„Mint minden emberi közösség” – Cigánypasztoráció a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében

Nézőpont – 2018. augusztus 24., péntek | 19:59

Juhász Imre újfehértói plébánossal szolgálatáról, tapasztalatairól beszélgetett a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye honlapjának munkatársa.

Az Egyház számára évszázadok óta fontos, hogyan alakul a cigányság sorsa, szívén viseli ezeknek az embereknek a helyzetét. A Katolikus Egyház próbál a cigányságért tenni, és az elmúlt évtizedekben folyamatos megújulás figyelhető meg a cigánypasztorációban. Minden egyházmegyében van cigánypasztorációért felelős személy: a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében Juhász Imre újfehértói plébános, címzetes kanonok immár húsz éve kiemelt feladatának tekinti a cigány közösségekkel való foglalkozást.

– Az Egyház hatszáz éve foglalkozik a cigányság problémáival. A cigányok iránti különleges figyelmet erősíti meg a Vándorlók és Utazók Lelkigondozása Pápai Tanácsának dokumentuma (Róma, 2005. december 8.), ebben irányelveket határoznak meg a cigánypasztorációval kapcsolatban. Hazánkban a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Cigánypasztorációs Bizottságának elnöke Székely János, a Szombathelyi Egyházmegye megyéspüspöke. A püspök atya nagyon sokat tesz a cigányságért, nagy szeretettel, figyelemmel fordul feléjük és segíti őket. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2014. december 3-i ülésén alapította meg a Boldog Ceferino Intézetet, melynek elsődleges feladata a cigányok lelkipásztorkodásával megbízott lelkipásztorok és lelkipásztori munkatársak tevékenységének segítése, számukra képzések és konzultációs fórumok biztosítása.

Az egyházmegyén belül paptársam, Lázár István atya is éveken keresztül nagyon eredményes munkát végzett a cigánypasztoráció területén a napkori cigány közösségben, akik közül nagyon sokan elvégezték a cursillót, a Szentlélek-szemináriumot. S noha már évek óta elkerült onnan, a cigány közösség ma is jelen van az egyházközség életében. Nemcsak szentmisén vesznek részt, de az egyházközségi zarándoklatoknak, ünnepségeknek is aktív részesei.


– Milyennek látja Imre atya a cigány közösségeket?

– Mint minden emberi közösség, a nem cigányok között is vannak mindenfélék. Alapvetően az érdeklődő nyitottság jellemzi őket. Ha pedig megismerik közelebbről a feléjük forduló embert, azt még nagyobb szeretettel, tisztelettel fogadják. A cigány embernek nagyon fontos az érzelem és annak a kifejezése. Jó, ha tudunk a nyelvükön beszélni és szeretni tudjuk őket, tiszteletben tartjuk, hogy ők ennek megfelelően közelítik meg a világot. Amikor Baktalórántházán voltam plébános, a cigány gyerekeket gyakran táboroztattam, és megtapasztaltam, hogy fegyelmezettek, alkalmazkodóak és érdeklődőek, és ami fontos volt: hallgattak a szavamra. Örömmel, jókedvvel vettek részt a táborokban, volt olyan is, aki először volt strandon. Élvezték és ajándéknak tekintették a programokat. Az itt töltött idő alatt megtapasztaltam azt is, hogy a gyerekekben lévő jó adottságokat, képességeket odafigyeléssel és szeretettel nagyon jól lehet fejleszteni. Ha odafigyelünk a cigány gyerekekre, csodaszép dolgokra képesek. A felnőttek közül is az a cigány ember, aki megtapasztalta a katolikus hit igazságát, igaz hittel élte azt a családjával együtt. Örült a lelkem, ha hallottam egy-egy ember tanúságtevését, mit jelent nekik az Isten, a hit és az erkölcsi érték. Az egyszerű cigány asszony, aki kevésbé volt képzett, papír nélkül, fejből, dogmatikai pontossággal, gazdag érzelemmel tudott beszélni, és meg tudta fogalmazni, mit jelent számára a vallásosság, mit jelent számára a Szentháromság. A cigány emberek Isten felé való nyitottságát jó volt megtapasztalni, gyönyörűen tudják dicsőíteni Istent!

–  Valóban igaz és örök igazság Antoine de Saint-Exupérytől: Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan...

– A munkám eredményes volt ebben az egyházközségben, örülök, hogy a cigány közösség tagjaival is dolgozhattam, mert értékes emberek élnek itt. Az egyházközség aktív, építő tagjai voltak.

Az országot járva a Kolping iskolafenntartó szervezet titkáraként, a Kolping-iskolákban 2007 és 2016 között szintén azonosultam azzal, hogy az országban nagyon sok roma gyermek vesz részt az oktatásban. Igyekeztem elérni, hogy ezek a gyerekek a táborozások alkalmával minél több élményt szerezzenek. A Kolping-iskolák a cigánygyerekek kiemelkedő jó képességeire is építettek, azt tartották szem előtt, hogy a gyerekek a kismesterségeket jól sajátítsák el és jó mesteremberek legyenek. A legtöbb magyarországi cigány ember nagyon büszke, ha jó mesterembernek tartják.

– Egyházmegyénkben, Hajdúsámsonban 2007 óta működik cigánypasztoráció. Imre atya jól ismeri és segíti ezt a közösséget?

– Igen, volt alkalmam és lehetőségem azon közösség tagjaival többször találkozni a templomban szentmise keretében, országos cigánypasztorációs konferenciákon, Máriapócson kirándulás során, vagy amikor Bosák püspök úr fölszentelte a közösségi házukat, a szentelési szentmisén is ott voltam. Legutóbb Hajdúhadházon a templomban tartottunk egy kis lelki délutánt a közösség néhány tagjával. Ezen kívül egy alapítványt is létrehoztunk, a munkájuk ilyen formában is támogatható.


–Milyen területen lehet támogatni még a cigány embereket?

– Épp úgy, mint az egyházmegye területén élő többi embert: hívőket és nem hívőket egyaránt. A cigányok között is sok a szegény, a közösség segítségére rászoruló család: itt az Egyház karitatív vonala kell hogy jelen legyen. Sok köztük a téves isten- és egyházképpel rendelkező, akiket tanítani, nevelni kell a babonák, hamis képzetek elhagyására és a katolikus hit megismerésére. Sajnos a bűnözés a szegénység, iskolázatlanság egyik következménye.

Ez ellen is tennünk kell tanítással, képzéssel – tanodák sok helyen működnek az egyházmegye területén. Végül, de nem utolsósorban meg kell próbálni a templomhoz, a szentségi erőtérhez közelíteni a cigányságot. Boldog Ceferino Gomez, a spanyol cigány vértanú követendő példaként áll előttük.

– Vannak még települések az egyházmegyében, ahol kérik a cigány testvérek az Egyház segítségét?

– Még Antal Gots atya idejében néha helyettesítettem őt a guszevi cigánytelepen található közösségi házban a vasárnapi szentmise megtartásával. Ezen kívül a már említett Hajdúsámson és a volt plébániám, Baktalórántháza cigányaival tartom a kapcsolatot (főleg a Facebookon).

– 2015-ben az ország hat pontján százharminc résztvevő számára indult el a „Hit iskolája” címmel a cigánypasztorációs munkatársak képzése. A Boldog Ceferino Intézet cigánypasztorációs alapképzései három helyszínen folytak: Esztergomban, Kazincbarcikán és Máriapócson. Fontos volt ez a lépés az Egyház részéről, hogy munkatársakat találjon és képezzen?

– Igen, ez egy nagyon helyes és szükséges felismerés volt a püspök atyák részéről, hogy beindították ezt a képzést, elsősorban olyan személyeknek, akik maguk is cigány származásúak, vagy ha ez nem, de elmondható róluk, hogy már eddig is dolgoztak cigányok között. Szeretnék ezt a munkát a laikus lelkesedésen túl teológiai, morális, pasztorális, liturgikus és egyéb más ismeretek megszerzése által még tudatosabban, eredményesebben végezni.


– A cigány munkatársak képzésében, mint lelkipásztort milyen feladatra kérték fel?

– Vácott, Máriabesnyőn, Miskolcon, Kazincbarcikán, valamint Máriapócson volt lehetőségem elsősorban szentségtani témában előadást tartani, illetve e témáról a hallgatókkal beszélgetni. Legutóbb Tuzséron találkoztam a képzésben részt vevőkkel pár óra erejéig.

– A végzett hallgatók milyen feladatot kapnak majd a képzés után?

– Miután Esztergomban a sikeres vizsgát tett munkatársak oklevelet vesznek át Erdő Péter bíboros úrtól egy cigány zenével és énekkel kísért bíborosi szentmise után, ez kellő súlyt ad a képzésnek és képzésen részt vevőknek is, az Egyház tekintélyét sugallja, a küldetéstudatot megerősíti bennük is. Az, hogy ki milyen feladatot kap, attól függ, hogy milyen feladatra van szükség az adott településen, ahonnan a munkatárs érkezett.

– Imre atya gyakran vesz részt a cigánypasztorációs konferenciákon, a máriapócsi cigánybúcsún vagy lelkigyakorlatokon?

– Amikor csak tudok, szívesen veszek részt, mert nemcsak hazai, de olykor külföldi vendégek is tartanak előadást. Ezek gazdagítják a tudásomat, a résztvevő cigányok pedig hangulatukkal, zene- és énekkedvükkel könnyen magukkal tudják ragadni az embert. Az egyházmegyei vagy országos cursillós ultreyákon is megtapasztaltam, hogy milyen odaadással szolgálnak a napkori cigány testvérek. Hiszen őket is megszólította Krisztus!

Magyarországon a Biblia Évében készült el a világon elsőként a teljes Biblia cigány, lovari nyelvű fordítása, így anyanyelven olvashatják a testvérek a Biblia szavait.

Imre atya javaslata: olvassuk (imádkozzuk) el a legszentebb imádságot, a Miatyánkot lovari cigány nyelven!

Amaro Dad, kon san ando rajo,
te suntosardyol tyo anav;
te aveltar tyiro them;
te kerdyolpe tyiro kamipe,
sar ando rajo, kade vi pe phuv.
Amaro sako dyesesko manro
de amenge adyes;
haj jertisar amare bezexa,
sar vi ame jertisaras
kodalenge, kon amenge bezexaren;
haj na inger amen ande zumavjimata;
ba slobodisar amen kathar o Nasul.

(Vesho-Farkas Zoltán fordítása alapján)

Szöveg: Zsirosné Seres Judit

Fotó: Lambert Attila, Bókay László

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria