Az Eucharisztia ünneplése 155/12.

Úrnapja napközi imaórái közül a nona (kilencedik óra, vagyis délután három órától) antifónája: Amikor az Úr megtörte a kenyeret, a tanítványok felismerték őt, alleluja. Énekelt formában: Et intravit cum illis (III. módus, eredendően húsvét nyolcadát követő harmadik hét csütörtöki Benedictus-antifóna). Az imaórák liturgiájának antifónája az emmauszi tanítványok elbeszélésének két verséből lett összeállítva: „Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől.” (Lk 24,30–31) Az énekelt változat egy verssel többet közöl: „Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik” (Lk 24,29–30). A tanítványok számára Jézus közösségvezetői és családfői gesztusa (vö. Lk 9,16) egyedülálló jelleget visel: úgy végezte ezt a szertartást, mint senki más azelőtt, ezért is hagyott nyomot a tanítványok emlékeiben.

Az ismeretlen, akit estére befogadtak, most nem vendégként, hanem családfőként viselkedik, mert a Jeruzsálemtől Emmauszig megtett úton az ismeretlen idegen több lett a tanítványok számára.

A látásra és hitre történő eljutásuk azáltal valósult meg, hogy a legsötétebb élethelyzetben – jelképe ennek az ismert megjegyzésük: „Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!” (Lk 24,28) – a tanítványok nem feledkeztek meg a Jézustól tanult magatartásról, hozzá hasonlóan befogadó vendéglátók lettek, vagyis a szó szoros értelmében tanítványok.

Ezzel kibontakozott egy folyamat, amely óriási változást eredményezett: már nem az addigi emlékeik Jézusa volt fontos számukra (vö. Lk 24,21), hanem a Feltámadottal való találkozás tapasztalata: egy új forma (vö. Mt 25,34b–36.40).

Az antifónák révén érthetővé válik számunkra, hogy a kenyér színe alatt a feltámadt Krisztussal találkozunk; már nem testi szemmel, hanem a szív szemével látjuk őt (vö. Lk 24,31.45; ApCsel 16,14). Az evangélium számunkra ismert görög szövegében a fogta (labón), áldást mondott (eulogéo), megtörte (kláo) mind az elbeszélt mozzanat igeidejére, míg az odanyújtotta (epidídomi) folyamatos cselekvésre utal.

A Feltámadott, létmódjának megfelelően, folyamatosan adja számunkra önmagát az eucharisztikus színek alatt.

Az antifóna latin nyelvű szövegének dallamában az accepit, benedixit, fregit (befejezett jelen) díszes, öblös dallamvonulata a fregit szót követően várakozásra ösztönöz, mivel a porrigebat illis (odanyújtotta nekik – folyamatos múlt) szókapcsolatra vezeti a figyelmünket, az egész dallamív erre irányul: Jézus mindezt folyamatosan ajándékozza nekünk. Érdekesség, hogy a dum recumberet cum illis és az ac poggigebat illis dallami egyszerűsége milyen szépen összetartozik: asztalhoz ült velük – odanyújtotta nekik. A délutáni zsolozsma zsoltáraival kapcsolatban az antifóna szépen hangsúlyozza az Eucharisztia családi asztalközösség jellegét, mint az Isten és az ember közötti kapcsolat helyreállítását.

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír