Hiánypótló szakkönyv jelent meg a hazai cigányságról

Nézőpont – 2016. december 6., kedd | 15:10

December 5-én, hétfőn a Párbeszéd Házában Hofher József SJ mutatta be Szabóné Kármán Judit romológus „A magyarországi cigányság I.” című könyvét, amely a Semmelweis Kiadó gondozásában jelent meg. Az est házigazdája Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Háza igazgatója volt.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szerző évtizedek óta kutatja a cigányság történetét, több egyetemen és főiskolán is oktatott, az idei tanévtől a Debreceni Református Hittudományi Egyetem romológiai tanszékének vezetőjeként folytatja tudományos munkáját, mint a tanszék alapítója. Hofher József SJ felidézte: a jezsuita rend cigánypasztorációért felelős vezetőjeként tíz évvel ezelőtt létrehozott egy romákkal foglalkozó műhelyt, amelynek szakmai vezetője Szabóné Kármán Judit, aki, mint fogalmazott, azon „szent őrültek” közé tartozik, akik teljes mértékben elkötelezettek a cigányság ügye mellett.

Hofher József kérdésére a könyv szerzője elmondta, hogy a cigányokkal már gyermekként kapcsolatba került. Szülei és keresztapja is pedagógusként, illetve pszichológusként sokat foglalkoztak cigány gyerekekkel, s ez egy életre szólóan meghatározta pályaválasztását. A hetvenes években felmérés készült a Pécs környéki cigány településekről, s ebben édesanyjával együtt ő is részt vett. Így kamaszlányként beleláthatott a cigányok mindennapi életébe. Soha semmiféle atrocitás nem érte – szögezte le Kármán Judit. Akkoriban, egy pécsi gimnázium diákjaként érintette meg a keresztény hit, ennek hatására kilépett a KISZ-ből. Ezért – büntetésként – továbbtanulását nem javasolták. Csecsemőgondozóként helyezkedett el, majd védőnő lett, először hét, később tizennégy Baranya megyei cigánytelepen. Megismerte a cigányok mindennapjait, gondjaikat, örömeiket. A professzor asszony áldott időszakként emlékszik vissza arra a négy esztendőre, vallja, hogy mindvégig az Úr vezette. 

A könyvet méltatva Hofher József megállapította: ilyen tudományos igénnyel és kutatási hátérrel megírt könyv még nem jelent meg Magyarországon a cigányságról. A kötet alapfogalmakat tisztáz: Ki a cigány? Mi a cigány? Etnikumnak, etnikai, nemzeti kisebbségnek tekinthetők-e a cigányok/romák? A könyvben olvashatunk  a cigányság eredetéről, vándorlásáról; a legrészletesebb fejezet a magyarországi cigányok történetével foglalkozik. A jelenleg rendelkezésre álló források alapján a legkorábbi feljegyzések, melyek a történelmi Magyarország területén cigányok jelenlétére utalnak, a 15. században születtek. Szabóné Kármán Judit egészen az 1943-ban bekövetkezett Pharrajimosig (magyarországi cigány holokauszt) mutatja be a hazai cigányság történetét. 

Hofher József kérdésére, hogyan jelenik meg a cigány identitás, a kötet szerzője kifejtette: ez a cigányok esetében nagyon kényes kérdés. Sokáig a többség határozta meg, hogy ki a cigány. Az 1993-ban megszületett nemzetiségi törvény alapján az számít cigánynak, aki annak vallja magát. A legvalószínűbb számítások szerint ma 800 ezer cigány él Magyarországon, de egymilliónál biztos, hogy nem több. Mivel itthon a legjobban megvetett népcsoport a cigányság, ezért sokan letagadják, hogy cigányok lennének. A 2001-es népszámláláskor mindössze 195 ezren vallották magukat cigánynak, tíz évvel később, 2011-ben pedig, köszönhetően a cigány származású alkotók biztatásának, 350-375 ezren. Szabóné Kármán Judit felidézte, előfordul, hogy a keresztény hitet valló cigány ember így imádkozik: „Uram, köszönöm, hogy bár cigány vagyok, szeretsz engem”. Az is előfordul, hogy katolikus papoknak panaszkodnak: „Mondja meg atya, miért büntet az Isten engem azzal, hogy cigánynak születtem?” A másik véglet az erőszakos jogvédők magatartása, akik túl erősen hangsúlyozzák cigány származásukat.

Hofher József nem hallgatta el a szomorú valóságot, hogy hihetetlenül mély sebzettség van a cigányságban, a társadalom alulértékeli, stigmatizálja őket. Tudatosítani kellene a társadalomban, hogy ők is a honfitársaink, részei a nemzetnek. Azt, hogy a cigányság mit vár az egyháztól, egy cigány férfi fogalmazta meg a páternek: segítsen nekik abban, hogy visszanyerhessék a presztízsüket. Hofher József föltette azt a kérdést is, hogy melyik a helyes kifejezés: a roma vagy a cigány? A könyv szerkesztőjének ismertetéséből kiderült: hagyományosan a cigányság tagjait mindenki cigánynak nevezte, s ők maguk is ezt használták önmegjelölésre. Egészen a kétezres évek elejéig úgy tudtuk, hogy a cigány szó valószínűleg a görög nyelvterületen kialakult bizánci atsziganisz elnevezésből ered, amelynek jelentése varázsló, szemfényvesztő, érinthetetlen, kitagadott volt. (Ezt az utóbbi időben többen kétségbe vonták.)

A szó pejoratív jelentésétől kívántak megszabadulni – egyúttal ugyanazon nemzet tagjainak vallva magukat – a különböző néven ismert cigánycsoportok, amelyek a London melletti Orpingtonban 1971 áprilisában megrendezték az I. Roma Világkongresszust. Ezen a résztvevők azt javasolták, hogy a cigány népnév helyett a világon élő összes cigány származású ember közös és hivatalos neve ezentúl a roma legyen. A javaslatot a küldöttek elfogadták. Azóta egyre gyakoribb, hogy a politikailag korrekt megjelölés érdekében a kívülállók romának neveznek minden cigány embert, s a cigányok egy része is ezt használja önmegjelölésre. Az általánosítás azonban helytelen, mivel a roma szó, ami a rom (jelentése: cigány férfi/ember) többes száma, csak a cigányok egyik csoportjának, az oláhcigányoknak a nyelvén bír jelentéssel, és csak cigány férfiakat jelent. Más cigány csoportok – például a beások – azonban egészen más nyelven beszélnek, számukra értelmezhetetlen ez a megnevezés, s felháborodottan, jogosan mondják: „Én cigány vagyok, nem roma!” A roma elnevezés ellen sokan tiltakoznak a romungrók, a kárpáti, a szinto és a vend cigányok közül is, de még az oláhcigányok egy része is idegenkedik tőle.

A kötet szerzője arról is beszélt, hogy a mai fiatalokban sematikus kép él a cigányokról, ők csak azt látják, hogy nyomorban élnek, bűnözőknek, élősködőknek tartják őket. Arról fogalmuk sincs, hogy a hetvenes-nyolcvanas években tevékenyen dolgoztak, bányákban, az építőiparban, a metró építésén. Nem látják az ok-okozati összefüggést, azt, hogy a rendszerváltozás legnagyobb vesztesei a cigányok voltak, amikor kizuhantak a munkaerőpiacról. Szabóné Kármán Judit reméli, hogy könyvével hozzájárulhat a negatív előítéletek eloszlatásához. Egyúttal közölte: már készül könyvének a folytatása, amely 1943-tól napjainkig mutatja be a hazai cigányság történetét, helyzetét. A tervezett harmadik kötetben pedig a cigányság és az egészségügy, kultúra, prevenció, misszió témaköreiről lehet majd olvasni, amelyhez a szerző szöveggyűjteményt is csatol.

Fotó: Urbán Máté

Bodnár Dániel/Magyar Kurír 

Kapcsolódó fotógaléria