Az Eucharisztia ünneplése 130. (1. rész)

„Mivel rátekintett szolgálójának alázatosságára. Ím’ ezért boldognak mondanak engem mostantól az összes nemzedékek.” Mária énekének ezek a sorai (Lk 1,48) valójában a megelőző versekkel alkotnak gondolati egységet (vö. 1,32–33.45.47). Mária alázatos énekében visszhangzik az üdvtörténet megaláztatásban élő, alacsony sorból, hátrányból induló asszonyainak és szenvedő anyáinak (vö. Lk 2,35b; Jn 19,25) fohásza: „Figyelembe veszi a nyomorultak imádságát, és nem veti meg könyörgésüket. Jegyezzék fel ezt a jövendő nemzedéknek, hadd áldja az Urat az a nép, amelyet majd teremt.” (Zsolt 102,18–19; vö. Zsolt 138,6; Iz 53,7–8; ApCsel 8,33) 

Így elsőként Hágár személye jut eszünkbe: „Azután pedig így szólt az Úr angyala: »Íme, fogantál, s fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert meghallotta az Úr nyomorúságodat.” (vö. Ter 16,11 héb. oní) Gondolhatunk Lea esetére is: „Fogant tehát és fiút szült, és elnevezte Rúbennek, mondván: »Rám tekintett az Úr megaláztatásomban: most majd szeretni fog engem az uram!«” (Ter 29,32) Leginkább kiemelkedő Hanna könyörgése: „Fogadalmat is tett, és ezt mondta: »Seregeknek Ura, ha letekintesz és meglátod szolgálód nyomorúságát, ha megemlékezel rólam, nem feledkezel el szolgálódról, és fiúmagzatot adsz szolgálódnak, akkor az Úrnak adom őt élete valamennyi napján, és borotva nem éri a fejét.«” (1Sám 1,11) 

Ám nemcsak a Szentírás asszonyainak, hanem az egész népnek a megaláztatását és nyomorát is megtaláljuk Mária énekében (vö. Kiv 3,9; Zsolt 68,11; 1Sám 9,15–16; Lk 1,25; Lk 9,38). Mária alázatosan hálát ad az Úrnak, mert hordozója annak, aki minden szenvedő fájdalmának hordozója (vö. Iz 53,4; Jn 1,29). De ő maga is részese ennek a teherhordozásnak.

A méhében növekvő magzat gyökeres változást hoz a történelemben és mindazok életében, akik megaláztatást szenvednek. Ezért is fontos a szakaszban található pozitív irány, amelynek ismét vannak ószövetségi párhuzamai: „Másikat is szült Zelfa, s ekkor Lea azt mondta: »Ő a boldogságomra szolgál, mert boldognak mondanak engem az asszonyok!« Ezért elnevezte Ásernek. (Ter 30,13; vö. Ter 30,23) „Akkor majd boldognak hirdet titeket minden nemzet, mert kívánatos ország lesztek – mondja a Seregek Ura.” (Mal 3,12; vö. Zsolt 71,14–17; 72,17)

Végül Lukács evangéliumában visszacseng a Boldogságos Szűz ujjongása, de Jézus hallgatóságából: „Történt pedig, hogy amikor ezeket mondta, a tömegből felkiáltott egy asszony: »Boldog a méh, amely hordozott, és az emlők, amelyeket szoptál!« Erre ő azt mondta: »Inkább azok a boldogok, akik Isten szavát hallgatják, és megtartják azt!«” (Lk 11,27–28; vö. Lk 1,45)

Kép: Fra Angelico: Mária és Erzsébet találkozása (1433–34)

Magyar Kurír