Erdő Péter bíboros jegyzete: A rabszolgasággal ne tréfáljunk!

Nézőpont – 2022. január 3., hétfő | 14:21

Erdő Péter bíboros szerkesztőségünkhöz eljuttatott jegyzetét adjuk közre.

Vidám újévi műsoraink egyikében egy népszerű tévécsatornán, január 2-án este kilenc óra tájban, talán ismétlés lehetett már, több viccesnek szánt téma közt felmerült egy afrikai szegény ember fényképe, aki nyakába akasztott táblán árulta magát rabszolgának. A stúdióban ülő társaság pedig nevetgélve játszott el a gondolattal. Lehet, hogy egyedül vagyok a nézők közül, akit a jelenet nyomán mély szomorúság, keserűség és talán aggodalom töltött el.

A Biblia és a római jog jól ismerte az ilyen kétségbeesett helyzeteket. Volt, akit az adósság kényszerített ilyen végzetes lépésre. Volt, aki az éhhaláltól akarta megmenteni a családját. Volt, akit ellenséges hadseregek hurcoltak el, és nem csupán az ókorban. A török időkben is gyakran hajtották el egész falvak népét eladásra Magyarországon, a Balkánon vagy Dél-Oroszországban. De a beláthatatlan ideig tartó kényszermunka, a német ajkú falvak népének és összefogdosott civilek sokaságának kiszállítása a Szovjetunióba elevenen él újabb történelmi emlékezetünkben is. És akkor még nem is szóltunk az újkori rabszolga-kereskedelem szörnyű történetéről és az ember méltóságáról, amelyet a rabszolgaság meggyaláz.

A kereszténység, amikor és ahol tehette, fáradozott a rabszolgák felszabadításáért, kiváltásáért. Ma is küzd az Egyház az emberkereskedelem minden formája ellen.

Ember az embernek nem lehet tulajdona. A szabadság pedig felbecsülhetetlen érték.

Ahogyan a régi rómaiak mondták, nincs becsértéke. De még a munkáltatójuknál lakó háztartási alkalmazottak, régi szóval a cselédek is élhettek megalázó, kiszolgáltatott helyzetben. Nagyszüleink nemzedéke Budapesten is jogos szociális felháborodással és szomorúsággal hangoztatta ezt. Mégsem normális dolog, hogy az ember egy pár cipő árának megfelelő havi fizetésért szinte házi rabszolgát alkalmazhat.

Ne felejtsük el az évezredek fájdalmát, egész világrészek szenvedését, nemzedékek szomorúságát. Inkább emlékezzünk rájuk figyelmes szeretettel és éberséggel. Nehogy a régi bűnök újra elárasszák a világot.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria