Fitneszedzőből Caritas Hungarica díjas önkéntes

Nézőpont – 2020. január 14., kedd | 9:56

Munka, család és önkéntes szolgálat összeegyeztethető – vallja Molnár-Knolmayer Zsanett, a harkai karitászcsoport önkéntese, aki 2019 októberében vehette át a Caritas Hungarica díjat.

– Hogyan lesz egy fitneszedzőből Caritas Hungarica díjas önkéntes?

– Jelen pillanatban mint preventív gerinctréner dolgozom, természetesen a család mellett. Ikergyermekeink ötévesek, férjem pedig egy munkahelyi baleset következtében lebénult, és kerekesszékbe került. Én már így ismertem meg őt. A férjem által belelátok a fogyatékkal élők mindennapjaiba és problémáiba; talán ez adta a kezdő indíttatást. Azt mindig érzékeltem, hogy a nyugdíjasokkal nagyon kevesen foglalkoznak, perifériára kerültek. Mindig is szerettem ezt a korosztályt, mert lelkesek és kitartóak. Amikor a gyerekek óvodába kerültek, úgy éreztem, szeretnék hosszú távon önkéntes munkát vállalni, és kézenfekvő volt, hogy a munkámmal tudok segíteni. Így kerestem meg a helyi önkéntesek vezetőjét, Dobos Gyöngyit. Az idősek, betegek örömöt adnak, nem is keveset. Kellett egy kis idő, míg elfogadtak, de nem adtam fel. Szeretem az élettapasztalatukat, hogy elfogadják a tanácsaimat, mernek segítséget kérni, és ami nagyon fontos, nagyon jó a humoruk. Minden alkalommal sokat nevetünk.

– Mit szól a családja az önkéntes munkájához?

– Szűkebb családom, a férjem és a gyerekeim büszkék rám; fontos, hogy jó példát mutatok a gyerekeknek, talán ebből valamit tovább tudnak vinni. Mivel „nem vertem nagydobra” az önkéntes munkámat, a testvérem, szüleim és a rokonok is meghatódva gratuláltak, miután értesültek a sajtóból a díjról.

– Tud-e példát mondani arra, amikor nagyon egyszerű, kis dolog segített valakin?

– A nyugdíjasok körében többeknek megváltoztatta az életét a torna. Napi szinten több kilométert sétálnak. Van, aki leadott tíz kilót, és elhagyta a cukorbetegségre szedett gyógyszert.

– Miként vehetjük észre a rászorulókat?

– Rászorulók sajnos nagyon sokan vannak, de azt gondolom, segítőkből is egyre többen. Valahogy mégis az az érzésem, hogy a két csoport között még nem épült ki az igazi csatorna. Sokan segítenének, de nem tudják, miként tegyék; bizalmatlanok. Szerintem ebben az esetben a legjobb, ha felkeresnek egy segítő egyesületet, mint például a harkai karitászt, amelynek munkatársai pontosan tudják, hogy ki a rászorult, milyen adománnyal tudnak segíteni. Sok rászoruló szégyelli, titkolja az állapotát, viszont a karitász önkénteseit fel meri keresni.

– Mivel biztatja a fiatalokat, hogy merjenek segíteni?

– A fiatalokat arra bátorítom, hogy merjenek önkéntes munkát vállalni, mert nagyon szívet melengető dolog. Ne feledjük, hogy bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor mi szorulunk segítségre.

– Mivel foglalkozik a harkai karitászcsoport?

– A harkai karitászcsoport egész évben dolgozik. Hol egy nagyobb közösségért tevékenykednek, hol fűtésszámlát fizetnek, ruhaadományt visznek rászoruló családoknak, takarítanak, templomot újítanak fel, a falu minden rendezvényén jelen vannak… A sornak nincs vége, munka akad bőven.

Forrás: Jakab Gábor/Győri Egyházmegye

Fotó: Molnár-Knolmayer Zsanett, Lambert Attila

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria