Egyszerűen csak szeretni az embereket – Bemutatjuk a Szombathelyi Egyházmegye újmisés papját

Nézőpont – 2020. szeptember 14., hétfő | 11:39

Székely János szombathelyi megyéspüspök szeptember 12-én áldozópappá szentelte Bóka Balázs diakónust. A szentelés előtt kérdeztük a Szombathelyi Egyházmegye újmisés papját életéről, hivatásáról.

„Ha képes leszek a különböző korú és élethelyzetű embereknek segítséget nyújtani, támogatni őket, olyan emberré válni, akivel megoszthatják az örömeiket és a gondjaikat, akkor azt hiszem, hozzájárulhatok ahhoz, hogy Isten országa a földön minél jobban kiteljesedjék.” Így vall papi szolgálata kezdetén a hivatásáról Bóka Balázs.

Élete Jánosházáról indult, ahol olyan alapokat kapott, amelyekre lehetett építeni. „A családban megvolt a hívő mentalitás, ebben éltem. Természetes volt számomra a templomba járás.” A Vas megyei Jánosháza, bár 2013-ban városi rangot kapott, Balázs szerint megőrizte a falusias jellegét, és ez az itt élők vallásosságára is igaz. „A természet közelsége, az emberek természetessége és jó értelemben vett egyszerűsége, úgy érzem, egész életemre meghatározó hatással lesz. Minden alkalomnak örülök, amikor hazatérhetek.”

Bóka Balázs itt végezte az általános iskolát. Katolikus intézményben tanulhatott, Jánosházán ugyanis 1993-ban az állami iskola mellett megnyílt a Szent Imre Általános Iskola, ahová a településről és környékről is sok gyerek jár. Középiskolai éveit Celldömölkön töltötte, de ez idő alatt is szorosan kapcsolódott a jánosházi Keresztelő Szent János-plébániához. „Sokat köszönhetek a plébánosunknak és a káplán atyáknak. Támogattak, bevontak a plébánia életébe, számítottak rám. Segítettek, hogy felismerjem a hivatásomat.”

Balázs az érettségi után a szombathelyi egyetemre jelentkezett, orosz szakra. Németet és angolt is tanult, tanárnak, fordítónak vagy tolmácsnak készült. A hároméves alapképzés alatt egyre többször tette fel magának a kérdést, hogy mit szeretne kezdeni az életével. „Minden fiatal életében eljön az idő, amikor komolyan el kell gondolkoznia ezen.

Én szerettem volna, ha segítségére lehetek másoknak, ha nem csak magamért vagy néhány emberért, hanem sokakért élhetek.

Amikor ez tudatosult bennem, és összakapcsolódott a meghívottság érzésével, illetve a vallásos életformámmal, akkor ismertem fel, hogy a papi hivatás útjára kell lépnem.”

Az egyetemi évek alatt is rendszeresen besegített a jánosházi plébánián, járt szentmisére, és egyre fontosabbá vált számára mindez. „Többféle módon is éreztem, hogy Isten megszólított.”

Így aztán jelentkezett a győri szemináriumba. Két évig ott tanult, majd három évet a római Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként töltött. 2018 szeptemberétől Celldömölkön teljesítette a gyakorlati évet, azután újabb egy éven át a licenciátusra készült, Rómában.

„Azzal, hogy a Katolikus Egyház központjában élhettem és tanulhattam, kitágult számomra a világ. Sokféle kultúrával és nyelvvel találkozhattam. A nemzetköziség és a teológiai tanulmányaim nagy hatással voltak rám: sokat bővült a teológiai tudásom és nyitottabbá váltam a kultúrák, az emberek iránt. Mindez persze nem ment nehézségek nélkül. Külföldre költözni és ott új életet kezdeni, idegen nyelveket magas szinten elsajátítani, hosszú időre távol lenni az otthontól nem volt könnyű, és az isteni gondviselés segítsége nélkül valószínűleg nem is sikerült volna célba érnem. Sokszor konkrét személyeken, leginkább a barátaimon keresztül tapasztalhattam meg a gondviselő Isten működését.”

A licencátusi év előtti pasztorális gyakorlat lehetővé tette, hogy „kipróbáljam magam egy plébános vezetése mellett”. Celldömölkön változatos tapasztalatokat szerezhetett a papi életről. Szentmiséken szolgált, tanúságot tett a hívek előtt. Fontos volt számára a hitoktatás: tanított a Szent Benedek Katolikus Általános Iskolában és az állami iskolákban is. Részt vett a plébániai közösségek alkalmain, közreműködött a különböző programok, rendezvények szervezésében. Bejárt a kórházba és az idősek otthonába is.

Bóka Balázs hamarosan megkezdi papi életét, amelyről így vall. „Nem szeretnék részletes tervet, konkrét elvárásokat megfogalmazni, hogy milyennek kell lennem, mit kell elérnem papként. Ha az elvárásaim túl nagyok volnának, az megbénítana. Nekem nagyon tetszik egy ma már nyugállományban lévő magyar főpásztor gondolata. Ezzel kezdek neki a szolgálatnak: »A pap az az ember, aki egyszerűen csak szereti az embereket, és minden mást ehhez alakít.«”

Fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria