Feláldoztuk az üdvösséget az egészségért? – A teológus válasza a filozófus bírálatára

Agamben szerint az orvostudomány korunk új vallása, az orvosok a papok, a dogmák a virológusoktól származnak. Még a kapitalizmus is térdre borult az új vallás előtt, az Egyház pedig átvette az uralkodó jelszót („a biztonság mindenek előtt”), s ezzel elárulta magát: az üdvösséget feláldozta az egészség oltárán.

Jó, ha nem rántjuk meg a vállunkat e bírálat hallatán. Az első karantén után valóban folytak viták arról, hogy mennyire volt fontos az Egyház a kialakult helyzetben.

Az első helyre ugyanis az egészség került, a másodikra a gazdaság, aztán jött az oktatás. A kultúra és a vallás szinte csak egy kis sarokba szorult. A püspökök és a karitászvezetők ugyan hangsúlyozták, hogy az Egyház olyan szociális feladatokat látott el, amelyek enyhítették a válságot, ám ezzel sokszor abba a csapdába estek, hogy hasznossági szempontokra korlátozták a vallást. Ha ugyanis válságmegoldási képességére szorítjuk le, eltűnik legfontosabb dimenziója.

Az Egyház misztériumokat ünnepel, nem igényeket elégít ki. Olyan perspektívát nyit, amely túlnyúlik az életben maradás miatti aggodalmon.

Az Egyháznak pontosan akkor kell színre lépnie, ha az emberek már nem képesek teljesítményekre, ha túlterheltnek vagy peremre szorultnak érzik magukat, betegek, lehangoltak és „haszontalanok”.

Az egyháznak pontosan az a feladata, hogy gyógyítóan megtörje a kegyetlen teljesítménykényszert, s válsághelyzetekben az élet új lehetőségeit tárja fel.

Valóban voltak lelkipásztorok, akik minden erejüket latba vetve közel maradtak a betegekhez és a haldoklókhoz. Megtestesült cáfolatai Agamben azon nézetének, mely szerint az Egyház az egészséget választotta az üdvösség helyett. E téren azonban eleinte hibák is történtek, mivel egyesek az óvintézkedéseket figyelmen kívül hagyva szolgálták a betegeket. A fertőzöttek kísérése magas kockázattal jár, amely ellen védekezni kell. Agambennek azonban valamelyest igaza van, amikor felrója, hogy bizonyos helyzetekben a fertőzéstől való félelemtől hajtva az Egyház magára hagyott betegeket és haldoklókat.

Még egyházi fenntartású kórházakban is megtagadták egyesektől, hogy meglátogassák haldokló hozzátartozóikat. Ezek olyan járulékos károk, amelyek elgondolkodtatják az embert, s változásokért kiáltanak.

Az egészségügyi óvintézkedéseknek és az üdvösséget szolgáló lelkipásztorkodásnak ugyanis összhangban kell lenniük.

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír