Az Eucharisztia ünneplése 85.

Nézőpont – 2020. május 24., vasárnap | 12:00

Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.

Te Deum laudamus kezdetű himnusz zenei vázának vizsgálata rámutatott a Graduale Romanum XV. Gloria tételével való rokonságra, de arra is, hogy dallami eredete visszanyúlik a gallikán liturgia zenei hagyományához. A kutatók ugyanakkor azt is kimutatták, hogy a szövegi és dallami megformálás három részt különböztet meg: az első kettő általában 4. tónusú zsoltározásra épül, a harmadik rész szabadabb, antifonális jellegű. A himnusz szövegének és dallamának három része kapcsolatban áll egymással: az I. rész (a Paraclitum Spíritum szöveggel bezárólag) szoros kapcsolatot mutat egy keresztény, nagy valószínűséggel húsvéti eucharisztikus anafórával: ez egy szentháromságos dicséret, amely az Atyát szólítja meg, és tartalmaz egy hármas Sanctus felkiáltástDallama, ahogyan már jeleztük, archaikus modalitásra utal. A II. rész (a Tu rex gloriae szakasztól kezdődően egészen a sanguine redemisti szakaszig) Krisztust, a Megváltót dicséri. A szöveg témájának változása megmutatkozik a dallam módosulásában is. Ez a két rész az ősi himnusz anyagát képezi. Az irodalmi elemzések során világossá vált az is, hogy a szöveg három hétverses szakaszra tagolható, ezen belül a Te per orbem terrarum szövegrész szimmetrikus felépítést mutat. A III. rész (a Salvum fac populum tuum résztől a végéig) egészen más szövegi és dallami egységet képvisel.

Liturgikus kiadványainkban a hálaadó himnusznak több dallamváltozata is található, így a Graduale Romanum (1908) két dallamot – tonus sol(l)emnis, vagyis ünnepélyes tónust és egy másik énekmódot, a római szokásnak megfelelőt – közöl, a Graduale Novum II (2018) pedig az előző kettőt, és még egy dallamot, amelyet tonus simplexnek nevezünk. Modális szempontból ugyanebbe a családba tartozik a milánói ambrozián dallam, amely kivitelezésében különbözik a Graduale Romanum három dallamától.

Magyarországi sajátosságként említjük egyrészt a XV. századi Pálos antifonáléban található latin, és annak nyomán keletkezett magyar nyelvű dallamváltozatot. Ez az 1500 és 1526 között keletkezett Peer-kódexben található (M. Nyelvemlék 12.), amely egy bizonyos Csepeli Simon nevű, minden valószínűség szerint művelt ember tulajdonában volt. A Pálos antifonáléban és a Peer-kódexben található dallam érdekessége, hogy míg a gregorián európai variálódásaiban általában három, addig esetünkben négy dallamképletet találunk. Ennek a változatnak nincs párhuzama a monasztikus gyakorlatban, és különbözik a ferences változattól. A Peer-kódexben található magyar nyelvű fordítás meglehetősen szabad, inkább interpretációra hajló jelleget visel. Ennek a dallamnak különböző változatai a protestáns graduálokban is továbbélnek (XVI–XVII. század). A XVII–XVIII. században ferences közvetítéssel egy itáliai dallam terjedt el hazánkban, amely egyszerűsített és recitatív formában vált közismertté Sík Sándor SchP rímes szövegével. Ezt a szöveget használja Az imaórák liturgiája is.

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria