Erdő Péter bíboros: A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus vallásos rendezvény, nem politikai

Nézőpont – 2019. november 25., hétfő | 19:35

November 21-én délután Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a Pápai Magyar Intézetben mutatta be sajtóbeszélgetésen az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, amelyet a magyar fővárosban rendeznek meg 2020. szeptember 13. és 20. között. Ez alkalomból a Rossoporpora olasz portál munkatársa kérdezte a magyar bíborost.

– Bíboros úr, mai bemutatójában említette a kongresszus eseményei között azt a zarándoklatot is, mely Esztergomba tart, ahol a székesegyház kriptájában van eltemetve Mindszenty József bíboros. A magyar püspökök reménykednek abban, hogy Mindszenty boldoggá avatási eljárása lezárul a kongresszusig?

– Az óhajunk megvan erre, a püspöki kar az eljárás egyik szereplője és a Szentek Ügyeinek Kongregációjától várjuk a további fejleményeket. Nemrég lényeges fordulat történt, amikor a Szentatya 2019. február 12-én jóváhagyta Mindszenty bíboros hősies erényeit elismerő határozatot: Ferenc pápa ezzel elismerte őt a világ előtt. Most már szinte biztos, hogy nem nyilvánítják a bíborost vértanúnak: nem tudjuk, hogy alkalmazható-e az ő esetére a vértanúság fogalma, mivel Mindszenty 1975-ben száműzetésben, egy bécsi kórházban halt meg egy műtét után, több évvel bebörtönzését követően. Lehet-e bizonyítani a közvetlen kapcsolatot a két esemény között? Tudomásunk van több csodáról, gyógyulásról, amelyek dokumentációját elküldtük Rómába, de e téren mindeddig nem történt pozitív előrelépés. A benyomásom az, hogy a bíboros boldoggá avatásának útja hitvallóként, s nem vértanúként folytatódik.

– A magyar kormány együttműködött-e, együttműködik-e önökkel a kongresszussal kapcsolatban? Hogyan?

– Fontos pontosítanunk, hogy az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus megrendezése a magyar katolikus egyház kizárólagos kérése volt. Mielőtt a Szentszéknek bemutattuk volna kérésünket, nem kérdeztük meg a kormányt. A kongresszus ugyanis egy vallásos rendezvény, nem politikai. Miután a pápa elfogadta kérésünket, természetesen kapcsolatba léptünk a magyar kormánnyal, aki kifejezte készségét a teljes együttműködésre. Vannak ugyanis olyan területek, mint például a biztonságé, ahol az együttműködés nélkülözhetetlen. A kormány ad hoc jelleggel anyagi támogatást nyújt számunkra, de ennek mértékét még nem tudjuk. Eddig összességében segített nekünk a kormány. Másrészt, aki ellátogat Budapestre, a kongresszusra, megismerheti az utóbbi években kialakult nagy kulturális és turisztikai kínálatot is. Magyarország szép!

– Önt hallgatva az a benyomásunk, hogy a kongresszus Magyarországot a valóságban mutathatja be, egy befogadó arcéllel, eltérően attól, ahogyan azt Nyugat-Európa több, akár katolikus sajtóorgánuma is mutatja. Bíboros úr, Magyarország miért nem örvend jó hírnek az európai médiában?

– A magyar hatóságok más bevándorláspolitikai alapelvekre építenek a többi olyan európai országhoz képest, amelyek kritikusak ebben a témában. Azonban ha megnézzük, a világban többféle bevándorláspolitikai gyakorlat létezik, különös tekintettel a különböző országokba való belépéskor elvégzendő szükséges ellenőrzésekre. Hibás lenne azt gondolni, hogy Magyarországon nincs bevándorlás. Sok bevándorló érkezik rendszerint Kelet-Európából, az egykori Szovjetunió államaiból, de jelentős a török vendégmunkások száma is, szabályos iratokkal. Magyarország minden évben több millió turistát lát vendégül. Szeretném továbbá emlékeztetni arra is, hogy 2015 nyarán migránsok nagy tömege haladt keresztül országunkon, akik Ausztriába, Németországba vagy Észak-Európába szerették volna eljutni: két hónap alatt mintegy 460 ezer ember, nagy többségük iratok nélkül. Ez pedig egy olyan országban történt, ahol alig tízmillióan élnek. Közülük kevesen akartak Magyarországon maradni, ahol a bérek jóval alacsonyabbak az osztrák vagy a német bérekhez képest. Sőt, Németországban például van olyan, aki egy nálunk napi nyolc órát dolgozó ember fizetésével egyenlő szociális segélyt is kaphat: miért akartak volna nálunk megállni a migránsok? El kell mondanunk továbbá, hogy az EU országai sem rendelkeznek egységes politikával a jelenséggel kapcsolatban, csak ha azt tekintjük, hogy földrajzi okokból kifolyólag egyes országok tranzit-, míg mások célországok.

– A magyar egyház nagyon elkötelezett…

– Az egyház sokat tett és tesz, segítve a hozzánk érkező menekülteknek, a Karitász munkájának hála, már a határvonalhoz közel is, a határ mindkét oldalán. Ezekben az években hozzájárultunk azoknak a kiskorú menekülteknek fogadásához, akiket nem kísért senki, nagy részük tovább akart menni Nyugat felé. A nép befogadó, az Egyház befogadó.

– Megjegyzendő továbbá az a magyar állami és egyházi segítség, amelyet a közel-keleti országok (üldözött) keresztényeinek nyújtanak.

– Ki kell emelnem, hogy Magyarország – akár a kormányon, akár a püspöki karon keresztül – sokat segít Szíriában, Jordániában, Libanonban és Irakban a menekülteknek: a mi elképzelésünk az, hogy segítsünk a lehető legtöbbet ott, az ő vidékükön, hogy így egy nap visszatérhessenek otthonaikba. Ezért segítünk az újjáépítésben (iskolákéban is) Irakban és Szíriában, ahol például támogattuk a Mario Zenari bíboros [Szíria apostoli nunciusa] számára oly kedves damaszkuszi katolikus kórházat is. Különböző tanulmányi ösztöndíjakat is felajánlunk fiatal menekültek számára.

Forrás: NEK Titkárság/Rossoporpora

Fordította: Korponai Gábor

Fotó: Ambrus Marcsi/NEK

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria