Erdő Péter: Az örökkévalóság Atyja és a béke fejedelme lesz

Lukács evangéliumában már az angyali üdvözlet meghirdeti, hogy Mária olyan gyermek édesanyja lesz, aki elfoglalja atyjának, Dávidnak trónját, és örökké fog uralkodni (vö. Lk 1,32-33). Ezt az ígéretet találjuk az éjféli mise ószövetségi olvasmányában, Izaiás próféta jövendölésében (Iz 9,6), akinek sejtelmes szavai a karácsony fényében felragyognak és mélyebb tartalommal telnek meg az egész emberiség számára.

A próféta azt ígéri, hogy a gyermek, aki majd születik, csodálatos, tanácsadó, erős, Isten, az örökkévalóság Atyja és a béke fejedelme lesz (Iz 9,5). Szent Bernát Jézus életében fedezi fel ezeket a tulajdonságokat. Szerinte Jézus csodálatos születésében, tanácsadó tanításában, igehirdetésében, Isten mű­vei­ben, csodáiban, erős a szenvedésben, örök Atya a feltámadásban és a béke fejedelme az örök boldogságban. Róla ígéri ez a prófétai jövendölés, hogy a jog és az igazság által erősíti meg és szilárdítja meg országát mindörökké, és hogy mindezt a Seregek Urának féltő szeretete műveli.

Sokat beszélünk, kell is, hogy beszéljünk a szeretetről, mert hamar megfeledkezünk róla. Talán nem is gonoszságból, hanem azért, mert magunkba süppedünk, mert nehezünkre esik túllátni vagy messzebbre látni saját problémáink körénél. Elszigetelődünk. Ez pedig szinte előre vetíti az örök szenvedés állapotát.

Ellentétben Jean-Paul Sartre aforizmává vált mondatával, amely szerint a pokol a másik ember, a kínzó és csillapíthatatlan hidegség éppen a másokkal való kapcsolat hiányában áll.

Mert az embernek alapvető igénye és vágya, hogy szeressék és szeretni tudjon. A csecsemő már öleli az édesanyját, és vágyik rá, hogy valaki felvegye és ölében dajkálja, különben esetleg metsző hangon sírja át az egész éjszakát. Isten mutatta meg, hogy az embernek ezt a tulajdonságát Ő akarta, Ő vállalja, Ő lesz az, aki igazán megfelel vágyainknak. Szeretetet akar adni, és azt akarja, hogy mi is szeressük őt.

Egy embert szeretni annyit tesz, mint igazi javát akarni. De mi jó az embernek? Ezt csak az emberről és a világról alkotott átfogó kép alapján tudjuk eldönteni. Ha erről lemondunk, ha nem válaszolunk arra a kérdésre, hogy ki is valójában az ember, akkor megpróbálhatjuk kiszolgálni mindenkinek a kívánságait vagy akár a szeszélyeit, de így a gyerekeket elkényeztetjük, vagy éppen érzéketlenné válunk irántuk.

Néha a kéréseik teljes kiszolgálása oda vezethet, hogy amire valóban szükségük lenne, éppen azt nem kapják meg tőlünk. Lehet egyszerre kényeztetni és elhanyagolni is. És mintha az egész emberiség is éppen ezt tenné önmagával. A nagyvárosi életforma korábban soha nem látott kényelme találkozik olykor a tiszta levegő tartós hiányával és a szennyezett környezettel.

Jézus születésének története megmutatja, hogy a világba lépő isteni személy mennyi mindenről lemond, hogy velünk közösséget vállaljon.

Lemond a gazdagságról, de lemond még a saját otthon nyújtotta biztonságról is. Mai szóval azt mondanánk, hogy hajléktalanként születik. De nem mond le arról, hogy szerető családban jöjjön a világra, mert tudja, hogy mi az igazán fontos az ember számára.

A szeretet pedig jogot és igazságot teremt. Sokszor divat volt a történelemben szembeállítani egymással a jogot és a szeretetet vagy akár a szeretet és az igazságosság magatartását. Pedig hát mit is jelent a jog a Bibliában? Döntés, amelyet valamilyen tekintély hoz meg. Végső soron az igazi tekintély Istentől ered. Ami igazán jogos, az megfelel a Teremtő akaratának és a világ rendjének. Ezért az igazi jog megtartása áthatja az ember életét, harmóniát teremt a társadalomban, de az ember és a világ, az ember és a környezete között is. De persze nem az a jog, amelyet kénye-kedve szerint talál ki valamilyen emberi hatalom, hanem az, amely figyelmesen és alázattal igazodik a valóság rendjéhez, a Teremtő tervéhez. Az igazságosságot pedig a Biblia gyakran említi együtt a joggal.

Éppen azért, hogy hangsúlyozza: az ember Isten útmutatása szerint kell hogy meghozza döntését. Ez az útmutatás pedig a maga teljességében éppen a Biblia kinyilatkoztatásában tárul elénk (vö. MTörv 4,6–8). Jézusban érkezik el végső gazdagságához.

Ő az, aki mindörökre megszilárdítja a jogot és a valódi igazságosságot, aki meghozza a békét Isten, ember és világ között.

Ha földi élete kereszttel és feltámadással végződik is, minket testvéreinek nevez és az örök boldogságra hív, ahol szeretet és jog egybeesik, igazságosság és béke találkozik egymással.

Forrás: Magyar Hírlap

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír