Hogyan tegyünk különbséget a tudományos és az áltudományos információk között a járvány idején?

A SARS-CoV-2 vírus okozta jelenlegi járvány mindannyiunk életében érezteti a hatását. Természetes, hogy ilyen körülmények között mindenki információra éhes, szeretné megérteni, mi történik. Mára az internet széles körben elérhető, így az információ terjedése lényegében nem ütközik akadályokba. Azonban a hiteles és a hiteltelen információk között különbséget tenni már nem ilyen egyszerű. Igazából az a kérdés, hogy egy kutatónak, vagy egy természettudományos kutatásban járatlan, de kiválóan kommunikáló áltudományos véleményvezérnek hiszünk-e. Az alábbiakban arra szeretnék rávilágítani, hogy egy laikus személy számára miért járhatóbb út egy szakembernek hinni, és mi jellemzi az általa nyújtott információkat.

A vírusokról származó modern ismereteink többsége molekuláris biológusoktól, virológusoktól vagy kutatóorvosoktól származik, akik kutatásaik eredményeit szakcikkek formájában adják közre. Ezek a cikkek független szakértői bírálaton kell hogy átessenek ahhoz, hogy megjelenhessenek. Ám a tudományos konszenzus részévé majd csak akkor válnak a kutatások eredményei, ha más kutatócsoportok is meg tudják ismételni őket.

Ez a folyamat játszódik le a SARS-CoV-2 vírus felfedezése kapcsán is. Mivel sok emberre van hatással, a tudományos kutatás és megismerés sokszor nehézkes folyamata lényegében az egyre türelmetlenebb nyilvánosság szeme előtt zajlik. Sajnos azonban a szakcikkek megértéséhez és értelmezéséhez legtöbbször természettudományos végzettségre, kutatói tapasztalatra van szükség. Ennek áthidalására egyre több kutató vállalkozik tudományos ismeretterjesztésre, a tudományos eredmények közérthető tolmácsolására. Ezt teszik például blogokban, a közösségi média felületein, tévéműsorokban. Na de hasonló eszközöket alkalmaznak az áltudományos megtévesztés művelői is.

Milyen fogódzók adhatók, hogy különbséget tudjunk tenni? Egyrészt a valódi természettudományos kutatók kommunikációját nem jellemzi a közösségépítés. Nem hirdetik, hogy „kövess engem”, „fogjunk össze”, hanem a tényeket közlik. Az áltudomány művelői gyakran mögöttes szándékkal kommunikálnak, egy-egy ügy köré szeretnék csoportosítani az embereket (például a maszkviselés hasznának tagadása, oltások elutasítása).

A kutatók elbíráláson átesett szakcikkekre hivatkoznak. Még a hírportálok ismeretterjesztő írásaiban is rendszerint megjelenik az eredeti szakcikk elérhetősége. Ezzel szemben az áltudományos véleményvezérek legtöbbször személyekre hivatkoznak. Gyakran hallani, hogy ez vagy az a híres-neves (általában ellenőrizhetetlen hátterű és szakmai múltú) professzor-doktor mondta, tehát igaz… Pedig a tudományban nem az számít, hogy „ki mondta”, hanem hogy „mit mondott”, és az bizonyítható-e. A tényeknek kell túlsúlyban lenniük, nem a véleményeknek.

Előfordul, hogy az áltudományos kommunikátorok is valódi tudományos munkákra hivatkoznak, de azokban nem az áll, amit ők állítanak, esetleg a szövegkörnyezetből ragadnak ki részleteket, és így elferdítik a tényeket. Ilyen volt például a vírustagadó, áltudományos oldalak azon állítása, hogy az amerikai statisztikai hivatal elismerte, a statisztikákban szereplő elhunytaknak csak 6 százaléka halt meg a vírusfertőzésben. Ezzel szemben az interneten gyorsan ellenőrizhető az eredeti közlemény, amelyben az szerepel, hogy a Covid-19 miatt elhunytak 6 százalékának nem volt semmi egyéb betegsége, csak a vírusfertőzés. A többi 94 százalék is a vírusfertőzésbe halt bele, de volt egyéb betegségük is.

Érthető módon szakmai tapasztalat híján nehéz ezeket az áltudományos trükköket észrevenni. Ezért javasolom olyan, ténylegesen kutatással foglalkozó virológus szakemberek meghallgatását is, akik mindezekre felhívják a figyelmet. Ezeknek az embereknek szintén van családjuk, akiket féltenek, és nem áll érdekükben a nagyközönség megtévesztése. Sokkal fontosabb számukra a hiteles információ átadása, amivel a járvány leküzdését segítik.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Pixabay

Magyar Kurír