuszunkban nem véletlenszerű. Ahogyan a krisztológiai részt megelőző szakaszok esetében felismerhető volt egy húsvéti eucharisztikus imával való kapcsolat, úgy ebben az esetben a húsvét éjszakáján történő keresztelési szertartást és a kereszteltekért mondott könyörgés szavaira tett utalást is felfedezhetjük, amely nem független az eucharisztikus liturgiától. Ilyen értelemben a 28. zsoltár szavai a már korábban idézett, Péter 1. leveléből vett szakasz fényében az újonnan megkereszteltekről és a már régebb óta megkereszteltekről szólnak: „Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megszerzett nép vagytok, hogy hirdessétek annak üdvözítő tetteit, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára, akik egykor »nem nép« voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik számára azelőtt nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek (…), de most megtértetek lelketek pásztorához és felügyelőjéhez. Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok.(1Pét 2,9–10.25)

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria