Évente több mint 22 ezer rászorulónak segítenek – Interjú a Váci Egyházmegyei Karitász igazgatójával

– Alapvetően a cél nem változott az elmúlt harminc, vagy ha a háború előtti időszakot is nézzük, akkor az elmúlt kilencven évben. A társadalomban betöltött szerepünk: a mélyszegénységben élők és annak küszöbén álló emberek megsegítése, legfontosabb feladatunknak azonban a leszakadás megelőzését tartom. Mindezen segítségnyújtásnál nagyon fontos a gyorsaság és hatékonyság. Minket más segélyszervezetektől az is megkülönböztet, hogy evangéliumi alapon kell működnünk. (…)

– Kilencvenéves szervezet 30. születésnapját ünnepeljük. Mit vett át az 1991-es újraindításakor a Karitász a megszüntetése előtti időszakából, ami máig tartó értéknek tekinthető, és mi az, amiben ma más a szemlélet vagy a munkamódszer?

– A munkamódszer és a tevékenység alig változott az elmúlt évtizedekben. Az 1991-es újrainduláskor a módszerek szinte olyanok voltak, mint a ’30-as években, például a környékek, az utcák, háztartások alapos ismerete a helyi karitászcsoport részéről alapvető szempont volt. (…) Az önkéntes segítők, munkatársak először megnézték, hogy hol élnek a legszegényebb emberek. Szisztematikusan felmérték, hol, milyen segítségre van szükség, és ennek megfelelően állították össze a munkatervüket. 1991-ben Lázár Ilona nővér Marosi Izidor püspöktől októberben kapta meg a kinevezését, és már decemberben létrejött a Segítő Szervezet Alapítványa. Ilona nővér írásaiból tudjuk, hogy heti munkatervet készített, és a karitászcsoportokat ugyanolyan módszerrel szervezte, mint Mihalovics Zsigmond az 1930-as években; illetve Ausztriában, Olaszországban, Svájcban, Németországban szerezett tapasztalatait ültette át egyházmegyénkbe. A helyi plébániai csoportok önállóan végzik a munkát, önkénteseik egymás közt felosztják a területet.

Az elmúlt harminc év alatt folyamatosan változott ugyanakkor a kapcsolattartás módja. Ma már nem papíralapon levelezünk..., hanem levelezőlisták, online platformok vannak. Így hatékonyabbak is lettünk. Például, ha valakinek leég a háza, kár éri a háztartását, a lakását, és segítség kell, pillanatok alatt jönnek a fényképek, látjuk a helyzetet. Így célzottan tudunk támogatást gyűjteni, perceken belül meg tudjuk vásárolni a szükséges anyagokat, és ki tudjuk azt szállítani vagy szállíttatni. A jelentős technikai és logisztikai fejlődés nagyon sokat segített a munkákban. A technológiai lehetőséggel nem minden esetben tudunk úgy élni, ahogy egy professzionális szervezet szeretné, mivel sok plébániai csoporttal való együttműködésekben alkalmazkodnunk kell a helyi sajátosságokhoz. (…)

Jó és aktív a kapcsolatunk a Katolikus Karitász országos központjával, havi rendszerességgel egyeztetünk... Az országos kapcsolatrendszer is hatékony, például tegnap megtudtuk, hogy az ország egyik felében van egy gazdálkodó, aki felajánlott több tonna lilahagymát a Karitásznak, és ma reggelre (a beszélgetés december 3-án készült) több egyházmegyéből mentünk Csornára, a gazda telephelyére, és elhoztuk a hagymát, ezzel a környezeti fenntarthatóságot is segítve. Segítünk a plébániai csoportoknak abban is, hogy a felajánlott romlékony áru gyorsan célba érjen, több tonna élelmiszert tudunk eljuttatni az egész egyházmegye területére.

– Miben egyedi a Katolikus Egyház Karitász szolgálata az egyéb segélyszervezetek vagy adománygyűjtő szervezetekhez képest?

– …ami lényegesen megkülönböztet minket más segélyszervezettől, hogy alapvetően élő közösségeken alapul a tevékenységünk. Itt a hit nem másodlagos dolog, hívő közösségekből jönnek létre a karitászcsoportok, és ez nagyon fontos. Elsősorban az önkéntességen van a hangsúly, és nem a professzionális szervezeten. A karitászközpont szolgálja ki azt a több száz önkéntesből álló plébániai csoportot, amely az egyházmegyében évente 22–23 ezer családnak és egyedülállónak segít. Mondhatnám úgy is, hogy fordított piramisként működünk, amelynek a csúcsa a központ, ahol mi vagyunk legalul.

– Van-e valami specialitása a Váci Egyházmegyei Karitásznak a többi egyházmegyei szervezethez képest?

– Az országban 16 egyházmegyei karitász van, köztük területileg nagyobbak és kisebbek, a váci egyházmegyei az egyik legnagyobb, területét tekintve, és emellett 113 plébániai karitászcsoport van. (...) még erősen érződik az 1991-es indulás szellemisége. Lázár Ilona nővér néhány hónap alatt több mint negyven karitászcsoport létrehozását segítette, és még mindig itt vannak azok a munkatársak, akik ismerték őt. Kiemelkedőnek tartom a jól működő logisztikai tevékenységünket, amellyel alkalmanként más egyházmegyéket is kisegítünk. Azok közé az egyházmegyei karitászok közzé tartozunk, ahol működik adománybolt, aminek ötlete már Kármán János atyának idejében felmerült. Ő vette fel a kapcsolatot egy svédországi evangélikus közösséggel, akik támogatták a Váci Egyházmegyei Karitászt és egyben javasolták egy fenntartható adománybolt elindítását... Az adományboltban a beérkezett adományok egy kis részét értékesítjük, a túlnyomó részét közvetlenül a rászoruló embereknek adjuk át.

– Milyen további terveik vannak?

– Az elmúlt két év legnagyobb nehézsége a személyes kapcsolattartás volt. Ez erős vágyat szült arra, hogy az egyházmegyei karitászközösség gyakrabban találkozzon lelkinapok, képzések, csoporttalálkozók keretében. Nyáron sikerült is öt, képzéssel egybekötött találkozót szervezni az egyházmegye területén. Hármat Vácon, egyet Abonyban és egyet Szécsényben. (...) átbeszéltük a közös feladatainkat, megosztottuk legújabb tapasztalatainkat, különös hangsúlyt kapott a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatos feladatsor. Ezeket a találkozókat mindenképpen szeretnénk megtartani. Célunk a plébániai karitászcsoportok megerősödésének segítése, mivel van olyan csoport, ahol csak egy-két aktív önkéntes teljesít szolgálatot. A következő évben szeretnénk azokkal a csoportokkal is szorosabbra fűzni a kapcsolatot, ahol azt látjuk, hogy szükség van a megújulásra, hogy a helyi hívek könnyebben el tudják őket érni. Ezt többek között jó gyakorlatok bemutatásával, különböző plébániák karitászos testvéreivel való tapasztalatcserék és támogató kapcsolatok kialakításával szeretnénk elérni. Amelyik plébániai közösségben még nincs karitász, segítünk annak létrejöttében, mivel több helyen a szándék megvan erre.

– Élethelyzetükből adódóan főleg idősebb emberek vannak a segítő plébániai csoportokban. Lehet-e fiatalítani? Hogyan fonódhatnak egybe a korosztályok?

– Törekedni kell rá, de nem szabad túlerőltetni. A fiatalok sokszor még nehezen köteleződnek el arra, hogy rendszeresen karitásztevékenységet végezzenek a szabadidejükben, mivel a családalapítással, iskolai tanulmányokkal vannak elfoglalva, és sok esetben nincsenek otthon. (…) De vannak fiataljaink, és igyekszünk is bevonni őket. Például vannak olyan csoportok, ahol külön plébániai karitászos juniorcsoportok működnek. Ők gyermekprogramokban vesznek részt, ifjúsági programokat szerveznek, vagy nyári táborokban segítik tapasztaltabb testvéreiket. A fiatalok évente néhány alkalommal például nyári táborok szervezésébe vagy adománycsomagolásba kapcsolódnak be. Az online térben otthonosan mozognak, ott tipikusan bevonhatók, és érdemes is őket bevonni! (…)

Forrás: Bölönyi Gabriella/Váci Egyházmegye

Fotó: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír