Az Eucharisztia ünneplése 67.

Nézőpont – 2019. október 6., vasárnap | 12:00

Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.

Akiknek két szín alatt adott testet és vért, hogy kettős lényeg egésze táplálja az embert. 

Verbum supernum prodiens kezdetű himnusz harmadik versszaka folytatja az utolsó vacsora elbeszélését, és annak feltárását, miért is alapította az Úr az Eucharisztia szentségét. A harmadik versszak első sorai elsősorban a tanítványokról szólnak, akiknek Jézus a kenyér és a bor színe alatt testét és vérét adta. A harmadik és a negyedik sor feltárja előttünk a misztériumot: Jézus Krisztus isten-emberi magánvalóságának egységével kívánja táplálni az embert. Mindehhez hozzájárul annak ténye is, hogy a harmadik versszak több biztos hitigazságot foglal össze: a kenyér és a bor maradandó színei alatt az utolsó vacsorán az Úr ténylegesen a tulajdon testét és vérét adta táplálékul, mégpedig a maga teljes magánvalóságában, ami azt jelenti, hogy ő egy isteni személy két természettel.

Ilyen értelemben János evangéliumának 6. fejezete és az utolsó vacsora eseményeinek szinoptikus elbeszélései, valamint Szent Pálleírása (vö. Mt 26,26–28; Mk 14,22–24; Lk 22,14–20; 1Kor 11,23–25) jelenik meg Szent Tamás himnuszában, mint a vacsora eseménye és annak – János evangélista teológiai koncepciójában – kronológiai szempontból megelőző alapozása. Mindazt tehát, ami a vacsorán történt, Jézus a tanítványai számára már megalapozta a kafarnaumi beszédében. A harmadik versszak második részében Szent Tamás Jézus ígéretére épít, miszerint tulajdon testét és vérét adja eledelül tanítványainak. Ennyiben nem csupán lelki eledelként adja magát az Úr, hanem konkrét valóságában. A Jézusban való hit és bizalom, valamint a testéből és véréből való táplálkozás szoros kapcsolatot alkotnak egymással nemcsak az utolsó vacsorán jelen lévő tanítványok számára, hanem azoknak is, akik az ő szavukra hinni fognak Jézusban. János evangéliumában Jézus nem a sokaság kérdésére válaszol (Jn 6,25), hanem a hétköznapok veszendő kenyeréről a mannára tér át, majd tematikailag az élő kenyérre fordítja a szót, végül pedig saját magát azonosítja az élő kenyérrel (Jn 6,41). Ez az az eledel, amelyért a hitnek munkálkodnia és fáradoznia kell. Jézus Krisztus több mint Izrael életadói: Mózes, a Tóra és a manna. A mennyből alászálló élő kenyér a megtestesült Krisztus, aki maga az Élet és az Út, aki önmaga személyében mutatja meg az Istennel való egyesülésre vezető utat: benne Isten egyesíti magával az embert, az embert pedig önmagával. A Verbum supernum himnusz harmadik versszaka ennyiben az Eucharisztia misztériumában feltáruló krisztológiát és megváltástant mint dicsőítő éneket adja ajkainkra, és az Eucharisztia alapításának okát és célját mondja el.

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria