Az üdvösségre nem vezet más út, csak a kereszten át – Jan Niemiec püspök végrendelete

Jan Niemiec a przemyśli egyházmegye 34 éves papjaként 1992-ben önként jelentkezett misszióba, és Ukrajnába ment. Az ország függetlenségének első éve volt – ebbe az országba nem az egyházi karrierről álmodozó papok mentek, hanem a hit lelkével átitatott emberek, mely hit lehetővé tette számukra a legnagyobb nehézségek elviselését is. 2006-ban nevezték ki a kamenyec-podolszki egyházmegye segédpüspökévé.

Az üdvösségre nem vezet más út, csak a kereszten át

Néhány évvel ezelőtt súlyos betegséggel, polineuropátiával diagnosztizálták, amely az izmok és a csontszövet progresszív sorvadását, valamint súlyos csontritkulást okozott, és óriási fájdalommal járt. Emiatt sok feladatáról le kellett mondania, azonban ekkoriban ismerte fel, hogy

küldetése az ima és a szenvedése általi közbenjárás

egyházmegyéjéért.

Szenvedését keresztnek tekintette. Gyakran ismételte, hogy az üdvösségre nem vezet más út, csak a kereszten át. Jézus szavait idézte: „Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám.” Ez nem azt jelenti – hangsúlyozta –, hogy magunk keressük a szenvedést. Azonban senki sem kerülheti el a szenvedést, amelyet Isten megenged az életében. Vagy elfogadjuk, vagy elutasítjuk.

Ha elfogadjuk, szenvedéseink a feltámadott Krisztus dicsőséges keresztjévé válhatnak. Nincs kereszténység anélkül, hogy elfogadnánk a keresztet, mely Istennek az ember iránti legmagasabb szeretetét fejezi ki.

Ne zárjuk el felebarátaink elől az üdvösség felé vezető utat

Jan Niemiec püspök súlyos beteg volt. Kórházba szállítása előtt telefonált. Arra kért, hogy írjam le és mondjam el az embereknek, hogy a szenvedésnek nagy jelentősége van az üdvösség szempontjából. Ma az emberek úgy menekülnek a szenvedés elől, mintha ez lenne a világ legnagyobb gonoszsága, és nem látják benne Isten kegyelmét, melyet az embernek ad. Miért biztosak abban, hogy ez nem az a kereszt, melynek hordozásáról Krisztus beszélt?

Meglepte, hogy vannak katolikusok, akik támogatják a fogyatékossággal élő gyermekek abortuszát engedélyező törvényt. Azt mondta: ezek szerint ők nem értettek meg semmit az evangéliumból, nem fogták fel a kereszt misztériumát, mely az üdvösség középpontja. Aki azt állítja, hogy az embereket nem szabad kitenni vagy kényszeríteni egy beteg gyermek születése miatti szenvedésnek, az nem igazi keresztényként gondolkodik, hanem pogány gondolkodásmódot képvisel.

Milyen jogon venné el az ember felebarátjától azt a lehetőséget, hogy keresztet kapjon Krisztustól? – tette fel a kérdést Jan Niemiec.

Milyen jogon merül fel egyáltalán egy katolikusban az, hogy elvegye valakitől annak keresztjét, mely lehet, hogy az illető számára az egyetlen út az üdvösségre?

Hiszen aki nem veszi fel keresztjét, az nem méltó Krisztushoz. És vajon az, aki nem engedi, hogy más felvegye a maga keresztjét, méltó hozzá?

Vannak katolikusok, akik szerint ilyen hősiességet csak a mélyen hívőktől lehet elvárni, nem azoktól, akik távol vannak az Egyháztól. Az ilyen emberek azt mondják, hogy ők maguk soha nem vetetnének el egy fogyatékos gyermeket, de az ilyen helyzetbe került anyákat nem lehet erre kényszeríteni. És vajon ezek az emberek biztosak-e abban, hogy az Isten által megengedett ilyen szenvedéseknek köszönhetően ezen anyák lelke nem válik-e nemessé, és nem kerül-e ezáltal közelebb Jézushoz?

Itt csak egy lehetőség van: a halálos bűn, amely az örök kárhozat kockázatát hordozza magában. Az abortusz gyakran megkeményíti az ember szívét, oly módon, hogy ezáltal képtelenné válik elfogadni az Istentől áradó kegyelmet. Akik így gondolkodnak, vajon nem értik, hogy másokat a pokolban való örök szenvedésnek vetnek alá csak azért, mert el akarták kerülni a szenvedést itt a földön?

Mit tenne Krisztus a helyünkben? Támogatna egy olyan törvényt, amely lehetővé teszi a gyermekek megölését csak azért, mert betegek? Aki azt állítja, hogy Jézus beleegyezne egy ilyen törvénybe, az istenkáromlást követ el. Aki elfogadja az ilyen törvényt, az Isten elleni bűnt követ el.

„A tiszta szeretet megérti e szavakat, a testi szeretet nem fogja fel őket soha”

A püspök részleteket idézett Fausztina nővérnaplójából, megadva a jegyzetek számát.

Ezeket a szavakat intézte Jézus a szent misztikushoz: ,,Leányom! Tudd meg, az az én kegyelmem, amikor megérzed és jobban megismered fájdalmaimat. De ha elhomályosul az értelmed, és nagyok a szenvedéseid, akkor valóban részt veszel az én szenvedéseimben. Teljesen hozzám hasonlóvá teszlek. Ebben a pillanatban az a dolgod, hogy kövesd akaratomat, jobban, mint bármikor...” (1697)

„Egyetlen ár van, amiért megvehetjük a lelkeket – ez az ár: az én kereszthalálom szenvedéseivel egyesített szenvedés. A tiszta szeretet megérti ezeket a szavakat, a testi szeretet nem fogja fel őket soha.” (324)

Milyen jogon vesszük hát el a másik embertől a szenvedést, melyet felajánlhat mások üdvösségéért?

Fausztina nővér naplójából tudjuk, hogy sok lelket mentett meg a pokol örök gyötrelmeitől azáltal, hogy elfogadta a Krisztus által adott keresztet.

Szent Pál a kolosszeieknek szóló levelében ezt írta: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára.”

Ki lehet biztos abban, hogy az abortusz bűnének megengedésével nem akadályoz meg másokat abban, hogy szenvedésükkel közbenjárjanak másokért, és ezáltal sok embert megmentsenek az örök kárhozattól? Ha valaki biztos ebben, az azt jelenti, hogy van annyira bátor, és bölcsebbnek tekinti magát Istennél.

A püspök végrendelete minden hívő számára

Jan Niemiec püspök tudta, hogy ezek az érvek nem jutnak majd el a nem hívőkhöz, ám ő a katolikusokhoz intézte a szavait. Véleménye szerint

most egy valódi – nem elméleti – megmérettetés előtt állunk, melynek az a kérdése, hogy méltóak vagyunk-e Krisztusra. Most van az igazi próbatétel ideje.

Jan püspök nagyon kérte, hogy mindezt leírjam. Azt akarta, hogy minél több katolikus olvassa el e szavait Lengyelországban és Ukrajnában.

A beszélgetés után még egy sms-t küldött:

Azzal, hogy hálaadással tudatosan és önként lépünk be a szenvedésbe, szeretetből, Isten és a szentek misztériumának Jelenlétébe lépünk be. Köszönöm nektek, Istenben kedves Gyermekeim. Áldásomat küldöm, és imáimban emlékezem.”

Nem sokkal később eltávozott ebből a világból. Úgy halt meg, ahogy élt. Szent emberként. Nem tudom, milyen szándékra ajánlotta fel halála előtti szenvedéseit, de sejtem.

*

Hatalmas kérés a lengyelországi és az Ukrajnában élő katolikusok felé: Alázattal kérem, hogy teljesítsük Jan Niemiec püspök végakaratát, és küldjük el ezt a szöveget minden hívőnek – emeli ki írása végén Grzegorz Górny lengyel publicista.

Fordította: Schaffler Orsolya

Forrás és fotó: Wpolityce.pl

Magyar Kurír