De Rossi Raja SDB: Megfélemlít vagy átformál minket a koronavírus?

(...) sokszor éreztük zavarónak nevelési szempontból, amikor észrevettük, hogy gyermekeink vagy növendékeink okostelefonjukat nyomkodják akár étkezés alatt, akár a tanórák közötti szünetekben. A kijárási korlátozás viszont megtanította a szülőket és nevelőket, hogy nem mindig zavaró tényező a modern eszköz, sőt kell és lehet használni a tanulásban és digitális oktatásban. A járvány idején alkalom nyílt arra, hogy használjuk a Zoom, Skype, Microsoft Office, Google tanterem alkalmazásokat.

Laudato si’ kezdetű enciklikájában Ferenc pápa 2015. május 24-én felhívta a világ figyelmét a közös otthonunkról, a Földről való gondoskodásra és a természetvédelemre. Most az az érzésünk, mintha a természet végre eredeti állapotába tért volna vissza: a hajók nélküli tenger, a repülőgépek nélküli ég, a járművek nélküli utak miatt a természet megszépült, a levegő megtisztult (...). Az ember pusztította az erdőket, vadászott az erdei állatokra, mivel úgy érezte, ő a teremtett világ királya, de rá kellett ébrednie, hogy az icipici koronavírust még nem tudja megsemmisíteni. (...)

A világ ráébredt, hogy segíteni kell a szükséget szenvedő embertársainkon, meg kell becsülni az orvosokat, ápolókat, egészségügyi dolgozókat és a közszolgálatban dolgozó minden testvérünket. (...) Az otthonmaradás többféle képességet erősített: az olvasás és a tanulás szellemi munkája mellett alkalmat adott a fizikai munkára is, a rendrakásra, kertészkedésre, különleges ételek főzésére, dekorációra, építkezésre. Ezeket a feladatokat eddig a családon vagy a közösségen belül sokszor valaki más csinálta. Most e lehetőségekkel élve jobban meg tudjuk érteni, mennyi törődést igényel ez a munka, s ezért is hálásak vagyunk. (...) Az otthonmaradás arra is képessé teszi az embert, hogy odafigyeljen a másikra, meghallgassa, vigyázzon rá, megértse őt és megbocsásson neki. (...) tudomásul veszi, hogy nem azért él, hogy dolgozzon, hanem azért dolgozik, hogy éljen; (...) arra is megtanítja az embert, hogy úgy szeresse szeretteit, hogy minőségi időt fordít rájuk.

Tény és való, hogy az ember szívében ott a félelem, mert a kijárási korlátozás hatalmas gazdasági problémákkal jár: munkanélküliség, elbocsátások, fizetéscsökkenés. A gazdasági válság sok lelki gondot is okozott. Ilyenkor egyetlen menedék az Isten. (...) Isten meglátogat minket otthon, az online miséken. (...)

A járvány nem szűnt meg. (...) A világjárvány okozta problémák kezelése közös feladata minden jószándékú embernek az egész világon. (...) Vannak olyan cégek és társaságok, amelyek nem küldték el dolgozóikat fizetés nélküli szabadságra. Gondoskodnak másokról abból, amijük van. Én úgy vélem, hogy a világjárvány bezártsága inkább az emberek szívét, nagylelkűségét nyitotta ki. Az otthonmaradás az otthoni munka megbecsülését, a családi élet méltóságát bontakoztatta ki a családokban és a közösségekben. A kijárási korlátozás az emberek által okozott kártól szabadította meg a környezetet.

Befejezésül Ferenc pápának az Urbi et Orbi áldáskor mondott gondolataiból idézek: „Sokkal nehezebb azonban megértenünk Jézus magatartását. Miközben a tanítványok természetesen izgatottak és reményvesztettek, Ő a tatnál van, a bárkának azon a részén, amely először süllyed el. És mit csinál? A háborgás ellenére békésen alszik, bízva az Atyában – ez az egyetlen alkalom, amikor azt látjuk az evangéliumban, hogy Jézus alszik. Amikor aztán felébresztik, majd lecsillapítja a szelet és a vizeket, odafordul a tanítványokhoz, és megrovóan így szól hozzájuk: »Miért féltek ennyire? Még mindig nincs bennetek hit?«” (Mk 4,40) „Ők továbbra is hittek Benne, hiszen Őt hívták segítségül. De figyeljük meg, hogyan szólítják meg őt: »Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?« (Mk 4,38) Ez egyáltalán nem érdekel Téged: úgy gondolják, hogy Jézus közönyös velük szemben, nem törődik velük. Közöttünk, családjainkban az egyik legfájdalmasabb dolog az, amikor ezt mondják: »Nem törődsz velem?« Olyan mondat ez, amely megsebez, és elszabadítja a szív viharait. Jézust is megrázza. Hiszen senki sem törődik jobban velünk, mint Ő. És valóban: ahogy megszólítják, rögtön megmenti reményvesztett tanítványait.”

„Urunk, áldd meg a világot, adj egészséget a testnek, vigasztalást a szívnek! Azt kéred tőlünk, hogy ne féljünk. Ám hitünk gyönge, mi pedig félelemmel teltek vagyunk. Te, Urunk, ne hagyj magunkra minket a vihar tombolása idején. Ismételd el újra: »Ne féljetek!« (Mt 28,5). Mi pedig Péterrel együtt »minden gondunkkal hozzád fordulunk, mert neked gondod van ránk.«” (vö. 1Pt 5,7)

Szöveg: De Rossi Raja SDB

Forrás: Szaléziak.hu

Fotó: De Rossi Raja SDB Facebook-oldala

Magyar Kurír