Az Eucharisztia ünneplése 99. (3. rész)

Ahogyan az a Te Deum laudamus elemzésének előző részeiben láthatóvá vált, a 24. zsoltár dicsőség királya (héberül melech hakabód, görögül baszileusz tisz doxisz) kijelentésének Krisztusra történő alkalmazása során összekapcsolódott két fogalom: a dicsőség Ura és Királya. Jusztinusz a zsoltár szavainak beteljesedését elsősorban az Úr mennybemenetelében látja: „Hallgassátok meg itt azt is, hogy miként jövendölte meg mennybemenetelét. Így hirdette: Táruljatok fel egek kapui, nyíljatok meg, hogy bevonuljon a dicsőség királya. Kicsoda ő, a dicsőség királya? Az erős Úr, a hatalmas Úr! És hogy az egekből dicsőségesen fog eljönni, hallgassátok meg, mit mondott erről Jeremiás próféta. Ezek szavai: Íme mint Emberfia érkezik az ég felhőin, és vele angyalai.” (Jusztinusz, I. Apológia, 51.)

A Párbeszéd a zsidó Trifónnal című könyvében az apologéta még mélyebben értelmezi a zsoltárt: „De most te egyezz bele, hogy először én idézzem fel azokat a jövendöléseket, melyeket akarok, annak igazolására, hogy a Krisztust Istennek, a hatalmasságok és Jákob Urának is nevezi őt a Szentlélek hasonlatban. (…) amikor a mi Krisztusunk feltámadt a halottak közül, és felment az égbe, az egekbe, az Istentől rendelt fejedelmek parancsot kaptak, hogy nyissák meg az egek kapuit, hogy bevonuljon ő, aki a dicsőség királya, és felmenvén az Atya jobbjára ült, míg ellenségeit lábai alá nem teszi zsámolyul, mint az egy másik zsoltárból világosan kiderül. Mivel a mennyei fejedelmek nem szép, tiszteletet parancsoló külsőben látták, ezért kérdezgették: Kicsoda ő, a dicsőség Királya? Akkor a Szentlélek, vagy az Atya, vagy éppen saját személyében így válaszolt meg nekik: A hatalmasságok Ura, ő a dicsőség királya (…) Ennek az Isten Fiának, minden teremtmény elsőszülöttjének, aki Szűz által született és szenvedő emberré lett, akit Poncius Pilátus alatt népetek keresztre feszített, meghalt és feltámadt a halálból, és felment az égbe, az ő nevére minden démon elmenekül, legyőzötten meghátrál” (36,2.5; 85,2.).

Jusztinuszhoz hasonlóan ír Iréneusz is Az eretnekségek ellen című művében (vö. IV,33.13), míg Tertullianus inkább megváltástani szempontból értelmezi a zsoltárt.

Magyar Kurír