Hogyan tartható fenn a motiváció? – Harmadik hete folyik a digitális tanulás az iskolákban

Nézőpont – 2020. április 3., péntek | 15:11

Harmadik hete dolgoznak az iskolák digitális formában. Kihívással teli helyzet tanárnak, diáknak és szülőnek egyaránt, az alsós korosztálynak kiváltképpen. Gilicze Zoltán, a Patrona Hungariae Iskolaközpont általános iskolájának (1–6. osztályig) igazgatójával – aki maga is két általános iskolás gyermek édesapja – beszélgettünk a rendszer nehézségeiről és az iskolában alkalmazott megoldásokról.

– „Boldogság van a rendszerben”, „a tanárok és családok túlterheltek”, „ellehetetlenült az oktatás” – széles skálán mozognak a híradások a jelen helyzetről. Mit tud tenni az iskola, hogy működjön az online oktatás?

– A legfontosabb, hogy felálljon, és megbízható működést biztosítson az iskola által választott online platform. Ennek legyen része egy órarend, mely a diáknak, családnak napirendet ad. A rendszer legfontosabb követelményei az átláthatóság, tervezhetőség, továbbá hogy lehetőséget adjon a felek közötti kommunikációra. Mi a Patronában adtunk időt magunknak, hogy kiválasszuk és elindítsuk az online felületet. Ez ma is működik, elégedettek vele mind a diákok, mind a szülők. Önálló digitális órarendet állítottunk össze, melyben a fő tárgyak a törzsidőben, a 9-től 14 óráig tartó sávban kaptak helyet. A készségtárgyak esetében ajánlott feladatokkal szólítjuk meg a diákokat. A tanárok heti távlatban töltik fel a feladatokat, így a család az egész hetet tudja tervezni, az adott nap a teljes hétben jelenik meg, sokkal jobban látható, hogy milyen feladat tartozik hozzá. Igazolódott a feltevés, hogy az iskolai 20 perc megduplázódik, sőt, ha motiválatlan a gyerek, akár megháromszorozódik.

– Kiemelte a kommunikáció fontosságát. Milyen felületek állnak rendelkezésre ehhez?

– A kollégáktól minden héten kérek visszajelzést, összefoglalót az adott hétről, ami már megalapozza a következő munkahetet. Péntekenként körtelefonos egyeztetést tartunk. A szülőknek rendelkezésére áll minden héten fogadóóra, amikor elérhetőek a tanáraink. Minden „tranzakcióról” van visszajelzési lehetőség a rendszerben: a szülő jelzést kap arról, hogy gyereke feladatot kapott, és hogy azt beadta. A tanár visszajelzést ad a gyereknek, hogy megkapta a feladatot, és megkezdte az értékelést. A szülők számára van egy felület, ahol elmondhatják véleményüket. Ezek arról szólnak, idézem: „békességet és biztonságot hozó rendszert kaptunk”, értékelik az „átláthatóságot, kiszámíthatóságot, követhetőséget”.

– A szűk keresztmetszet mindenütt az eszközök szűkössége és a szülők terhelhetősége.

– Ezzel számoltunk. Akiknél nem volt megfelelő számítógép – tanárnál és diáknál egyaránt –, az iskola által biztosított, programokkal ellátott eszközön dolgozhat. A digitális órarend tekintettel van arra, hogy a gépen otthon többen osztoznak, ezért egy hétre előre jelzett, hogy kinek mikor van okvetlenül szüksége rá.

– Az alsós korosztály intenzív online kapcsolatba került, holott ebben a korban még ez a világ a szülők döntésével elzárt terület számukra. Hogyan szabályozták ezt?

– Átállítottuk a gyerekeket egy más sávra, olyan sávra, amitől eddig távol akartuk őket tartani. Az alsó osztályokban az online–offline arány kulcsfontosságú. Nagyon figyelünk arra, hogy ne ültessük a gyerekeket napi több órára a gép elé. A feladatok többsége a tankönyvben, munkafüzetben, füzetben megoldható. Figyelünk a biztonságra. Zárt a rendszerünk, a tagok meghívásos alapon kerülnek be. A tananyagot linkeken keresztül töltjük fel, a gyerekek így reklámmentes felületen dolgozhatnak. Ezzel együtt könnyen megtörténik, hogy az online tér elcsábít, elveszik az idő. A gyerekek belefeledkeznek az online világ varázsába, chatszobákban ragadnak. Játékokra figyelnek fel, és ezekkel mindenféle reklám is betör az életükbe. Ezért kell nagyon levédenünk a rendszerünket, ezért van, hogy nem az interneten, hanem a Google Drive-ra feltöltött szűrt linken jön a tartalom.

– Márciusban, talán az ábécé és a számkör utolsó harmadában szakadt meg az oktatás. Nem várható el sem a gyerektől a tananyag önálló elsajátítása, sem a szülőtől az átadása. Mit tudtak tenni a tanítók?

– Óhatatlan, hogy több hárul a kicsik esetében a szülőre, de nem hagyjuk magukra őket. Tanítóink módszertani útmutatókat állítottak össze, videós bejátszásokat készítettek, hogyan kell az adott betű írásképét megtanítani. Észszerűsítettük a számonkérést, nem várjuk el sem tanártól, sem diáktól, hogy oldalanként küldje a megoldott feladatokat. Áttekinthetetlen lenne. Összegző módon kérünk számon.

– Milyen felkészüléssel jár az átállás a tanárok részére, és milyen segítségre számíthatnak?

– Gondoljunk bele, mit vár el egy tanártól egy online óra. Be kell engednie személyes életterébe a diákjait, önmagát kell filmeznie. Egy fiatalnak ez természetesen megy, de egy 40-50 éves kollégáknak? Tanáraink arra törekednek, hogy éljenek a digitális rendszer nyújtotta lehetőségekkel. Komplexitásban dolgozunk fel témákat, különböző tantárgyak felől megközelítve a tananyagot. Ha valaki ezt komolyan veszi, egy-egy órára két-három órát is készül. Rengeteg felület nyílt meg, de ahhoz, hogy ezek a tartalmak bevezethetők legyenek, a tanárnak fel kell dolgoznia őket. A gyereknek ki kell tudnia szűrni azt a tíz információt, aminek ismeretként be kell épülnie, és a tanárnak ezeket vissza is kell kérdeznie. Különben semmi biztosíték nincs rá, hogy az ismeret megérkezik. A visszakérdezés elmélyíti a tudást, és ad egyfajta letisztultságot.

– Mi várható a továbbiakban?

– Bizonyossá vált, és ez, ahogy haladunk előre az időben, még inkább így lesz, az iskola nagy kapaszkodó a családok életében. Erős fogódzó. Nekünk előre kell gondolkodnunk. Akármennyire is ki akarjuk vonni a gyerekeket a történések sűrűjéből, ezek körülveszik őket. Egyre több maszkos embert látunk, és mindenki életébe beszűrődik a helyzet valósága. A gyerekek megijedtek, és kezdik megérteni, mekkora változást hoz életükbe a vészhelyzet. Egyre több visszajelzést kapunk tőlük, hogy hiányzik nekik az iskola, a társak. Ezért lehetőséget adunk több online bejelentkezésre, ezekben valamennyire megélhető a személyesség. Legutóbb régi iskolai rendezvények videóit tettük fel a Drive-ra; farsangi videókat, fényképeket nézegettünk. Arra számítunk, hogy egyre több dolgunk lesz a motiválatlansággal. Ezért keressük, hogyan tudunk még többet adni magunkból. Átgondoljuk, mit kell esetlegesen csökkenteni, változtatni, színesíteni.

– Hogyan néznek a tanév vége felé?

– Meghatároztuk a tanév végi követelményszintet, és ebből azt a minimumot, amire mindenképpen mindenkinek el kell jutnia. A szülőket megnyugtatjuk, hogy biztonsággal efelé tartunk. Nem kérünk semmi extrát. Az osztályzatoknál négyesekben és ötösökben gondolkodunk. Nem akarunk most büntetni. Ezzel is erősíthetjük a gyerekek motivációját. Szerencsésebb, ha nem akarunk mindent azonnal osztályozni, és ha osztályozunk, akkor nagyobb projektekre adunk jegyet, és mindig lehetőséget biztosítunk a javításra. Ez is motiváló tényező. De a jövőre más téren is gondolni kell. Meg kell oldanunk a leendő elsősök online beiratkozását. Ez három népes osztálynyi családot érint, akik várják az értesítéseket, hogy gyerekük iskolakezdését biztosítva lássák. Nekünk is tervezni kell az új tanévet: gondoljunk csak a tankönyvek rendelésére. És ott van a NAT 2020. [A 2020-as Nemzeti Alaptanterv – a szerk.] Mi lesz a bevezetésével? Ezek a kérdések ott zakatolnak az életünkben, miközben vezetőként próbáljuk fenntartani a rendszert, órákat adunk, és szülőként a saját gyerekünkkel is foglalkoznunk kell. Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Nagy dolog, hogy írhatjuk a tanítási napokat, van állásunk, tehetjük a dolgunkat.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria