Az utolsó ortodox bölcs a világszínpadon – Elhunyt Jonathan Sacks

Jonathan Sacks volt az utolsó olyan vallási nagyság, aki királyoknak, királynőknek és miniszterelnököknek adott tanácsot, s számos olyan embernek nyújtott támaszt, aki az Istenbe vetett hit fényében kívánt szembenézni korunk égető kérdéseivel. Meggyőződése volt, hogy a zsidóknak, a keresztényeknek és a muszlimoknak közösen kell hangsúlyozniuk: mindannyian Ábrahám gyermekei.

„Mindannyian áldottak vagyunk – vallotta –, s ehhez senkit nem kell elátkoznunk. Isten szeretete nem így működik. Isten szeretete ma arra hív minket, hogy tegyük félre a gyűlöletet, ne hirdessük a gyűlöletet, s éljünk testvérként, hűen kitartva hitünk mellett, s váljunk áldássá mások számára: adjuk meg a tiszteletet Isten nevének azzal, hogy tiszteljük képmását, az emberiséget.”

A közismert és széles körben tisztelt vallási tanító egyre ritkábban felbukkanó típusának egyik utolsó képviselőjére egyik történetével emlékezünk.

„Hiszed – kérdezte a tanítvány a rabbit –, hogy Isten mindent meghatározott céllal teremtett?” „Igen, hiszem” – felelte a rabbi. „Hát – kérdezte a tanítvány –, akkor miért teremtett Isten ateistákat?” A rabbi kis szünetet tartott, majd szelíden és határozottan így válaszolt. „Mi, akik hiszünk, néha túlságosan hiszünk. Látjuk a világban létező szörnyűségeket, szenvedést és igazságtalanságot, és azt mondjuk: ez Isten akarata. Elfogadjuk, amit nem lenne szabad elfogadnunk. Ilyenkor Isten ateistákat küld hozzánk, hogy emlékezetünkbe idézzék,

nem minden tartozik a vallás körébe, ami vallásosnak számít. Előfordul, hogy olyasmit fogadunk el Isten nevében, ami ellen küzdenünk kellene Isten nevében.”

Forrás és fotó: a Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír