Az Eucharisztia ünneplése 98 (3. rész)

Nézőpont – 2021. február 14., vasárnap | 12:00

Sztankó Attila liturgikus jegyzetét olvashatják.

János evangéliumának tanítására visszatérve elmondhatjuk, hogy a tanítványok azután kapták meg végérvényesen és maradandóan a vigasztaló Szentlelket, miután Jézus megdicsőült kereszthalálában, feltámadásában és mennybemenetelében, vagyis kinyilvánult, hogy ő az Úr. Jézus, a feltámadt Úr, leheléssel adta át Lelkét tanítványainak: „Aztán újra szólt hozzájuk: »Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.« S miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: »Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak«.” (Jn 20,21–22)

Ebben az evangéliumi elbeszélésben találjuk a küldetés és a vigasztalás okát és célját. Ebben a részletben nyer összefoglalást az, hogy milyen a Vigasztaló és az Atya (vö. Jn 14,16.26), a Vigasztaló és a Fiú (vö. Jn 14,16; 16,7; és Jn 15,26; 1Jn 4,2; 1Kor 12,3), a Vigasztaló, a tanítványok (vö. Jn 14,26) és a világ viszonya (vö. Jn 14,17; 16,8; Mk 3,29).

A világ az Istentől elidegenedett embereket jelenti. A világ nem ismeri a Lelket, létét ezért vigasztalan sötétség jellemzi. A tanítványok pedig azok, akik emlékeznek Jézus szavaira, mégpedig az igehirdetés során, a mindennapi tanúságtételben (életmód) és az Eucharisztia ünneplésében: „Amikor eljött az óra, asztalhoz ült az apostolokkal együtt, és azt mondta nekik: »Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvednék. Mert mondom nektek: többé nem eszem belőle, amíg be nem teljesedik az Isten országában.« Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt: »Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között. Mert mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.« Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!« Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: »Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik«.” (Lk 22,15–20) Továbbá: „Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: »Ez az én testem, amely értetek van. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!« A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: »Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre!« Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.” (1Kor 11,23–26)

A Lélek a Vigasztaló, mert benne ismerjük fel a szeretet összefüggéseit: teremtés, megtestesülés, kiengesztelődés, Eucharisztia.

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria