Bemutatjuk a Székesfehérvári Egyházmegye újmisés papját

Nézőpont – 2020. július 2., csütörtök | 19:50

A Székesfehérvári Egyházmegye hagyományainak megfelelően Keresztelő Szent János ünnepén, június 24-én tartottak papszentelést – a székesegyház renoválása miatt idén is – a Prohászka-emléktemplomban. Spányi Antal megyéspüspök pappá szentelte Győri Balázs István diakónust.

„Százhalombattán napi misére járó lettem. Lassan megismertek a hívek. Kezdetben mindig hátul ültem, aztán egyre közelebb húzódtam az oltárhoz, és egyszer csak már ministráltam is. Lassan kikristályosodott bennem, hogy Isten a papi hivatás felé terel” – meséli az elköteleződéshez vezető útjáról Győri Balázs István a Székesfehérvári Egyházmegye újmisés papja.

Nem Százhalombatta a szülővárosa. Egy stoppolás alkalmával ismerte meg Illésy Mátyás plébánost. „Nem az volt a különleges, hogy felvett, amikor pénz nélkül próbáltam hazajutni egy angliai munkalehetőség meghiúsulásakor, hanem az, hogy utána tartottuk a kapcsolatot. Meghívott, hogy jöjjek Battára, és fejezzem be a középiskolát, amit korábban félbehagytam, tegyem le az érettségit.” Balázs elfogadta a meghívást. Tanult és besegített a plébánián, ő úgy fogalmaz: „Mátyás atya szárnysegédje lettem.”

Letette az érettségit, még egy számítógépes adatkezelői tanfolyamot is elvégzett, és egyszer csak azzal jelentkezett Spányi Antal püspöknél, hogy pap szeretne lenni. Ezután öt évi tanulás következett Budapesten, a Központi Szemináriumban, majd egy év Adonyban, diakónusi szolgálaton.

A fiatalember a papszentelése előtti délelőttön vallott a hivatásáról. „A papságon belül a tanítás a vágyálmom.

A tanítással bárhonnan fel lehet emelni egy embert, és azt, aki többnek képzeli magát másoknál, visszahelyezni a megfelelő szintre.”

Balázs Adonyban és az öt filiában alaposan belekóstolt a hitoktatásba. A feladat annyira vonzotta, hogy visszaült az iskolapadba, és hittanár–nevelőtanár szakképesítést szerzett a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. Bár még csak 28 éves, érezte a generációs távolságot, amely elválasztotta a diákoktól. De nem félt attól, hogy „szigorú” legyen, és megkövetelje tőlük a tudást. Emellett a véleményük kifejtésére biztatta a fiatalokat, és mivel sok időt töltött velük, kialakult közöttük a párbeszéd. „A hittartalom átadása mellett oda kell figyelnünk a tanulóra, és tudnunk kell, hogy a jelenléttel lehet hitre vezetni, segíteni a Szentlélek munkáját” – mondja.

A tanítás iránti szeretet a gyerekkorban megismert tanárok példája tudja felébreszteni az emberben. Balázs az általános iskolát Komlón, a középiskolát Bóly városában végezte el. Beás cigány családból származik, hat fiatalabb testvére van. A nagymamája nevelte, az édesanyja az első gyermeke születésekor még nagyon fiatal volt. Balázst a származása miatt gyakran érte megkülönböztetés. „Ez van, de csak addig, amíg meg nem ismernek. Megítélhetjük a könyvet a borítójáról? Nekem barnább a bőröm, sötétebb a hajam és a szemem, mint másoknak. De ha valakivel csak két szót váltok, azonnal megváltozik a hozzáállása” – foglalja össze a tapasztalatait.

„Legyen nekem a Te akaratod szerint” – Balázs számára az angyali üdvözletből választott papi jelmondata élete fő törekvését fejezi ki, ami nem más, mint Isten akaratának követése. Úgy, ahogyan Mária is tette. Azt szeretné, ha a háttérben állva terelgethetné az embereket Istenhez, a Szentlélek segítségével. Balázs számára Isten akarata a szeretet parancsában csúcsosodik ki. „Szeretnék közvetlen lenni az emberekhez. Minél jobban megismerni őket, hogy tudjam, miként segítsek nekik.”

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria