Az Eucharisztia ünneplése 74.

Nézőpont – 2020. január 5., vasárnap | 12:00

Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.

Te legyél a mi örömünk, aki jövendő jutalmunk vagy, legyen a mi dicsőségünk tebenned, a századok során mindenkor. Ámen.

Iesu nostra redemptio kezdetű himnusz záróversszaka a harmadik versszak gondolatát folytatja. Minthogy a keresztény ember leghőbb vágya az Úr színének látása, ezért kéri az Urat, hogy ő legyen az öröm és a színelátás boldogsága mint jutalom. Soraival Szent Ágoston Isten városa című művének tanítására utal: „Az lesz az erény jutalma, aki az erényt adta, és önmagát ígérte neki, önmagát, akinél semmi nem lehet jobb és nagyobb. Mert mi mást jelent, amit a próféta által mondott: »Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek«, mint hogy »Én leszek az, aki megelégíti őket, én leszek, amire az emberek őszintén vágynak: élet, üdvösség, táplálék, gazdagság, dicsőség, tisztesség, béke és minden jó«? Helyesen értjük így az apostol szavait is: »Hogy Isten legyen minden mindenben«. Ő lesz vágyaink végső célja, akit majd vég nélkül látunk, untalan szeretünk, fáradhatatlanul dicsérünk. Ez az ajándék, ez az érzület, ez a cselekvés, amint maga az örök élet is, közös lesz mindannyiunk számára” (Szent Ágoston, Isten városa, 22,30,1). Ezért is akar a szerző erényes életet élni: irgalmasságban, jogban és szeretetben. Végső soron Krisztusban akar dicsekedni mostantól fogva örökké: „Ezt mondja az Úr: Ne a bölcsességével dicsekedjék a bölcs, s ne az erejével az erős, és a gazdag se a gazdagságával dicsekedjék, hanem aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy van benne értő lélek, és ismer engem, mert én vagyok az Úr, és én kegyelemben, igazságban és hűségben kormányozom a földet; ezekben lelem kedvemet – mondja az Úr” (Jer 9,22–23; 2Sám 2,10). Valamint: „Így senki sem dicsekedhet Isten előtt. Általa van nektek életetek Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett. Így teljesül az Írás: »Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék«” (1Kor 1,29–31; 2Kor 10,17).

A himnusz XIII. századtól nyomon követhető eucharisztikus értelmezése és alkalmazása éppen arra épül, hogy a jutalom zálogát már ma megkapjuk, midőn Krisztus eucharisztikus Testét és Vérét magunkhoz vesszük, szentségimádás és szentséglátogatás során imádva szemléljük.

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria