Párbeszéd a liturgiáról: Az örök visszatérés

Az ember ciklikusan éli meg az időt. Ennek alapja egyrészt a kozmikus tapasztalat: az égitestek mozgása, a napszakok, hetek, hónapok, évszakok ritmusa határozza meg. Az ókori ember egészen e sorsszerű körfogás foglyának érezte magát. Külön istene is volt ennek a ciklikus időnek: Kronosz, aki fölfalja fiait. Ezek szerint a történelem, a világ ismétli önmagát, végzetszerűen bekövetkezik újra és újra mindaz, aminek meg kell történnie: az ember nem tehet sok mindent.

Ugyanakkor az idő ciklikus tapasztalata lehetővé teszi, hogy számunkra fontos értékeket megünnepeljünk. Az évszakok váltakozása egyszerre hordozza magában a születés és a halál élményét. A gyász és a születés feletti öröm, a küzdelem és a győzelem, a nélkülözés és a bőség gondolata kísérik végig a kozmikus évet. Az ember évszakok kezdetével, csillagászati fordulópontokkal kapcsolja össze isteneinek és hitének születését. Ünnepé varázsolja egy évszak beköszöntét, ünnepeket csatol az évszakokból fakadó mezőgazdasági munkákhoz. A nap és a csillagok járásához igazítja időszámítását. Megüli szeretteinek évente visszatérő születés- és névnapját, évfordulókkal, jubileumokkal teremt magának alkalmat az ünneplésre.

Ebbe a természetes körforgásba ojtja be az Egyház az üdvösség misztériumának ünneplését. A liturgikus év természetes alapja a kozmosz éves ciklusa, az örök visszatérés alapvető emberi tapasztalata. Az Egyház számára az idők közepe, vagy ahogyan Lukács evangélista mondja, az idők teljessége Jézus Krisztus eljövetelével valósult meg. Az idő azóta nem végzetszerű körforgás, hanem az üdvösség ideje: az Isten, aki időtlen és örökkévaló, a megtestesüléskor magára vette az ember idejét, hogy abból az üdvösség ideje legyen: ez azt jelenti, hogy Jézus óta minden pillanat magában hordozza az Istenhez való közelséget, minden pillanat a mi javunkért és az ő dicséretére adatik nekünk. A jelen pillanat lesz a legfontosabb, ez Krisztus ideje, nem visszatérő körforgás többé, hanem egy-egy lépés az üdvösség útján, a végső beteljesedés felé. Az idők közepe, teljessége Jézus óta itt és most van: Jézus szavaival: Az Isten országa köztetek van.

Az Egyház tehát a ciklikusan visszatérő időben ünnepli a Jézusban az Atya akaratából megvalósuló üdvösséget, mely ma is tovább él köztünk a Szentlélek által.

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír